Kedden végül Timike 10ig aludt. Alig akartam elhinni! Nem is ébresztettem fel, mert bár korábban úgy volt, hogy megyünk baba-mama klubba, olyan eső volt, hogy mégsem indultunk el. Azt hittem, hogy aznap már nem is lesz alvás, de úgy tűnik, hogy az idő elálmosította, mert délután is szundított egy órát.
Az eső meg egész nap esett.
Szerdára viszont szebb idő lett, ami jó volt, mert oltásra kellett mennünk. Jött Margit mama is, elé kisétáltunk az állomásra, onnan pedig együtt a dr nénihez.
Aznap vettük fel Timike új őszi cipőjét, amire olyan büszke, hogy útközben egy cicának is megmutatta, sőt, amikor Mama leszállt a vonatról, akkor az első szava a cipő volt, közben pedig emelte a lábát, hogy megmutassa :)
A dr néninél már nem volt olyan vidám Timike, emlékszik már rá, hogy ide miért szoktunk jönni. Már a tüdeje hallgatásánál is sírt és bújt volna hozzám, hogy menjünk innen. A szájbanézős fát meg ellökte a szájától. De azért megkapta az oltásokat, ez a bárányhimlő és a gennyes agyhártyagyulladás elleni volt.
Szegénykém eléggé sírt, de csak addig, amíg ki nem értünk a rendelőből. Öltözés közben azért még bújt hozzám és gyanúsan nézelődött, hogy minden rendben van-e már. Két másik gyereket is vetkőztettek épp, ez kicsit megnyugtatta és lefoglalta. Utána pedig már, mikor kisétáltunk a tanácsadóból, teljesen vidáman gyalogolt. Szépen evett is a kelképosztafőzelékből és majdnem egy egész fasírtot is megevett.
Aludt egy szokásos egy órát, majd Mamával játszottak, míg én takarítottam, kihasználva az időt. ja alvás előtt azért elmentünk még egyet sétálni, mert kisütött a nap, meg Timike nem volt elég fáradt, hogy elaludjon. Egy közeli helyet válaszottunk, a szelektív kukákhoz vittük el a palackokat.
CSütörtökön nagy utat tettünk meg, legalábbis sokat gyalogoltam, Timike meg sokat és ügyesen babakocsizott. Bementünk Pestre, hogy Fannival és Csillával találkozzunk. Fanni hasonló korú, mint Timike, de mivel messze laknak, így még nem találkoztak. Félúton találkoztunk, az Arany János utcában egy játszóházban. Nagyon szuper játszóház, direkt ilyen piciknek való. TImike nagyon élvezte. A gyerekeket is, meg a játékokat is. Mi 2 órahosszát maradtunk, mert így jött ki a vonat, az épp elég volt neki, el is fáradt, de még bírta az utat hazafelé. Bár az itthoni gyaloglás részen már elszenderedett a babakocsiban, amit tényleg csak akkor tesz, ha már nagyon álmos :)
Én is jól kigyalogoltam magam, volt vagy 5 km, amit megtettünk egész nap itthon és Pesten is.
Ma pedig, kihasználva a napsütést, játszótérre mentünk. A játékok továbbra sem kötik le nagyon Timikét, inkább a gyerekeket figyelte. Azért hintáztunk, meg a nagy rugós kacsán üldögélt Timike. Más nem nagyon tetszett, még a csúszda se. Utána még lesétáltunk a focipálya szélére, ilyen kis ruhapiac van ott ilyenkor, de semmi érdekeset nem láttunk. Bementünk egy gyerekruhaboltba, mert kétrsézes overállt is árulnak, de csak egyfajta volt, annak meg a szabása nem volt túl jó. Utána a zöldségesnél vettünk egy csomó gyümölcsöt és jöttünk hazafelé. Ezt az utat már sétálva tette meg Timike, így az egész séta kb 2 órás lett. Ebédeltünk gyorsan, mert már Timike álmosodott. Ő még a tegnapi pörköltet ette borsós rizzsel, mert rántott hal volt a mai ebéd. 1 órakor pedig elaludt. Ha korán ébred és még süt a nap, akkor lehet, hogy a gyógyszertárba is elsétálunk, mert megérkeztek a jó d vitaminok.