Március 29. tavaszi kertészkedés

Végre egy olyan nap lett, amikor kint lehetttünk órákon keresztül az udvaron és jólesett tenni-venni. Meglepetés volt, mert még esőt jósoltak, de szép, napos idő lett. Timikével délelőtt nekikezdtünk az udvar rendbehozatalának. Gereblyéztünk levelet, metszettünk, gazoltunk. Egyre jobban néz ki az udvar. Timike sokat segített és közben felfedezte, hogy milyen jó játék a locsolás. A kis locsolókannájával mindent meg is locsolt.  A képen épp a tavalyi muskátlikat, amiket most hoztunk fel a pincéből.

Délután Apa is még kedvet kapott egy kis ásásra hátul a kiskertben, amiben Timike ugyancsak nagy lendülettel segített. Vitte a lapátját, gereblyéjét és ásott, lapátolt, gereblyézett. Most már teljesen jól lehet tőle/vele kertészkedni, főleg tavalyhoz képest. Segít, vagy legalábbis nem akadályoz.

Vicces:
Apa összerakta a kerti asztalt, közben beszélgetett Timikével:
Apa: Berakom a lábait, egy láb, két láb?
Timi: Hájom láb, mezítláb :)))

Március 28. Még egy tócsázás és Timike udvara

Vasárnap éjjel esett az eső, így Timike nagy örömére megint mehettünk tócsázni. Ez nem tartott sokáig, mert fél óra alatt sikerült vizesre tócsáznia magát még gumicsizmában is. Már akkorákat csap bele, hogy beterít mindent.
Itt vagy egy kis tócsa-videó, bár ez nem aznap készült, hanem korábban ,de jól szemlélteti :) Bár itt még óvatos volt.
 

Délután bent voltunk, Timike egy új játékot talált ki, Timike udvarát. Ő ezt Timike uvadrának mondja :) A könyvek az udvar, az állatok meg a látogatók, akik Timikéhez bekopognak és bejöhetnek. Ezt az udvart mostanában naponta megépítjük és legalább fél órát eljátszik benne.

Márc 24. hosszú csavagás

Ma verőfényes tavaszi nap volt és már tegnap elhatároztam, hogy ma elmegyünk végre dúdolóra. Már nagyon rég voltunk, a hideg, a betegségek miatt, meg amikor tudtunk volna menni, akkor meg pont védőnői látogatásunk volt. Szóval időben is keltünk és el is készültünk, fél 10kor elindultunk a délelőtti körutunkra.
Először dúdolóra, amire szerintem már Timike nem nagyon emlékezett, így lassan oldódott fel. Viszont a végén már tapsolt és a zenére táncolt. Most gitárt hozott a dúdolós néni, ez nagyon tetszett neki, a foglalkozás végén volt pár gitáros szám, azt mind megtapsolta. A mondókákból a sétálósok tetszettek neki, meg amikor le kellett fektetni a lábamra. A többi is tetszett szerintem, legalábbis ezt mondta, ha kérdeztem, csak annyira komolyan figyelte a foglalkozásvezetőt, hogy hogy énekel és mit csinál, hogy arra nem annyira tudott figyelni, amit mi csináltunk.

A dúdoló után a játszótérre mentünk, ahol ma is a csúszda volt a sláger. Most sok gyerek volt a jó idő miatt és jót el is játszottak Timike homokozókészletével, a végén úgy kellett a játszótér különböző pontjairól összeszedni. Timikét ez most nem érdekelte, csak a csúszda. Már egyedül is ügyesen felmászik rá, bár ott vagyok mellette, mert azt szereti, meg le is csúszik egyedül is, úgy hogy alul elkapom, csak a tavaszi cipőjének a talpa kicsit megfogja és lassabban csúszik le, mint a kiscsizmában.

Játszótér után a boltba indultunk egy kis joghurtért és a zöldségesbe almáért. Majd visszafelé bementünk a gyerekruhaboltba és vettünk két szép tavaszi sapkát Timikének. Sikerült most olyat venni, amin nincs semmi csillogós dísz, meg giccses varrás, csak egy aranyos virág. Az egyik fülvédős-bojtos, a másik még melegebbre való, csak sima vékony sapka.

Végül majdnem egy óra volt, mire hazaértünk, és az hazafelé út végére Timike is beleült kocsiba. Én is elfáradtam azért, ez 3 és fél óra kirándulás volt. Timike engedélyezett is legalább 2 percet, hogy lefeküdjek a kanapéra, persze közben fél kézzel sínt raktunk össze. Utána már menni kellett ebédelni.

Az ebéd utáni alvásra hangolódás helyett takarítottunk kicsit, a sok játékot raktuk helyre, kályhát hamuztunk, porszívoztunk. Biztos ezért is nem álmosodott el Timike. Meg persze azért, mert Félegyházán megedződött :) Így végül háromnegyed 3 volt mire elaludt és most hallom, hogy kezd ébredezni. Most vacsizunk, aztán meglátjuk, hogy milyen idő van kint, de azt hiszem, hogy inkább bent játszunk.

Március 22-23 Félegyháza

Timikével vonatra pattantunk hajnali fél7kor és meg sem álltunk Félegyházáig. Illetve a nyugatiban álltunk meg egy átszállás erejéig, de azt is végiggyalogoltuk. Timike tempójában egész nagy távok vannak ott, míg elérünk a vonatunktól a jegypénztárig, majd k ia körútra a villamosokig, azokat sokáig nézegettük, majd le az aluljáróba, hogy Anyának útravaló péksütit szerezzünk (Timikének is vettük, de gyanús volt neki ránézésre és meg sem kóstolta, maradt a jól bevált keksznél és nyuszis innivalónál), majd felszálltunk a vonatra. Így nem is olyan sok az az 50 perc várakozás. Timike a vonatokon is ügyes volt, a kalauz néni volt most a sláger mindkét vonaton, az egyik adott a táskájából jegyet és mindig intett a mozdonyvezetőnek, hogy induljunk tovább, azért volt sláger, a másiknak meg Timike egyedül adta oda a jegyeket, a kalauz néni írt rá, majd visszaadta. Timike nagyon büszke volt magára, hogy ő adta oda és neki rajzolt a kalauz néni.

Aztán Félegyházán nagy vigyorogva szállt le, mikor látta, hogy Mama és Tata vár rá. 
A 6 órás kelésnek meg is lett az eredménye, 11kor már ki is dőlt Margit mamáéknál és aludt délig. Előtte és utána a hűtőmágnesekkel játszott, motorozott, olvasott mamával, játszott az ottani játékokkal, cicát nézni osont, ahogy az a csontot rágta. Az ebédből is szépen evett, bár kicsit sajátos volt a menü, mert kezdte a levesből borsóval, tésztával és répával. Majd folytatta savanyú uborkával és céklával, amiről visszaváltott a leveszöldségre, amihez már mellé csempészhettem pár falat husit a második féléből.

A délután Jutka mamáéknál töltöttük, oda is nagy vidáman ment át. Az első dolga megérkezés után az állatállomány ellenőrzése. A cicák már kint várják a kapuban vagy az udvarban, majd enni kell adni a tyúknak. Arra is emlékezett, hogy múltkor találtunk egy kukacot és azt kapta a tyúk, aki utána gyorsan tojt is hálából egy tojást. Mondta is rögtön Timike, hogy ne füvet, hanem kukacot adjunk a tyúknak. Mami talált is kettőt a téglák alatt. Majd végül a nyuszit is megnézték.
Ezek után jöhet a többiek üdvözlése, Dédi, Rózsika néni, meg aki már otthon van.
A délutáni program játszóterezéssel folytatódott. A közeli játszótér most nyitva volt, elbabakocsiztunk odáig. Ez már nagyobbaknak való, így a csúszda elég magas és létrán kell felmászni hozzá, de Timike megküzdött vele. Mami segítette fel a létrán, én megfogtam a kezét fent és átvezettem a csúszdáig, közben Mami a másik oldalon lévő függőhíd alatt átbújt és kétoldalról fogva lecsúsztattuk Timikét. Timike kommentálta is a dolgokat, amint leért: MÉD (még), LÉTJÁN (létrán), MAMI ÁTBÚJIT, CSÚSSZ.
Mami átbújása nagyon tetszett neki, mikor Mami kukucskált hozzá, akkor nagyokat nevetett. A játszóterezés nagyjából ebből is állt, a többi funkció nem nagyon érdekelte, a hintában is kb 4 másodpercig volt.
Visszaérve még Mamival kint maradtak az udaron a szép időben, ahol újabb felfedezést tettek, mégpedig, hogy Timike tud rollerezni. Feláll rá, fogja a kormányt és Mami kezét, aki meg tolja és egyensúlyozza közben. Az udvaron és az utcán legalább fél óráig rollereztek.

Az este az evésről szólt, Timike annyi mindent összeevett, hogy alig bírtuk követni. Már a vacsora készítésnél is segített Maminak, közben mindent megkóstolt, majd a vacsoránál is sokat eszegetett. Éjjel kicsit nyugtalanabbul aludt, lehet, hogy sok volt a pici gyomrának.

Reggel már viszont 7kor ébredt és mikor észrevette, mamánál vagyunk, nem is aludt tovább, szólt Maminak, hogy jöjjön most már be és foglalkozzon vele. Mami próbálta kiterelni Timikét, hogy én még kicsit aludhassak, egy darabig sikeres is volt, de Timike időnként benézett, hogy elújságoljon valamit. Ők délelőtt az udvaron voltak sokat, homokoztak, kertészkedtek, albdáztak. Én meg kimenőt kaptam és a városban intéztem el dolgokat.

Délután szintén kimenős volt, akkor fodrászhoz mentem, addig Timike Margit mamával volt. Néztek cicát, játszottak, rajzoltak. Ismerkedtek a szomszéd nénikkel. Aludni persze nem aludt a sok érdekességben, így jó álmos volt már a vonaton és el is aludt, egy órát szundikált. Azért a fóti vonatra már így is álmos lett, ott volt kis nyűglődés, de az szerencsére már rövid út és már ott is voltunk Apánál. Timikét azért elfárasztotta a két nap, este 8kor már aludt is.

Márc. 21. hétfő

Hangyákat találtunk az udvaron. Ezzel nincs is semmi gond, míg az udvaron vannak, így örömmel nézegettük őket. Tavaly is már nézegettt őket Timike egy-egy pillanatra, de most már egész hosszan szemlélte. Megbeszéltük, hogy morzsát esznek, sőt hoztunk is nekik, de ezek ilyen fura udvari hangyák és nem hogy örömmel elcipelték volna, kikerülték a finomságokat. De Timikében azért megmaradt, hogy morzsát esznek, mert azóta ha szóba kerül a hangya, akkor mondja is, hogy morzsa.

Elkezdtünk kertészkedni is, metszettünk pár gallyat a sövénybokorból, de Timike kb 10 metszés után megunta, hogy a levágott gallyat neki adom és szólt, hogy inkább biciklizzünk.

A biciklizés után egy kis dió és mogyoró törés következett, Timike már szépen megeszi őket. Pár hónapja még csak rágta egy darabig, majd kiköpte, de most már le is nyeli és egész szép mennyiséget megeszik belőle.

Persze a madáretetés sem maradhatott ki az udvari programból, egyelőre a padlásfeljáró lépcsőjére szoktuk tenni, de Anti Tata madáretetőt is ígért, mikor legközelebb hazamegyünk autóval. És a maradak meg is eszik azt a pár marékot, amit Timike naponta kitesz, így érdemes etetni őket :)

Márc 19-20. hétvége

Ez egy elég rövid hétvége volt, főleg Apának, mert szombaton dolgozni kellett (márc 14 helyett). Így nekünk is hétköznapias érzésünk volt Timikével. Hogy kicsit Apát is felvidítsuk a munka után, csináltunk egy finom tortát. Vaníliás-gesztenyés torta mézes lap közé töltve. Ez egy ilyen "ezek vannak itthon, mit lehet belőle csinálni" torta volt, de nagyon jól sikerült :) Timike persze segített benne, keverte a hozzávalókat a pudinghoz, majd mellettem állva figyelte, hogy sűrűsödik és persze a megevésben is tevékenyen részt vett.

Vasárnap szokásos bevásárlást tartottunk és udvaron voltunk.
A közeli nagyáruházba mentünk, ahol az éttermek mellett vannak gyerekjátékok, persze nem mehettünk el kipróbálás nélkül :)

Márc 17. pocsolyázás

Ma megérkezett az eső. Szinte egész nap esik, hajnalban zuhogott, mikor Apa indult dolgozni, majd délelőtt hol esett, hol nem, aztán 1 óra körül egy újabb nagy zuhé jött.
Azért Timikével megpróbáltunk kimenni, kb fél órára sikerült, addigra ért ide egy újabb nagy eső. ÉS ekkor sem esőmentesen voltunk kint, csak mondjuk úgy kicsit szitált. De Timikének nagyon bejött, felvettük a gumicsizmát, meg a kapucnis kabátot és irány a pocsolya. Először csak odaállt mellé a kezemet fogva, majd mondtam neki, hogy beleléphet. Óvatosan beletoppantott. Utána már felbátorodott és egész nagyokat csobbantott benne és egy kis idő múlva már egyedül is belemerészkedett. Sétáltunk egyik tócsától a másikig, míg az eső be nem zavart. Közben TImike nagyon vigyorgott, tetszett neki a játék, alig akart bejönni. Illetve egyáltalán nem akart, úgy kellett behoznom.
A középső képen látszik a szemén, hogy nevetgél közben, de nem volt hajlandó felnézni, a tócsa lekötötte teljesen.

Reggel Timike megjegyzi a konyhaasztalon álló elhervadt jácintra: SZegény virág, beteg. :)
Már gondolkoztam, hogy milyen összefüggést találhatott a mi betegségünk és a hervadt virág között, de kiderült, hogy Apával beszélgettek erről tegnap este, arra emlékezett.

Reggel és délután

A 4 napos szabadság alatt Timike megszokta, hogy Apa reggel itthon van, nem megy dolgozni. Tegnap is, ahogy reggel felébredtünk, szóltunk neki, hogy jöjjön be.  Ma reggel Timike felébred, felül, odahajol hozzám, hogy SZIIIIJA. Majd szépen átmászik rajtam keresztül, hogy közelebb kerüljön az ajtóhoz és elkezd kiabálni, hogy GYEJE BE APA, GYEJE BE! 
Mondtam neki, hogy Apa dolgozik, délután jön. Nem vette nagyon zokon, megértette, hogy kénytelen velem beérni :) Akkor jött a FELTEL, FELTEL (felkel) sürgetés :)

Timike jó nagyot aludt délután, elmúlt fél 4, mire felébredt. Apa is hazaért korán, mert reggel is korá ment. Elkezdtem gondolkodni, hogy a sok husiból, amit elővettem a fagyasztóból, mi is legyen holnap ebédre és mi a többi napra. Hétvégén vettünk ilyen gyros fűszerkeveréket, ami egy adag ételhez jó, gondoltam a husik egy részéből az lesz. (A másik adag husit reggelihez grilleztem meg, ezzel váltjuk ki a bizonytalan összetételű felvágottakat, a harmadikat meg bepácoltam a pénteki ebédhez, azt is majd grillezem). Viszont a gyroshoz kellett volna natúr joghurt, ami meg nem volt itthon. Timikével elindultunk hát a kisboltba, még volt idő zárásig.
Már összegyűlt egy adag műanyag palack és üres üveg is, ezt is felpakoltuk a babakocsira és megbeszéltük, hogy visszük a szuperkukákhoz. Ez a név onnan ered, hogy az Alma együttesnek (ez egy mai népszerű gyerekdalokat játszó együttes) van egy ilyen című dala, amiben a szelektív kukákról szól és mostanában Timike egyik kedvence. Szóval elindultunk a szuperkukákhoz és a boltos nénihez. Timike végig ezt mondogatta az úton, hogy megyünk a szuperkukákhoz. Ez nála úgy hangzik, hogy MEDJÜNT SZUPERTUTÁTHOZ.
PErsze ilyenkor segít is beledobálni, én felemelem, odateszem a palackot a kuka szájához, Timiek meg beledobja. Utána elintéztük a boltot, majd hazafelé még azért felmászott Timike a mászókára, ha már a játszótéren keresztül kell menni.

Márc 16. nagy séta

Ma lemértem hogy mennyi is volt a séta amit megtettünk, mert eddig úgy tippeltem, hogy a posta olyan 1,2 km-re van, de nem, 1,6 km. A visszafelé úton meg kanyarogtunk kicsit, megnéztük az új zölségest és  jobb járdák felé séátltunk vissza, az az út meg 2 km, így összesen azért megtattünk 3,6 km-t. Amire hazaértünk, éreztem is, hogy épp elég volt. Timike nagyjából 1,5 km-t sétálhatott ebből, el is fáradt ő is, az utolsó szakaszon vissza is szállt a kocsiba. Hazafele még a játszótéren is megálltunk egy körre, most a mászókázás jött be a tegnapi létrázás folytatásaként.

Március 15. itthon

Apa azt kérte, hogy a 4 napból legalább 1et itthon töltsünk, így kedden már itthon voltunk. A beígért esőből nem lett semmi, így kihasználtuk még a jó időt. Kimentünk játszóterezni, ahol nagy sikert arattunk a lapáttal és vödörrel, mert persze a többi szülő még nem hozott ki. Remélem később már hozni fognak, ne mindig Timikéjét vegyék el. Timike viszont meglepően jól tűrte, hogy a gyerekek ráugrottak a játékaira, nem sírt, nem akarta visszavenni, azzal játszott, ami épp maradt. Aztán csúszdáztunk jó sokat, már egyedül akart lecsúszni Timike, mondta, hogy kapjam el a végén.
Reggel elég korán kelt baba, így szóltam Apának, hogy játszanak, én meg lustálkodtam még egyet. Nagyon jól esett ez a plusz kis alvás. 
A korai kelés, a játszótér és amiatt, hogy utána az udvaron is játszottunk még, jó nagy délutáni  alvást eredményezett.  Addig én nekiestem a konyhát takarítani, mint a tavaszi nagytakarítás egy kis szeletét. Le is mostam az ablakokat, a szekrényeket kimostam, a padlót elkezdtem felsúrolni. Az alvásidőben való nagytakarítás elég is volt, éreztem a végére, hogy most jól fog esni leülni. Azt hiszem továbbra is ilyen apránként fogok haladni.

Délután Apa szerelt, meg fúrt. A villanyóraszekrényből kellett elhozni az áramot egy külön vezetéken a konyhai vízmelegítőhöz, mert a konyhai áramkör nem bírja  nagy terhelést. Így fúrt-faragott, a létrát is kivitte. Timikével is kimentünk, akinek persze a létráról egyből eszébe juttott, hogy felmászik rá, így aztán legalább 20x fel és lemászott rá. Akkor is azért hagyta abba, mert nekem már nehéz volt fogni, hisz azért többnyire én fogom még, a kis lába alig éri fel a létrafokokat. Nagyon tetszett neki, hogy Timike nagy lett, mondogatta is, ahogy felért.

Úgy tűnik Timike kezdi megérteni a múlt időt. A számítógép bekapcsolásakor pár másodpercre megjelenik egy csillag a képen. Timike nézte, majd mikor már eltűnt, akkor mondta : CSJJAG OTT VOLT.
Máskor meg a kartont mutatta, amiben vettük a joghurtokat a boltban: Joghurt ott volt.

Tegnap este is mondott egy szép kerek mondatot, egyre több ilyen van: TIMINET VAN VIZE.  Minden ragozás szép és helyes volt benne :)

Március 12-14. Félegyházán

A hosszú hétvége egy részét Félegyházán töltöttük szokás szerint. Nagyon szép lett az idő, igazi tavaszi, napsütéses. Így játszóterezni is voltunk, igaz csak másodjára raláltunk nyitva lévő játszóteret, de az nagyon tetszett Timikének. A csúszdához rendes lépcső vezetett, itt ügyesen fel tudott menni kis segítséggel, majd kétfelől fogtuk a kezét és lecsúszott. Alig hogy leért, már mondta is, hogy MÉD (még). A játszótér előtt már álmosodott, de ott úgy felélénkült, hogy a hazafelé utat már gyalog tette meg, nem ült a babakocsiba.

Daniék is otthon voltak, vele is kezd barátkozni, puszit is adott neki. Bár tovább azért nem ment a barátkozással, de azt elmondta, hogy melyik állat mit mind, Daniék nagy örömére.

Szépen evett, ivott, a Mamáknál szinte folyamatosan eszik valamit. Margit mamánál a joghurt a sláger, Jutka mamánál most a mézes keksz és a túró rudi volt.
Aztán hétfőn Margit mamánál rákapott a céklára és mint itthon is, utána nem is evett mást. Már egy kis tálnyit megevett és mama úgy gondolta, hogy elég volt már, Timike viszont kért. Margit mama mondta: Elfogyott a cékla. De Timike nem hagyta magát becsapni, rögtön rá is mutatott a pulton lévő céklásüvegre, hogy: OTT. Így hát kapott még egy adagot :) Nagyon szereti a savanyúságokat, a céklát, uborkát, gyöngyhagymát. Ebben biztos rám hasonlít :)

A szombat éjszaka telt kicsit nyugtalanul, valamiért sokat forgolódott Timike. Vagy a hely volt szokatlan, vagy az időjárás okozta, de kb 3ig szinte folyamatosan forgolódott, sokszor fel is ébredt, vagy legalábbis félálomban volt csak. Utána aludt el mélyebben és aludt is vagy 9ig. Vasárnap már jobban aludt, bár akkor meg aludt délután, így nehezebben aludt el este, mert mindig valami felkeltette az érdeklődését, ott még nem olyan megszokott a szoba, mint itthon. Különösen konvektor érdekli, az ha bekapcsolt, akkor nagyon hangosan kattog, sokkal hangosabban, mint az itthoni és persze ennek látja a fényét is, így amikor már majdnem elalszik, akkor a bekapcoslódó konvektorra rögtön felugrik és azt figyeli. Viszont ahogy elaludt, utána jobban aludt, 9 utánig aludt megint.

Margit mamánál a kedvenc játéka a kismotor és a hűtőmágnesek, de szívesen rajzol is, meg olvasgat.  Illetve van két távirányítós autó, ami már nem megy, de elég nagy. Azt tológatja, meg elmeséli, hogy ki vezeti, ki hol ül. nyitogatja az ajtókat és a motorháztetőt is.
Jutka mamánál a bilifotel, a tologatós kakas és az állaot kirakós kocka most a kedvenc, ja meg a nagy rózsaszín könyv, ami még az enyém volt. Ilyen foglalkoztató könyv, mesékkel, versekkel, kézműveskedéssel, rajzokkal. Ezt nagyon szereti valaki ölében ülve átlapozgatni, most az Antanténusz mondóka volt a kedvence, elapozott, majd vissza és akkor mindig el kellett mondani. De amikor kottát lát benne ,akkor már mutatja is, hogy azt kell énekelni.

Ezen a hétvégén még Dédinek is adott puszit, pedig vele azért elég tartózkodó. De ő mondta, hogy ad neki puszit és tényleg adott is. Nagyon pusziszkodó egyébként, ahogy odaérünk, az az első, hogy a mamákat megpuszilgatja, de ha más kér, az is kaphat.

Vasárnap vásár volt, Apával kimentünk és hoztunk Timikének egy fonott kiskosarat és egy csomag műanyag állatot. Főleg afrikaiak vannak benne. Nagy sikert aratott mindkettő. A kis kosarat a karjára tette és hordozgatta, mutatta Margit mamának, hogy megy és meg kellett dícsérni, hogy milyen szép kislány :) Az állatokkal meg a kádban játszott egy jót. Alig lehetett kivenni, úgy élvezte a fürdést :) (bár ez itthon is így van, ritkán unja meg hamarabb, mint mi).
Néhány kép:
Timike és anya:

 Timike legózik, bár ezt a szerkezetet Rebi építette:

 Mamival:

 Anyához bújik Timike és azt suttogja: Szopő

 Lufival vigyorogva:

Az új kiskosárral:

Maratoni játszóterezés - 3 óra

Ma van végre az első igazi tavaszi nap! Kellemes az idő, nem fagyok oda a babakocsihoz, a nap is süt szépen.
Timike ma korábban kelt az átlagosnál, lehet hogy a csivitelő madarak is okozták, így már fél 8kor keltünk. Én tudtam volna még aludni, mert Timike éjfél és 4 között óránként ébredt. Nem tudom mi okozhatja ezeket az ébredéseket, mert utána meg alszik tovább reggelig. Talán megéhezik vagy megszomjazik, bár este eleget eszik, vizet viszont éjjel nem akar inni, mikor kérdezem. Na mindegy, majd elmúlik.

Délelőtt még bent voltunk egy pár órát, vártam, hog melegedjen minél jobban fel az idő. Félé 11kor indultunk el, Timike nagy lelkesen gyalogolva indult, pedig az odautat szereti babakocsiban megtenni. Mikor odaértünk a játszótérre, rengeteg gyerek volt ott, mint kiderült, az egyik oviscsoport is kijött. Ez nem zavart bennünket, csúzdázott Timi, rugós hintázott, sétálgattunk ide-oda. Aztán az ovisok bementek, de még az eddigieknél így is többen maradtunk, mindenki kijött a jó időre.
Az egyik család hozott ki vödröt és lapátot. Erre le is csaptak páran, Timike is odament és csak csendben nézte, látszott, hogy ő is oda akar ülni közéjük. Mondtam neki, hogy elmegyünk a boltba joghurtért és reménykedtem, hogy útközben lesz valami bolt, ahol lehet venni vödröt és lapátot. Volt id szerencsére, így vettünk egy kis szettet, pontosabban az utolsó tavalyit, az ideiek még nem jöttek meg. Bevásároltunk a boltban is joghurtból és túró rudiból. Ezt most úgy hívja Timike, hogy TUTUJI :) és persze azonnal meg akarta enni, hosszas rábeszéléssel jutottunk el a pénztárig.
Visszaérve a játszótérre nagy volt az öröm, hogy már neki is van lapátja. Mivel már dél közeledett, így lassan hazamentek a gyerekek, kicsit nyugisabb lett. Timike letelepedett oda, ahol az előző gyerekek játszóttak és szépen ős is elkezdte lapátolni a kavicsot. A játszótéren van egy homokozó, de mivel mindenhol máshol kis sóderkaviccsal van felszórva, így a gyerekek nem vacakolnak az unalmas homokkal, csak a kavicsokat szeretik pakolgatni. Timike egyébként is nagy kavicsrajongó, itthon is van már kisebb gyűjteménye, így neki különösen tetszett ez a játék. Legalább 40 percig csak a kavicsokat pakolgatta, lapátolta, szitálta.

Néhány gyerek odajött közben, Timike elég jól tűrte, hogy játszanak a játékokkal, csak a lapátra volt érzékeny, amikor az egyik kislány el akarta venni, akkor azért sírvafakadt.
Háromnegyed 1 körül, gondoltam, hogy ideje indulni már, de akkorra Timike megpihent a kavicsozásban és újulét erővel kezdett el játszani, csúzdázni, szaladgálni fel-alá.

Végül már majdnem negyed 2 volt, mire elindultunk sétálva, így háromnegyed 2re értünk haza. Gyors ebéd után Timike el is aludt 5 perc alatt.

Március 10. védőnő

Ma a védőnőhöz voltunk hivatalosak reggel (na jó, délelőtt). Timike elég sokszor ébredt éjjel, az elmaradást meg reggel akarta pótolni, így ébresztenem kellett fél 9kor, hogy ne késsünk sokat. Így is késtünk 10 percet, de mások is, így jó sokan voltak. De Timike otthonosan érezte magát, rögtön bement játszani a védőnői szobába a benti játékokkal, így nem zavarta a várakozás.
Vérnyomásom jó, pulzusom 100, ami szintén jó. A súlyom 68,7, így kb 6 kg-t híztam, ami pont átlagos. Várhatóan 74ig megyek fel, Timikénél is annyi voltam. De ha több, az se baj persze, majd leszopizza Tesó is :)
Néztek fehérjét is, nem volt a vizeletben.
Utána még postára, boltba mentünk. Így öszesen 2 órát sétáltunk, Timike el is álmosodott, aludt már 1 órától, nemrég ébredt.

Március 9. Fürdés

Timikével fürödtünk a nagykádban este. Ezt nagyon szereti, emrt ekkor több helye van, mint a kiskádban, meg érdekesebb is.
A fürdőállatait pakolgatta a kád szélére és persze a fóka leesett.
Erre Timike: Fóta leesett, Anya felveszi. :)
Persze felvettem :)

Utána rájött, hogy a hasam már olyan nagy és lapos, mint egy sörhas, amin megáll a korsó, így a játékok remekül elüldögélnek rajta. rám is pakolta szépen az összeset, ami csak ráfért.

Délelőtt nagyot sétáltunk a játszótérre, szépen sütött a nap. Timike hintázott a rugósokon, csúszdázott, a hintát csak lökte, az nem tetszik neki nagyon. A csúszdán már ügyesen fel tud mászni, direkt kis lépcsős a kicsik miatt, nem létrás. Utána szépen leül, nyújtja egyik kezét és úgy csúszik le, hogy fogja a kezem.

Március 7-8

A hétvégén és a héten nem történt semmi különös, szokásos hétköznapi dolgok csak.
Hétvégén itthon voltunk, csak vásárolni mentünk el. Pelenkaakció volt, így egy nagyáruházba mentünk, ahol ráadásul már megjelentek a kis kerti bútorok is, így vettünk Timikének kinti kerti asztalt és kis székeket, ezeket a kerti műanyagokat. Egyet bentre, kettőt kintre. Nagyon tetszik neki, sokat ül benne, odaviszi a könyveit is, abban olvasgat :)
Az olvasásról jut eszembe, hogy a karácsonyra kapott antikvár állatos könyvek közül az egyik kedvenc lett, és valóban nagyon szép, sok kép van benne, amiben az állatok az élőhelyükön láthatóak, fent a fán, lent a bozótban. Egyre több állat nevét tudja innen is, de olyat ám, hogy mufflon, meg pele :) Én is tanulok közben :)
A másik kedvenc a kisvakondos könyv, bár még nem olvashatom, annyit nem vár Timike, inkább a képekről mesélek neki. Lassan megvesszük neki valamelyik Annapeti könyvet, talán a kistesósat, az úgyis aktuális, hátha azt már türelemmel hallgatja.

Ez a hét a tél utolsó hete állítólag. Még két napig lesz hideg és utána jön a verőfényes tavasz. Remélem. Azért a mai nap is már elég jó, süt a nap, bár szerintem csak 5-6 fok van. A hőmérő nem sokat segít, mert napon van és 18 fokot mutat az egyik, 11et a másik. De olyan szépen süt a nap, hogy ma a nagyjátszótérre mentünk. Odafelé félig kocsizva, vissza nagyrészt sétálva. Voltak gyerekek is, nagyon figyelte őket Timike. Meg csúszdázott, a rugós hintákon hintázott, a kisházba ment be. Nekem is be kellett mennem, leülni a kis padra, hát már alig fértem be. Jó lenne már megint gyerekek közé menni, Timikének is hiányzik, remélem hamar véget ér a betegeskedős időszak.
Csütörtökön majd eljárunk megint dúdolóra, csak most védőnőhöz kell mennünk majd pont akkor, fél 10re, így lekéssük a dúdolót.

Timike beszélgetései:
- Fürdünk, Csimpi majon a kád szélén ül, Timike az egyik kupakból itatja: Tessét CSimpi, igyál, hozta Timi!
- Nyuszi nem atar (akar) tijönni!
- Teszó, Anya pocatjában alszit, csücsül!
- Timike leül a konyhaszékre, nekitámaszkodik és elégedetten mondja: Tényelmes csücsülni.
- Ha a méz kerül szoba, akkor nem felejti el megjegyezni: Maci szereti. (Timike nem annyira, valószínűleg túl édes neki)

Tesóról is írjunk kicsit:
Egyre jobban rugdalózik, már a bordámnál is érzem néha. Kicsit hevesebb mint Timike volt, néha jó nagyokat belémrúg. De már tud óvatosabban is, ő is kidugja a kis lábát, mint Timike, lehet érezni a kis sarkát, ahogy odanyomja.
A hasam 98 cm a köldökömnél, ehhez sajnos nincs összehasonlítási alapom, Timikénél nem mértem. Ránézésre elég nagy.
Mocorog sokat, változó, hogy mikor, de altatás közben szinte mindig. Meg általában akkor is, amikor Timike épp elaludt, én is aludnék, na akkor kezd el szambázni :)
Még töprengünk a nevén, kérdezgettem Timikét, hogy mi legyen Tesó neve. Marci? ismételte, hogy MARCI, Tomi? na erre vigyorogva rávágja, hogy TOMPO :) Apa azt mondta, hogy akkor lehet, hogy inkább ne Tomi legyen :)

Álom és gyurma

Timike lehet, hogy elkezdett álmodni. Legalábbis álmában beszélni :) Nem tudom, hogy vajon álom kapcsolódott-e hozzá. Kb éjjel 3 körül forgolódni kezdett és elhangzott a mostanában sűrű mondat: vatondont szeretnét! :)
De hajlandó volt elcserélni ezt az igényt egy kis szopizásra :)

Tegnap este arra gondoltam, hogy kipróbálhatnánk, hogy a karácsonyra kapott gyurma vajon felkelti-e már Timike érdeklődését és tud-e vele úgy játszani, ahogy kb kell. Letelepedtünk a földre, megfordítottam a tegnapi képek látott narancssárga dobozt és elővettük a gyurmát. (De hogy minek vettük a kis asztalt, ha nem azon játszunk a gyurmával??  - egyébként itt kényelmesebb volt ülnöm, azért ez lett. Nekitámasztotam a hátam a kanapénak).
Timike először kétkedve nézte, de mikor csináltam belőle egy cicafejet, akkor megértette, hogy ez milyen szuper játék. Onnantól Anya cicagyárrá lépett elő :) Mindenféle cicát csináltunk, csak fejet, ülőt, hasalót, háton fekvőt és ezeket különféle méretben. Egy szfinx típusú fekvő cica erejéig Apa is beszállt. Mikor kész lett egy, Timike kiadta az utasítást, hogy MÉG CICÁT! Azért sikerült néhány más remekművet is alkotnunk, mint autó, macifej, csiga.
Timike meg lelkesen gyúrta  gyurmát, előkészítve az újabb cicáknak.
Az este folyamán még 2x fordította meg a dobozt, hogy GYUMÁZZUNT! Úgy látszik neki most már ez a doboz lesz a gyurmázóhely :) Azért majd próbálom áthelyezni a gyurmahelyet az asztalra, mert a habtapiról könnyebb felszedni a gyrumát, mint a szőnyegről.

Tavasz vagy tél?

Tegnap ránézésre tavaszodó idő volt, séta közben tél, ma reggel kinézve újra tél, de séta tavasziasabb, mint tegnap.
Mivel ma reggel megint hó fogadott. Már sejtettem, mielőtt felhúztam volna a redőnyt, mivel 7 körül, mikor Timike épp a visszaalvás-nem alvás határán lebegett, valaki elkezdte a hólapáttal a betont vakargatni. grrr... Elég mérges lettem volna, ha emiatt nem alszik vissza. De szerencsére akkor már eldöntötte, hogy visszaalszik.
Így már meg sem lepett ez a 3-4 cm hó, ami fogadott. Örültem is, hogy a postát tegnap elintéztük és ma elég egy rövidebb sétát tennünk. Pedig mint kiderült ma szebb idő volt a hó ellenére is, mivel nem fújt a szél.
Szóval tegnap postára gyalogoltunk, illetve Timike odafelé babakocsizott, én meg fagyos ujjakkal, dacolva széllel, toltam. Ott a környéken aztán sétáltunk kicsit, a posta előtti részen va negy hosszú lépcsősor, amit Timikének már gyalog kell megtennie, én meg babakocsit viszem. Onnantól sétált, a posta után a boltos nénihez almáért, majd kis melegedésre beültünk a kedvenc cukrászdánkba :) na jó, ettünk sütit is, sőt Apának is hoztunk. Utána Timike jobbnak látta újra babakocsizni, így az egész séta csak másfél óra volt.
Ma viszont Timike kijelentette délelőtt, hogy ő joghurtot akar enni, ami pont tegnap este fogyott el, megvolt hát a mai séta célja is, a kutyás boltos néni.
Ők jó közel vannak, a játszótéren túl, így gyalog vágtunk neki a havas útnak. Timikének tetszett a hó, de csak annyiban, hogy ott maradt a lába nyoma, ezt sokszor megnéztük, meg azonosítottuk a cicák nyomait is. A havat megfogni már semmi kedve nem volt, na nem mintha bántam volna :)
Sikerült beszereznünk a joghurtokat és egy óra alatt meg is jártuk az utat. Most kíváncsiságból megnéztem, hogy mekkora ez a táv, kemény 500 m :) Szóval mondhatjuk, hogy nem telnek őrült rohanással a napjaink  
Ez a séta elég is volt, hogy Timike elfáradjon és 2 óra körül el is aludt szépen.

A betegség most már remélem elmúlt, tegnap meg ma is csak egy kakis pelus volt, az is már javuló "állagú" :)   Timike hangulata is visszatért az egészségesbe, ezért visszatértünk a keveset tv-zünk állapotra is. A betegség alatt eléggé rákapott a kisvankondra, persze hagytuk is, hisz olyan kis elesett volt. De most már nincs folyton dvd-zés, naponta max egy órában van megállapítva a limit. Ma eddig egész jól sikerült tartani, mert nem kapcsoltuk még be kicsit sem a tv-t, bár néha mondta, hogy VATONDONT SZERETNÉT, de találtunk más, érdekes elfoglaltságot.
Ami még maradt a betegségből, hogy naponta többször is akar szopizni, délelőtt is legalább 2x, meg délután is, az alváson kívül. De ezt egyelőre nem próbálom ritkítani, míg biztosan meg nem gyógyul.

Timike játszik - képek

 Timikének nincs szobai csúszdája, de ez nem tántorítja el, a fotelt használja annak. Néha kicsit izgulok, hogy felborul vele, de eddig még nem sikerült. Ügyesen felmászik rá, meg le is róla, közben meg csúszdázik egy sort.

 Keleti kényelem a babafotelben (eredetileg szoptatós párna, de erre sosem használtuk, van pár ilyen tárgyunk, pl a fürdetős maci, amit a konyhaasztalon használtunk)

Szegény  Baba beteg. Ilyen kis elesett volt.

Apával egy kis szerelgetés gyorsan meggyógyítja az embert.  Épp egy számítógépet szednek szét és beszélik meg, hogy mi micsoda.

Timike a dobozban, amit Apa vett a hétvégén. Már pici korában is szeretett a dobozban ülni, csak utána a játékok elfoglalták, így elfelejtette ezt a remek játékot. 

 Továbbra is kedvenc a maci-öltöztető játék.

 Maci öltöztetés a dobozban is lehetéges.

Képek Félegyházáról február 18-20

A képekhez tartozó szöveges bejegyzés itt van.


Motorozás Félegyházán, Margit mamánál. Már ügyesen tudja, hogy ha a teraszon motorozik, akkor a lépcsőnél le kell szállni. Itthon is mondja, hogy LESZÁLL és nyújtja a kezét.













Vendégségben Apa kereszt-anyukájánál. Hála a tigrisnek és a macinak, gyorsan feloldódott és jót játszott. 

Olvasás Papival. Bogyó a cica könyvet olvassák épp, mikor szólok, hogy nézzen ide. Azért is néz úgy, hogy "na mi van már, hagyj Anya olvasni".



















Timi játszik, Anya zoknit varr Jutka mamánál. Apa ezt azért fényképezte le, mert a legutóbbi zoknivarrásos képemnél is kb ekkora volt a hasam, de akkor Timikével :)   (de nem ilyen ritkán varrok ám zoknit :))

Timike elfáradt és kidőlt Jutka mamánál. Persze ez épp vasárnap történt, amikor úgy terveztük, hogy maj hazafelé a kocsiban alszik.