2009. június 11 - Meglátogat a védőnő és a doktornő

MA eljött a védőnő, Ildikó és a helyettes doktornő,mivel a miénk szabadságon van. A doktornő azért sokkal óvatosabban vizsgálta Babácskát, mint a kórházban. nem is sírt. Megvizsgálták, minden rendben volt. A védőnő most egy darabig hetente jön és elmesél minden félét, amit tudnunk kell.

2009. június 10 - az Első napok

Az első napok egész nyugisan teltek, sokkal nyugisabban,mint gondoltam volna. Timike alig sír és sokat alszik. Ez azt jelenti, hogy a szoptatásokon kívül szinte egész nap. Éjszaka is, nappal is. Kicsit aggódtam is, hogy talán nem eszik eleget és azért aluszékony. de azt írja a szakirodalom, hogy a hosszú szülésen átesett babák az első héten szinte csak alszanak, ekkor pihenik ki a világra jövetelt.

Éjjel is, amikor felébred, megetetem, aztán alszik is tovább. Meg én is. Tényleg nagyon gyorsan el tudok aludni, ahogy ígérték a leírások. Néha szoptatás közben is elalszom, meg Babóca is és arra ébredek, hogy már eltelt egy-két óra, mi meg csak alszunk.

Timike a hangok felé néz, amikor ritkán ébren van, mintha látná az arcunk, mikor közel hajolunk hozzá, de hogy mennyit lát belőle, azt nem tudom.

Este megtörtént az első fürdetés. Timike egész jól viselte, nem sírt egyáltalán, bár elég ijedt szemekkel nézett. Peti fogta és mosdatta felül, én meg alul. így gyorsan meg is voltunk.A mosógép tetejére tettük a kiskádat és egy textilpelust bele,hogy ne a műanyagot érezze. itt a fürdőszobában jó meleg van, jól be tudunk fűteni, ezért ideális a fürdetéshez. A hálószobában meg bekapcsoljuk a kis fűtőművet amíg öltözünk, így ott is meleg van.

2009. június 5 - 9 A kórházban

A kórházi napok lassan teltek, bár a kórházzal egész meg voltam elégedve. Ismerkedtünk Timikével, tanulgattunk szopizni. Ebben nagyon ügyes volt már az elején is,már a szülőágyon is jól be tudta kapni és ügyesen szopizott. Ezt azóta sem felejtette el.

Timike a kórházban is sokat aludt, ellentétben velem. És ez nem az ő hibája volt, mellette még ment volna, de a szobatársunk úgy horkolt, hogy egy férfi is megirigyelhette volna. így én főleg ezt hallgattam és azt, hogy az ő kisfia hogyan sír éjjel. Babócánk meg csak aludt édesdeden.

A kórházban néha benéztek hozzánk és ez szó szerint érthető, mert a vizit a "hogy van? jól. akkor viszlát" párbeszédre korlátozódott. a doktornő kérdezte meg egyedül rendesen, hogy hogy vagyok és vizsgált meg, mielőtt hazaengedett. Babácskát vizsgálták inkább többször, vért is vettek a sárgaság miatt és mindenféle szűrést végeztek. Utolsó nap megkapta a BCG oltást is, bár ezért nekem kellett szólni, hogy el ne felejtsék.

Amivel nem voltam megelégedve, az a fürdetés volt. A csap alatt fürdették a Babákat, lekapva róluk a ruhát, majd a csap alá tartva és gyorsan megfürdetve. Szegénykék meg csak sírtak. Timike egyedül a fürdetések alatt sírt, egyébként nem (illetve még a vizsgálatok alatt, de akkor én nem voltam ott, csak utólag láttam a szemén).

Az utolsó nap már nagyon türelmetlenek voltunk, egész sok baba született aznap, ezért csak fél 6ra lettek meg a zárójelentéseink. De végül fél 7re hazaértünk.

2009. június 4-e a NAGY NAP - TIMI MEGSZÜLETETT

Ott kezdődött az egész, hogy csütörtök hajnalban, 2 óra után valamikor felébredtem, hogy a hasamban mintha valami eldurrant volna. Gyanúsan felültem, nem hasonlított semmilyen más belső mozgásra. Aztán éreztem, hogy valami meleg folydogál bennem. Akkor már sejtettem, hogy elfolyt a magzatvíz. Gyorsan kimentem a wc-re és akkor már biztos voltam benne, mert csak folyt-folyt a víz. Üldögéltem ott egy kicsit és átgondoltam, hogy mi legyen. A táska össze volt pakolva, csak pár dolgot kellett még berakni, az is le volt írva egy listára (ez elég jó volt, így nem kellett azon idegeskedni, hogy mi marad itthon). Bejöttem és Petinek szóltam, hogy akkor ébredjen, mert menni kell. Este ő mintha már megérezte volna, mondta is, hogy szóljak, ha már a fájások 10 percesek. Én akkor csak mosolyogtam rajta, de igaza lett. Felkeltünk, összeszedtük még a hiányzó dolgokat és elindultunk. Nem voltunk idegesek, legalábbis nem nagyon.

Akkor még nem fájt semmi, a kocsiban keményedett meg kicsit a hasam, de semmi egyéb. Kb 3-kor értünk be a kórházba, lent bejelentkeztünk és felmentünk a liftes nénivel, akinek mondani sem kellett, hogy hanyadik emelet.
Jókor mentünk, mert senki más nem volt, így kiválaszthattam, hogy melyik szülőszobába megyek, persze a legjobbat választottam, amiben a Róma kerék is volt.

Egy kis előkészítés, átöltözés és bementünk a szobába. a szülésznő néha benézett, megkérdezte, hogy hogy vagyunk, de nem történt semmi. Fáztunk is kicsit, mert elég hideg volt és álmosak is voltunk. fél 6 körül jött a doktornő és megvizsgált. Azt mondta, hogy 6 órát várhatunk, utána oxitocin infúziót kell bekötni, mert a fertőzések elkerülése miatt el kell indítani a fájásokat. Hát vártunk. Én már elég éhes voltam, de csak vizet ihattam és szőlőcukrot ehettem. Hát nem ehhez voltam szokva az előző hónapokban.

Végül 8 órát vártunk és fél 11kor kaptam meg az infúziót. Addigra már kicsi fájásaim voltak, amit én nagynak éreztem és gondoltam is, hogy ez épp elég, ha ez lesz a továbbiakban csak sűrűbben, akkor elleszünk. Hát tévedtem...
Az infúzió előtt kipróbáltam az eszközöket, a Róma kereket, meg a labdát, egész jók voltak.
A szervezetem az infúzióra eléggé jól reagált, jöttek is a fájások rendesen. Na akkor már fájt. Ebben a pár órában a szülőágyat és a labdát váltogattam, Peti pedig masszírozta a derekamat. Érdekes, hogy néha a derekamnál jobban fájt, mint a hasi résznél.

A doktornő azzal "bíztatott", hogy az 5 perces fájások után még 10-12 óra szülés az teljesen normális, ne lepődjek meg. De lehet, hogy gyorsabb lesz... Peti ekkor ment le a büfébe jól bevásárolni az előttünk álló órákra.

Amikor már elég sok idő eltelt, kb. 3 körül, átülhettem a kádba. Ezt már nagyon vártam, mert végre fürödhettem hosszú hónapok után és végre melegbe ülhettem a hosszú órák után. Azt hiszem a kádas rész volt a legrosszabb része a szülésnek, mert nem lehetett tudni, hogy meddig tart és nem tudtam semmit csinálni csak elviselni. Ekkor már egy-két percenként jöttek a fájások.

5 óra után éreztem meg végre, hogy jönnek a tolófájások, ekkor a szülésznő és Peti áttámogattak a szülőágyra.
A tolórész már nagyon fárasztó volt és nagyon vártam a végét, de itt már legalább tudtam tenni valamit. Peti volt a fejemnél, az orvos bal oldalon, többnyire nyomta a hasam, hogy segítsen. A szülésznő meg a jobb oldalon. Peti végig bíztatott, simogatott, amikor pihentem. Nagyon jó volt, hogy ott volt.

Elvágták a gátat is, hogy szabad legyen az út és 18.40 kor végre kicsusszant Timike. Ez tényleg csak egy pillanat volt, nem is éreztem. Rögtön oda is tették a hasamra és a hangomra abba is hagyta a sírást. Kicsi összegömbölyödött kis szürke baba volt.

Utána megvizsgálták Timit és odaadták Petinek, hogy ismerkedjenek. A vizsgálat eredménye nagyon jó lett, az Apgar eredménye 9/10 lett. Ők ott a hősugárzó alatt beszélgettek, míg engem meg rendbe tettek. Ekkor még kaptam az oxitocint, hogy összehúzódjon a méh, összevarrtak, valami injekciót is kaptam, amitől rángatózott a hasam, ja és a méhlepény is megszületett. Ez is eléggé fájt, de az előzőekhez képest semmi sem volt. Ez kb másfél óráig tarthatott, mert meg kellett várni, hogy lefolyjon az infúzió.

Utána meg is szoptathattam Timicskét, aki rögtön tudta mit kell tenni és evett is. Már ekkor olyan szép volt, nem is látszott rajta a szülés viszontagsága.

Ezután az új szülésznő lemosott, meg átöltöztetett, és próbáltak Petivel áttenni a tolókocsira. Itt kicsit elájultam, bár hallottam, hogy tanakodnak felettem, hogy vajon eszméletemnél vagyok-e. A vérnyomásom esett le, meg gondolom a vércukrom is az egész napos nemevés után.

Timikét megvizsgálta egy orvos, engem meg bevittek a szobámba. Peti kipakolt és haza indult végre pihenni. Én aludtam egy félórácskát, utána már nem bírtam. Timi is jött másfél óra múlva és utána együtt voltunk :)

Amikor vártuk...

Babánk valamikor 2008 szeptemberében döntötte el, hogy most már ideje újjászületni erre a földre és beköltözött a hasamba. Mi már az első hetekben gondoltuk Petivel, hogy megérkezett, de tesztet még nem vettem. Amikor vettem, akkor már csak azért, hogy na, valami mutassa ki, hogy itt van, de akkor mi már biztosan voltunk benne. Sok keresés után kiválasztottam a kistarcsai kórházat, mert közel is van és sok jót írtak róla. És úgy gondoltam, hogy a kórház mellé választok orvost. Akinél először voltunk, az megállapította, hogy Babácska valóban ott mocorog már, de azt is közölte, hogy már nem dolgozik a kórházban. Közben a 12. heti fontos ultrahangra elmentünk az Istenhegyi klinikára, ahol csupa jókat mondtak és láttuk már mocorogni is. Mit mocorogni, ugrabugrálni :)

Maga a terhesség rendben zajlott, az első idők titka az volt, hogy folyamatosan ennem kellett és így nem lettem rosszul.

Megtaláltuk közben a doktornőt is, aki végül a szülészorvosunk lett és a mátyásföldi klinikára jártunk vizsgálatokra.

Timike a 17. hét környékén kezdett már úgy mocorogni, hogy éreztem is kicsit. legelőször Félegyháza felé a kocsiban éreztem, hogy mintha megmozdult volna. Utána gyorsan nőtt és egyre többet rugdosott. Általában a vonaton reggel és este felé volt aktívabb, de ez változott az idő függvényében is és attól is függött, hogy nekem milyen aktív napom volt.

Az utolsó hónapokban már a mozgásával kommunikált is felénk, ha odatette a lábát és mi is ott simogattuk, akkor ő is direkt újra odatette vagy oda rúgott. sokszor látszott, hogy mozog a hasam a lábacskájától.Április végéig dolgoztam, onnan 7 hét lett volna hátra Babócáig. Június 21-re voltunk kiírva. Június 3-án Anya eljött Hozzánk, hogy segítsen olyan dolgokban, amit már nem bírok. Hogy ez hozzásegített-e a születéséhez vagy sem, azt már nem tudjuk meg, de én nem bánom egyáltalán, hogy megszületett hamarabb.