Kettesben itthon

Timi és Marci a mamáknál nyaral. Tegnap jöttek értük a mamák, fél 5re már Félegyházán is voltak. Mi meg itthon maradtunk hármasban, napközben kettesben.
Este már egész furcsa volt a nagy csend :) Még egy filmet is megnéztünk.

A kitűzött cél a pihenés, semmi takarítás és hasonlók ebben a pár napban. GErgőke ebben támogat, mert ügyesen sokat alszik

Közben a gyerekek strandolni mentek délelőtt, míg meg nem érkezik a napokban már rendszeresnek mondható zivatar.

Vegyes képek

Első nap négyesben itthon

Apa ma pihenni dolgozni ment. Vagyis ez az első napunk, hogy nincs itthon.
Ahhoz képest nagyon simán ment, most már leírhatom, mert kb 10 perc múlva itthon is lesz Apa, addig már csak nem dől össze a világ :)
Főleg, hogy a két fiú éppen alszik, azért is van időm, hogy írogassak ide :)

Szóval reggel 7 körül ébredtünk, vagyis a nagyobbak, mert Gergő és én még szívesen aludtunk volna (Gergő aludt is).
9 után elkezdtünk készülődni a játszótérre, bár Timi meg Marci épp jót játszott (a markolók a póniknak építettek házat), de nem akartam túl melegben menni.  Fél 10re ki is értünk ide a közeli játszóra, babakocsi+biciklikkel.
Fél 11 utánig játszottak a gyerekek, Gergőke meg aludt a babakocsijában békésen egy 4 hónapos kislány mellett az árnyékban.  Akkorra már elég meleg lett, így hazajöttünk és kint az udvaron folytattuk a levegőzést. Gergőke egészen fél 1-ig aludt.
Timi meg Marci jól eljátszottak, medencéztek, pancsoltak a hordóban, hintáztak, meg kalandpályát mondtam nekik.
Azóta bent vagyunk, játszunk, Timi meg most mesét néz.
Fél 3 előtt Marci mondta, hogy menjünk aludni és el is aludt Gergővel együtt :)

Fogorvosnál

Ez a mai nap elég mászkálósra sikerült, délelőtt a védőnő, délután fogorvos, posta, de minél több dolgot el akartunk intézni, mert Apa már holnap újra dolgozik (ahogy ő mondta: Megyek holnap pihenni a munkahelyemre :)) ).

Szóval pár napja esténként Timi a fogát fájlalta, az egyik hátsót, amin van egy kis rés a másik mellett, gondolom beszorulnak az ételdarabok. Felhívtam a rendelőt, ahová menni szoktunk és mondták, hogy ha  most azonnal megyünk, akkor van időpont.
Gergőke épp aludt, így összekaptuk magunkat Timivel és átmentünk Dunakeszire.

Timi nagyon bátran kinyitotta a száját a kedves drnéninek, aki megnézte és azt mondta,hogy egy kicsi fúrás után megpróbálna egy kis tömést tenni bele és hátha az javítana a helyzeten. Ha nem, akkor mélyebben kellene fúrni.

Megmutatta  az összes eszközt Timinek, amit használni akart, vízspriccelőt, levegőfújót és végüls Timi beleegyezett.
MEgbeszéltük, hogy ha azt akarja, hogy hagyja abba, akkor felemeli a kezét. De ügyesen tűrte és tartotta nyitva a száját.
Pár perc alatt kész is volt a kis fúrás, tömés és lámpázás.
Utána választhatott egy játékos fiókból egy kis figurát is, ezzel nagyon elégedett volt :)
Aztán remélem segít ez a tömés.

Taj kártya

És ma megérkezett Gergő taj kártyája, pont két hetes korára :)

Védőnőnél

Gergővel ma a védőnőnél jártunk, míg a nagyok Apával játszótereztek (még most is).
Már 3,86 kg a nagyfiú, vagyis a kórházi hazajövetel óta 40 dkg-t hízott, a születési súlyához képest meg kb 30 dkg-t. Úgy látom nála is meglesz az 1 kg/hó, mint Marcinál volt, ha így halad  :)

A popsija elég csúnya sajnos, a császár és az antibiotikum, amit mindketten kaptunk megtette a hatását és gombásnak tűnik a kis popsija. Erre kapott ecsetelést a védőnőtől, ami sokat javít állítólag rajta és a drnő, aki átjött, hogy megnézze és megvizsgálja, írt fel Bóraxos popsikenőcsöt és napi 1x kell még Canestennel is kenni. A Bio Gaia cseppet, amit adok neki, azt jónak találta a drnő, adhatom tovább még.

A köldökét is mutattam, ami még nem esett le, azt javasolták, hogy a kórházban előírt betadine mellett alkohollal is tisztogassam. Először az alkohol, majd a betadine.

Két aranyos kép

Timi és Gergő

Végre tusolhatok :)

Ma kiszedték a műtéti varratokat, így végre egyben tusolhatok (eddig varrat alatt tusolhattam, varrat felett mosakodhattam). A drnő szerint szépen gyógyul, még két hétig ne emelgessek, utána is óvatosan. A varrat kiszedése fájdalommentes volt, jobban fájt a kötés ragasztócsíkjának leszedése.
1-rementünk és 2re már haza is értünk.
Apával és GErgőkével mentünk (felkészülve arra, hogy a drnő esetleg műtőben van és soká tud jönni) és a gyerekekre Mami és Papi vigyázott.
Ők a hidegfront és eső miatt (reggeltől esik, most épp zuhog) elég nyűgösek voltak, hol nyafogósak, hol túlpörgöttek. De aztán megnyugodtak, Marci meg el is aludt 4körül.
Gergőke nagyon jól bírta az utat, végigaludta, Apa csak a kórházban vette ki ringatni, míg én a kezelőben voltam.
Egyébként is nagyon jó kisfiú eddig, eszik-alszik :) Ezt az első két hétre szokták mondani, az csütörtökön jár le, meglátjuk, hogy utána hogy változik :)

Duna part

Hétfőn reggel a kánikula előtt és elől kimentünk a Duna partra. Tavaly voltunk utoljára, a gyerekek már el is felejtették. Gergőkét magamra kötöttem, így nyugadtan aludt, meg a nap sem sütötte (a parton egyébként is nagyon kellemes, árnyas).
Timinek és Marcinak nagyon tetszett a Duna, a rengeteg kavics a parton, amit nyugodtan lehet dobálni. Az idő harmadában kb ezt csinálták. Aztán jött egy nagy hajó, ilyen úszó szálloda, ami csinált pár hullámot, na akkor ez tetszett nagyon, sikongatva szaladgáltak a hullám elől a parton.
Végül Marci talált egy ostorszerű gyökeret, azzal csapkodta a vizet, Timi meg egy nagyobb követ dobált a parton.
10kor kinyitott a fagyizó a hátunk mögött, addigra már egy órája ott voltunk, Gergőkének annyi levegőzés elég is volt, bár ő jót aludt. Apa meghívott bennünket egy fagyira és jöttünk haza.

Délután a gyerekek vendégeskedtek, Timi Lucához ment, Marci Jancsikához. Így jól el is telt a nap.
Marci meg Jancsi bent is játszottak, kint is rohangáltak, így vagy 2 órát ott volt Marci. Aztán megsértődött valamin, amikor már fáradt volt, így kicsit hisztizve jött haza. Úgy elfáradt Jancsinál, hogy mikor fél 7kor próbáltam rábeszélni a fürdésre, egyszerűen elaludt az ölemben.
Timi meg Luca sajnos nem játszottak olyan jót, nem találták meg a közös játékot, amihez mindkettejüknek lenne kedve. Luca még biztos fáradtabb a kórház után, meg az a gyanúm, hogy a sok idegen játék Timit annyira lefoglalja, hogy nem is kérdezi Lucát, hogy mihez lenne kedve. Amikor itt vannak nálunk, akkor figyelek arra, hogy közösen játszanak, itt Timi meg is kérdezi Lucát, hogy mihez lenne kedve, de ott túl sok az ismeretlen, érdekes játék.

Én közben, a nagy szabadságomban (mivel Gergőke is ügyesen aludt) pakolásztam. A mostanában kapott műhellyel, meg golyópályával már annyira sok a játék itt a nappaliban, hogy télen, mikor a kályhák környékét szabadon kell hagyni, már nem fogunk elférni. Így a kisszobát fogjuk kipakolni, vagyis a nem túl fontos dolgokat a padlásra és pincébe száműzzük (vagy a kukába) és azt rendezzük be játszószobának, hogy a játékok egy része átkerüljön. A rajzasztal is kicsi már a gyerekeknek, így a kisszobai nagy asztal pont jó lesz erre a célra.
Így régi vágyam is teljesül és veszünk olyan padlószőnyeget, amin utak és házak vannak, lehet rajta autózni, játszani (aztán lehet,hogy a gyerekeket meg nem is érdekli :P )
Így elkezdtem válogatni a dolgokat, amit Apa vihet pincébe-padlásra, hogy ürüljön a szoba. Ezt jó lenne befejezni, amíg Apa szabin van, hogy utána augusztusban vehessük a szőnyeget és még a fűtésszezon előtt pakolhassunk át egy rakat játékot.

Rebi és Gergő

Játszóterezés Timivel

Tegnap este nagyon sokára lett csak kellemesebb az idő, így 7 előtt indultunk csak Timivel játszótérre. A "váras" játszótérre mentünk, ahol Timi nagyon szeret falat mászni, meg egyensúlyozni a mérleghintán.
Tetszett neki, hogy csak ketten mentünk, jól eljátszott, majd háromnegyed 8kor indultunk, hogy még fagyizni is tudjunk. Pont 2 perccel a fagyizó zárása előtt értünk.

Ez nekem is kis kimozdulás volt, meg mozgás, ha nem is sok. Gergőke előtte teleette magát, így Apával jól elvoltak. Volt kis nyöszörgés, meg peluscsere, de ügyesen megoldották.

Marcika közben nagyot strandolt Mamiékkal Mórahalmon, bejárta a csúszdákat, medencéket, majd kikötött a gyerekmedencénél, amit nagyon élvezett. MEgevett egy csomó lángost, meg főtt kukoricát, majd hazafelé nagyot aludt a kocsiban.
Ma már ő is hazafelé tart a mamás nyaralásból.

Melegkiütés

Gergőke arcán kedden megjelent néhány piros pötty, meg a kis bőre kezdett hámlani. Arra gondoltam, hogy száraz a bőre és bekentem egy kis krémmel, másnapra kicsit nagyobb lett, akkor még bekentem, de ettől még rosszabb lett. Ilyen pöttyök voltak a popsiján is, az sem múlt többféle krémtől sem.
Aztán tegnap Mamáékkal arra jutottunk, hogy biztos melegkiütés és azért csak az arca egyik oldalán, mert inkább azon alszik. Tegnap meg ma már nem kentem egyik helyen sem, meg a popóját ma és tegnap is levegőztettük, aztán remélem így gyorsan elmúlik. Hát igen, ez a hátránya, ha valaki nyáron születik a legnagyobb melegben.

A popsiszellőztetéskor alig győztem cserélni alatta a törölközőket és textilpelusokat, folyamatosan  pisilt és kakilt :)

Első babakocsizás

Gergő ma már pár percet kint volt az udvaron, reggel, mikor még kellemes volt az idő. Kipróbálta a babakocsiját és persze Timi tologatta.

Marci kirándul

Tegnap itt voltak Mamáék, megnézték Gergőkét és játszottak a gyerekekkel.
Amikor már indultak volna hamarosan, megkérdeztem a gyerekeket, hogy na, ki megy Félegyházára. Timi mondta,hogy ő nem, de Marci rögtön rávágta, hogy ő bizony megy. Olyan határozott lett, vette is a cipőjét és indult, hívta Tatát, hogy menjenek már.

Ezt már korábban is mondta, pár hónapja, hogy ő megy szívesen, de nem mertük elengedni, mert nem tudtuk, hogy az éjszaka hogy alakul, ahhoz meg messze van Félegyháza, hogy haza kelljen hozni.
De mivel Apával nagyon jól megvoltak itthon, meg Félegyházán is, így reméltük, hogy most is jót alszik.
Gyorsan összeraktam neki pár ruhát és már indultak is. 8 után értek haza Mamával, Tatával, még kicsit gokartozott az udvaron és 10 körül elaludt. Reggel 8-ig aludt is.

Délelőtt műhelyeztek Tatával, aztán Mamival és Papival a piacra indultak. Vitte a kis garabóját, pénztárcát. A hagymás néninél ő fizetett, kapott is egy ajándék fokhagymát. Mindenki dícsérte, ő meg csak nézte a nagy nyűzsgést és tömeget, nagyon tetszett neki. Az hiszem ezentúl ide is járnunk kell velük :)

Timi tegnap kicsit pityergett, mikor Marci indult,hogy hiányozni fog Marci, meg ma reggel is, de egyébként jól van ő is.
Elmentek Apával a corába a szivacsos játszóházba, előtte meg itthon játszott Gergőkével.

Első napok itthon

A 4. napon délután, júli 14-én hétfőn hazajöhettünk a kórházból. Aznap sok gyereket engedtek haza, meg sok szülés is volt éppen, ezért délután lett, mire tényleg eljöttünk, pedig a délben reménykedtem.
Mami itt volt, így Apa egyszerűen értünk tudott jönni és nem volt gond, hogy még akkor is vagy másfél óra volt a papírmunka.

Mire hazaértünk, Timi nagy büszkén mutatta, hogy Mamival kitakarítottak, a nappali is szép rendben lett. Így már csak a szép tiszta lakásba kellett kipakolni. Így, hogy Mami itt volt, azért sokkal egyszerűbb volt a hazaérés, nem kellett pakolással és rendrakással kezdeni, amire valószínűleg nem is jutott volna idő, meg nem is annyira bírtam volna, de zavart volna, hogy minden szerteszét van. Másnap Mami finom ebédet főzött, teregetett, rendberakta a lakást, elvitte a gyerekeket játszóterezni.
Aztán kedd este hazament.

Az első este gyorsan eltelt, a megérkezés, játék a gyerekekkel, Gergőke nézegetése és ilyenekkel.
Szerencsére Gergőke eddig tudja, hogy éjjel aludni kell és csak annyira ébred, hogy szopizik, majd alszik.

Az eddigi 4 itthon töltött éjjelből viszont 2x át kellett öltöztetni éjjel, nem bírta a pelus a pisimennyiséget, még a libero sem. Illetve inkább talán még túl soványka a kis lába és nem záródik eléggé a gumi körülötte.
De egyébként aludt, így kedd reggel mi ébredtünk Gergővel 7.20kor, majd sorban mindenki más.
Marci aranyos volt, megkérdezi, hogy hol van Mami? mondom, hogy itt kint alszik a nappaliban. Erre megkérdezi, hogy miért nem Papival? :)


Gergőkét a gyerekek nagyon jól fogadták, Marcin látszott, hogy őszintén örül neki. Nézegette, simogatta, lefeküdt mellé az ágyra és úgy figyelte. Persze akart egy kicsit szopizni is, de nem is baj, mert a drnő ajánlotta is (meg persze érzem is), hogy ki kell üríteni a tejet teljesen, ez így nagyon egysezrű :)

Marci baba :)

Timi is örült, csak ő minden idegent fenntartással fogad, egy kisbaba sem kivétel alóla. Meg emellett neki már erős anyahiánya volt, bár nagyon tartotta magát Félegyházán meg itthon is, de azért látszott, hogy nem szereti ezt a bizonytalanságot, hogy nem vagyok itthon. Kedden emiatt kicsit szertelenebb, nyűgösebb, hisztisebb volt, ez tegnap, meg ma más sokkal jobb volt.
Még kicsit fél, hogy megint elmegyek, bár aznap, mikor a kórházban maradtam, akkor is megbeszéltük, hogy lehet,hogy ott kell maradnom, tehát nem érte váratlanul meg most is elmondtam többször, hogy már nem kell mennem a kórházba hosszabb időre, maximum varratszedésre. De azért tegnap is megkérdezte, hogy Ti hova mentek, amikor mondtam, hogy jönnek Mamáék.

Gergőkére nem féltékeny (főleg ahhoz képest, hogy milyen volt, mikor Marci született), mostanra megbarátkozott vele, csak neki kell egy kis idő erre, nem ugrik senki nyakába rögtön.
Második este Gergőke felébredt éjjel, mikor Timi felkelt pisilni, így mikor Timi mellé feküdtem, hogy visszaaludjon, akkor kicsit nyöszörgött. Timi rögtön mondta,hogy Gergőke feküdjön közénk és szopizzon, ne sírjon. Tegnap este meg már úgy feküdtünk, hogy Gergőke is feküdjön oda, ő mellette akar aludni. Ez így nagyon jó, mert ha egyszerre ébrednek, akkor tudom egyszerre altatni mindannyiukat.

Mindketten nagyon akarnak segíteni, de figyelnem kell rá, hogy külön-külön feladatot adjak nekik, mert összevesznek, hogy ki csinálja, amit kértem. Hoznak, visznek mindent, ami kell.

Timi tegnap már játszott is Gergővel, mutogatott neki játékokat, beszélt hozzá, Gergő meg figyelte, már megtalálta a szemével a hang forrását és ha színeset mutatott neki elég közel, akkor oda is nézett. Egész sokat eljátszottak így, vagy 20 percig nem sírt. Ma reggel pedig a konyhába telepedtek le, Timi egy plédre, GErgő a pihenőszékbe és figyelte Timit lelkesen.

Gergőke ezalatt a pár nap alatt délelőttönként volt ébren kb egy órát, aztán aludt, majd szopizás, alvás és estefelé van megint egy kis ébrenlét. Most is az ágyikójában alszik, míg én ezt próbálom leírni, Timi meg Apával vásárol és a corás szivacsos játszóházban játszik.

 Tegnapra megérkezett Gergő lakcímkártyája is, kész az anyakönyvi kivonata is, azt  majd varratszedéskor vesszük át.

Én jól vagyok, a sebem persze még húzodik. Ma átkötözöm majd, ha Apa kap olyan kötözőt, mint ami  a kórházban volt. A drnő is azt javasolta,hogy 2-3 nap múlva kötözzük át, meg érzem is hogy ahogy húzodik össze a bőr, úgy kicsit fáj a ragacs alatt, mert az meg nem engedi.

 Gergő Mamával

Utálja a vetkőzést és a pelenkacserét

Gyerekek, míg én a kórházban voltam

Timi és Marci összességében nagyon jól viselték azt a 4 napot (vagy csütörtökkel együtt 5 napot), míg kórházban voltam. Legoptimistább várakozásaim teljesültek ezzel, én rosszabbra számítotam, de szerencsére nagyok, ügyesek :)

Csütörtökön, míg mi a kórházban voltunk Apával, addig a gyerekek Mamiékkal kirándultak. Elmentek a fóti tóhoz, majd Veresre a medvefarmra. Az úton aludtak egy jót, majd ott játszótereztek, Marcit nem érdekelték nagyon a medvék, a kisvonat annál inkább. Este hazaértek, vacsoráztak, fürödtek.  Apa talán 7 körül ért haza, ha jól emlékszem.

Timi még csütörtök este elment Mamiékkal Félegyházára, így volt megbeszélve és ő ment is. Marci is ment volna, de úgy láttuk jobbnak, ha ő marad Apával. Már későn tudtak elindulni, meg nagyon rossz idő volt, zuhogott végig az eső, Timi kicsit félt is. Este azért nyugtalan volt, éjfélre aludt el, de tartotta magát.
Másnap strandoltak Mamival délután, meg ment Mamáékhoz délelőtt.  Este már könnyebb volt az elalvás is. Szombaton pedig nagy nap volt, Janiék esküvője, erre készült Timi szinte egész nap, nagyon várta az estét. A szép kis koszorúslányruháját felvette, vettek hozzá szép hajpántot, csattot és már fél 6kor odaértek, mert Timi nem akart várni tovább otthon. 6kor kezdődött a szertartás, majd átsétáltak a vendéglőbe. Sok kisgyerek volt, így Timinek nagyon tetszett, Adél Timijével játszott sokat, majd vacsorázott és jött a tánc. Az ifjú pár nyitotta meg a táncot egy keringővel, majd TImi is ment Mamival táncolni. Utána Lackó kérte fel, úgy megtáncoltatták egymást, hogy Lackó el is szédült. 10 körül mondta Timi, hogy már álmos, Tata el is vitte őket haza. Na aznap este nem volt gond az alvással.

Közben Marci és Apa is jól voltak itthon. CSütörtök este is már viszonylag gyorsan elaludt Marci, talán 10körül, de nem tudom pontosan, mert Apa is elaludt vele a sok napi izgalom után.
Pénteken Gyöngyi néni jött el Marcihoz, míg Apa bejött hozzám, Marci minden gond nélkül otthon maradt vele. Sokat játszottak, párnaboltosat, fűrészboltosat, meg majd Apa leírja még miket :)
Szombaton Jancsikához ment Marci, míg Apa hozzám, ott is ügyes volt. Este pedig addig elaludt, míg Apa kiment fogat mosni.

Na, vasárnap elmentek vásárolni, majd mikor visszaértek, Marci kijelentette, hogy ő pedig nem fog kiszállni a kocsiból, mert menni akar Mamihoz. Így megbeszéltük Apával telefonon, hogy mit csomagoljon, meg mit hozzanak még be nekem és elindultak. Bejöttek a kórházba, amitől kicsit féltem, de Marci nagyon ügyes és aranyos volt. Tetszett neki Gergőke nagyon :)
Amikor benyújtotta neki az ujját és megmozdította, akkor örvendezett, hogy megmozdult (és nem egy játékbaba). Ámulattal nézte, hogy mennyi baba van ott. Egy kisfiúnak meg mondta,hogy"ő Gergőke, a kistesóm, megnézheted, megengedem mindenkinek :) "

Félegyházán is jól érezték magukat immár ketten Timivel, Mamiék kivitték őket a strandra, már mindkettőjüknek leér a sajt medencében is a lábuk, karúszóval ügyesek voltak. Marcinak a szájáig ért a víz és persze nem bírta ki beszéd nélkül, így befolyt rendszeresen, de tetszett neki, hogy kiköpheti.
Timi Mamiéknál aludt, Marci Apával Mamánál.
Hétfőn pedig 9 körül indultak is haza, mert én optimistán bíztam benne, hogy délben jöhetünk haza.

Július 10. MEGSZÜLETETT GERGŐKE

Tervek:
Ez a csütörtök egész jónak tűnt minden szempontból. Apa itthon, együtt megyünk a kórházba, Mami és Pai a gyerekekkel és ha kell, akkor tudják vinni Timit, 39. betöltött hét már nagyon jó, de az ellenanyagos aggodalmak miatt már épp ideje.
Ja és kedd-szerda hidegfront. Szerda délután még egyik ismerős anyuka saját tapasztalatos javaslatára megittam 2 l szénsavmentes tonikot, ai állítólag méhösszehúzó. Szóval előkészítettünk mindent és reméltük, hogy Gergőke most már kész az indulásra.

Vizsgálatok a kórházban.
Be is mentünk 10-re a kórházba, Éva, a szülésznőm megcsinálta a ctg-nst-t, amin már votak fájások, bár még enyhék.
Jött a doktornő  is 11 felé és megállapította, hogy 2 ujjnyi a méhszáj és feltette a kérdést, hogy mi legyen. Maradok és estére baba  lesz vagy hazamegyünk és várjuk, hogy magától induljon. Elvileg  a magától indult jobb, de az, hogy hol lesznek a gyerekek, ha Apa visz, hogy beérünk-e és főleg, hogy nem okoz-e tényleg gondot az ellenanyag, ez akkora bizonytalanságot eredményezett, hogy sokkal jobbnak tűnt a maradunk verzió.
Telefonáltunk Maminak, hogy akkor maradunk. Ők pedig mondták, hogy Peti maradjon, amíg kell, megoldják a gyerekekkel.

 

A szülés eleje
Szokásos kezdet, beöltözés, felcuccolás a kocsiból a csomagokat, várakozás, ekkor már dél körül volt. Egy gyorsan beinduló és lezajló szülés miatt azonban mi csúsztunk, így 2 körül jött a doktorn és negyed 3kor repesztett burkot. Nagyon lassan kellett leengedni a magzatvizet, mert sok volt és még Gergőke feje nem illeszkedett be rendesen (nehogy előreessen a köldökzsinór). Utána még feküdnöm kellett nstvel, hogy szépen beilleszkedhessen. A fájások kezdtek jönni, először 40-50es erősségűek, majd már 70ig felmentek és stabilan 5 percenként jöttek. Fél 4kor a drnő oxitocint kötött be, hogy erősebbek legyenek a méhösszehúzodások, most már beilleszkedjen a feje és felkelhessek.
Ezután viszont történt valami, mert jött pár fura méhösszehúzódás. Nem volt túl erős, de hosszú és a ctg ilyen sok kis csúcsot rajzolt ki, Gergőke szíve meg gyorsabban dobogott. Utána továbbra is 5 percenként, de egyre gyengülő fájások jöttek, egy fél óra után már csak 30-asok. Jött a drnő, mondom neki, hogy ettől az oxitocintól nemhogy erősödnének, hanem gyengülnek a fájások.
Akkor megvizsgál, mondja, majd homlokráncolva vizsgálgat (Ekkor fél 5 körül volt). Mintha itt lenne a keze, mondja meglepetten.  Hívja az ügyeletvezető drnőt, ő is ezt érzi, oldalra fordítanak, hogy hátha visszahúzná.
Hívják az ügyeletvezető főorvost, hogy mondjon ítéletet. Ő is határozottan mondja,hogy kint a keze, nem csak a feje mellett, hanem kint a feje felett.
Szoktak gyerekek úgy születni, hogy az arcuk mellett a kezük, vagy viszonylag fent, viszont Gergőke feje nem illeszkedett még be és mivel teljesen kinyújtotta a kezés és az oda szorult, így nem tudta visszahúzni. Viszont a keze miatt a feje sem tudott beilleszkedni az oxi hatására sem és mivel a feje tágítja a méhszájat a méhösszehúzódás hatására, így nem tudja tágítani.
A főorvos azt mondta,hogy így nem fog tudni megszületni. Néztek rám kérdőn, gondolom azért, hogy hátha ragaszkodom hozzá, hogy próbálkozzunk. De nem akartam, mert miért is kockáztassuk azt, hogy valamije eltörik, megsérül vagy túl sokat erőltetjük és romlik az állapota, ha már tudjuk nagy valószínűséggel, hogy császár lesz belőle. Nyilván rábólintottam a császárra.

Császár
Na innentől beindult a másik gépezet, ekkor háromnegyed 5 lehetett kb, bár nem néztem az órát. Utólag kiderült, hogy ketten pályáztunk a műtőre akkor, de mi sürgősebbek voltunk valószínűleg, vagy csak biztosabb volt, hogy császár lesz.
Elkezdtek előkészíteni, kaptam infúziót, kötést a lábamra (befáslizzák mindenkinek), meg mindent, mai ilyenkor kell. Hozták a szállító ágyat, puszi Apának és már vittek is.
Apa ilyenkor azért már eléggé aggódott. Én nem izgultam, olyan profinak tűntek.
Mondtam a drnőnek, hogy ha már vágnak, akkor a hasi sérvemet nem tudnák-e összevarrni, legyen akkor kettő az egyben kész.

Jött az aneszteziológus, elmondta mi fog történni és vár a műtőben. Becsapott egyébként, mert azt mondta, hogy olyan fájdalmas lesz, mint a fogorvosnál az érzéstelenítő infjekció, de azért annál sokkal jobban fájt, bár valóban nem vészes, csak nem szoktam meg, hogy a hátamat szurkálják.
Eztuán szokásos műtét, fekszem, bal kezem egyik ujján pulzusmérő, másik kezemen vérnyomásmérő, ami percenként mér. Az aneszteziológus azt mondta, hogy sokan éreznek szédülést, esetleg hánynak, de ezt megúsztam. Elkezdett melegedni a hasam, fenekem, lábam, bár a lábujjam nem zsibbadt el. Mondtam is, hogy az még mozog, de mondta az anesztes, hogy nem baj, annak nem muszáj. Közben néha böködtek, hogy érzem-e, meg fújkáltak, hogy melegnek vagy hidegnek érzem.
Meg készülődtek az orvosok, éreztem, ahogy odaállnak, támaszkodnak a lábamra, meg mintha a hasamon valami nehéz dolog lett volna, de az nem biztos.
A fejem előtt egy takaró paraván volt, hogy ne lássak semmit.
Még azon töprengtem, hogy remélem tényleg jól elzsibbadt mindenem, amikor meghallottam Gergőkét, már ki is vették :)))  Ez 17.24kor volt.
Egy pillanatra odatartotta az arcomhoz a szülésznő és már vitte is ki.
Utána engem varrogattak, kicsit tovább tartott, mert tényleg összevartták a sérvet is, ez legalább tök hasznos volt az egészben.
Maga a műtét a szüléshez képest semmiség (nyilván nekem érzetre és nem a komolysága), semmi kellemetlenség, csak amiatt, hogy nem tudom mi fog pontosan történni és meddig tart.


Gergőke első percei
Gergőkét kivitték, ahol már Apa várta, törölték, meg ellátták, majd Apa levetkőzött és az ő csupasz mellkasára tették, hogy megnyugodjon. Meg is nyugodott és egyből szopizni akart volna.
Az Apgarja 9/9 lett, 54 cm és 3585g-os volt akkor. A fotók szerint akkor még combosabb volt, amit pár óra alatt le is fogyott.
Őt elvitték a csecsemőosztályra és ott este 10ig aludt.

Az én első óráim. 
Hát ez elég vacak, az első 12 óra fekvés, fejemelés nélkül, az első óra remegés, ahogy megy ki az érzéstelenítő, majd jön a fájdalom a seb miatt és amiatt, hogy 3 infúziónyi oxitocint kaptam. Kb az első 3-4 óra elég rossz, utána már csak a várakozás és az, hogy már jó lenne mindenem megmozgatni.
10kor hozták Gergőkét, a csecsemős ügyesen odafektette, hogy tudjam szopiztatni. Miután sikerült a szájába tenni és rávenni, hogy szívja, onnantól boldogan szopizott. Kb egy órát ott is volt (de az is lehet,hogy többet, nem tudom), többször jött a csecsemős és megdícsért bennünket,hogy ügyesek vagyunk.  Aztán mikor már szopizás után egy jó fél órát aludt is mellettem, akkor elvitték és mondták,hogy ha sír, azonnal hozzák. De sokat aludt, csak reggel hozták újra, már a kétágyas szobába.

Ez az éjjel egyébként tényleg ilyen szülős volt (valszeg mi is jöttünk volna vissza éjjel), 5 császár volt és vagy 5 sima szülés is. Mi voltunk az első műtét. utána sorozatban, az őrző megtelt, az 5-et már máshova vitték.

Aludni persze nem tudtam,háton fekve rossz is, meg fájt is, meg ilyen helyen, ilyen helyzetben nem is tudok (meg egyébként sem voltam túl fáradt, hisz nem volt nehéz a szülés része). 

5kor kezdett felállítani a nővér, ez 6ra sikerült, mert szédültem eléggé, meg fájt is  seb, (ugye nekem több is a varratom a sérvvarrás miatt). De azért egyedül átsétáltam a baba-mama szobába. Ekkor már éreztem,hogy sokkal kevesebb vért vesztettem,mint az előzőekben, az erőnlétem jobb, de a seb nagyon fáj.

Az első 1-2 nap Gergőkével. 
Hát ez volt a legnehezebb része, főleg az első nappal és éjszaka. Nagyon fájt, húzodott a seb, minden mozdulat fájt, de közben etetni, pelenkázni, ringatni kellett Gergőkét.
Napközben egy kevésbé segítőkész nővér volt, aki nem mondta,hogy nyugodtan kérhetek tabletták fájdalomcsillapítót, azt lehet ilyenkor szedni, ezt csak este a szülésznőm mondta, mikor megnézett. Hozott olyat létraszerűséget, amit az ágy végéhez lehetett kötni és felhúzni magam vele, meg több gyógyszert, hogy vegyek be, amikor úgy érzem.

Erre is van megoldás egyébként, csak akkor készülni kell rá. Egy ágyas szobában valaki maradhat bent és segíthet 1-2 napig, akkor ez megúszható sok pihenéssel és kevés mozgással. (bár mozogni meg muszáj, hogy minden beinduljon, tehát az sem úszható meg :)

Gergke ügyesen szopizik, megdícsértek Bennünket, mert nem fogyott sokat az első mérésig (akkor egy napos volt), majd elkezdett hízni és majdnem visszahízta a születéskori súlyát, 3470 g-mal jöhetett haza (3200tól már hazaengedték volna). A csecsemősök is dícsérték, meg az utolsó napi gyerekorvos is, aki a szobában kint vizsgálta.
Marci kicsit ügyesebben cuppant rá a szopira, Gergőnek kicsit irányítgatni kell, de aztán már ha csatlakozott, akkor jól megy neki :)

Kórház
A többi nap már könnyebb volt határozottan, a 4. napra lett már olyan a seb, hogy már nem minden felkelés volt kínszenvedés.
Aludni nem tudtam, max 1-2 órát éjjelente, de mivel egész nap üldögéltem és feküdtem, így nem is voltam annyira kimerült, mint amennyire ez a kevés alvás indokolná.
A műtét utáni fejfájást megúsztam, sokat ittam és nem emeltem a fejem az első 12 órában.
A nővérek egyébként aranyosak voltak, az egyik volt kicsit szigorúbb, meg mogorvább, a csecsemősök mind nagyon aranyosak voltak. Sokszor jött minden nap mindenki, az ügyeletes orvosok is 3-4x is bejöttek naponta.
Na, ezért sem lehet aludni, mert hajnali 5től este 10ig mindig jön valaki.
A szoba is jó volt, bár az ágy nem emelhető, de a saját fürdő pótolhatatlan (meg a saját hűtő).
A kaja tűrhető, főleg azokkal a kiegészítőkkel, amit Apa hozott be hozzá :)
CSászár miatt 4. nap engedtek haza, akkor is csak délutánra sikerült, mert kifogtunk egy ismét sokanszülős napot, várakozás volt a szülőszobára.

A hét eleje

Nincs sok fejlemény a napokban, hétfőn meg volt az ultrahang, minden rendben, doktornő is vizsgált, de nem volt változás.
A következő kórházi nap csütörtök délelőtt.
Közben jött egy hidegfront, ami talán segít valamit, mert tegnap és ma is sokat keményedik a hasam, de egyelőre ennyi.

Tegnap alig hittem, hogy hidegfront jön, a gyerekek olyan jók voltak, hogy csak na. Délelőtt a felhős, de még fülledt melegben az udvaron voltunk, ügyesen eljátszottak együtt is, külön is. Timi homokozott, nyuszizott, Marci meg főzött, markolózott.
Délután is ügyesek voltak, alig vesztek össze (persze akkor pont igen, mikor elszaladtam 10 percre a boltba és Apával voltak, pedig épp előtte dícsértem meg őket Apának :) )

Késő délután aludtam, vagyis szundikáltam egyet, a gyerekek kb egy órát engedélyeztek, utána Apa hiába mondta,hogy ne jöjjenek be, szaladtak, hogy most már aztán menjek kifelé.
Esténként nehezen alszom el, tegnapelőtt este a keményedések miatt, tegnap meg Kistesó volt felpörögve, több mint egy órán át forgolódott, ugrált és közben ő is rájött, amire Marci is annak idején, hogy a bordáim között még van egy kis hely, oda befér a lábikója. De mozgatta kezét, lábát, forgolódott, kihasználta teljesen a már nem létező helyet is.
Napközben a vérnyomásom sem segít abban, hogy virgonc legyek, tegnap is hatalmas 100/60 volt, ittam is gyorsan egy kávét (ami persze nem sokat segített, mert olyan gyenge kávét főzök :P )

Ma is főleg itthon vagyunk, mert felhős, esőscsöpögős idő van.

Szülés főpróba avagy tök gáz, hogy harmadik gyereknél nem ismerem fel a magzatvízelfolyást...

 
Na, nálunk meg olyan történt éjjel....
Harmadik gyereknél nem ismerem fel a magzatvízelfolyást....
Azért van mentségem, de elég vicces a sztori.... meg tök gáz is egyben

Szóval, épp altatom a gyereket, ilyenkor közéjük fekszem, Timi már rég alszik, Marci kis éjjeli bagoly, már elmúlt 10 óra mire lefeküdt (du sokat aludt). Lelkileg készítgetem a kórházra, elmesélteti, hogy ki hogy született meg (a séma ugyanaz, megnőtt az anyukája hasa, be kell menni a kórházba, megszületik, ott marad pár napig és hazamehet, majd mindenki örül - ezt végigmondtuk a teljes rokonságon - Apa közben figyelmeztet, hogy mindenki kórházban szülessen ám, nehogy Marcinak megtudja,hogy régen otthon születtek a gyerekek, mert felveti ötletként :P).
Már épp megegyezünk, hogy alszunk, mikor érzem, hogy valami meleg folyadék van körülöttem, tapogatok, minden tiszta víz Timi meg alattam is. Na nem részletezem nagyon, de nekem úgy tűnt,hogy Timi jóóó messze fekszik tőlem, ráadásul már nagyon sok ideje semmi problémánk az éjjeli szobatisztasággal, így egyből arra gondolok,hogy na, elfolyt a magzatvíz.
Meg is örültem nagyon, hogy nem kell várni tovább, nem kell sakkozni, hogy ez fájás vagy nem fájás, hanem innen tuti kórház és reggelre baba lesz.

Azért felötlik bennem, hogy fura, hogy nem éreztem annyira belülről, mint Timinél, de azzal hesegettem el, hogy biztos arra koncentráltam,hogy Marcinak mit meséljek, hogy ne figyeltem.
Nade MArci még nem alszik, így még negyed órát ott fekszem, tervezgetem, hogy akkor mi legyen a menetrend, közben érzem,hogy kicsit fáj a hasam. NA gondoltam, akkor indulnak lassan a fájások is. szuper.

Végre Marci elalszik, felkelek, Apát keltem,telefon bébiszitternek, szülésznőnek, doktornőnek, pakolás, öltözés. Pikk-pakk minden.
10perc múlva itt a bébiszitter, de közben nekem gyanús, hogy nem jön több magzatvíz. De azt mondja a drnő telefonba, hogy lehetséges, ha a baba feje teljesen beékelődik.
Apa még rákérdez,hogy néztem,hogy nem TImi pisilt-e be.....
hát.... nem néztem.... megnézem... és hát igen, lehetséges.
Tök hülyének érzem magam, de valamit tenni kell, hogy eldöntsük, ha a magzatvíz volt, akkor veszélyes lenne itthon maradni sokáig, mert akkor fertőzést kaphat a baba.
Drnőt felhívtam, ő még nem indult el szerencsére, azt mondja,hogy menjünk be a kórházba és ha van valami hívjuk.
Szülésznő már úton, a férje hozza Aszódról.
Na jó, akkor mi is induljuk, bejelentkezés, pont beért a szülésznő is, kérdezi a fájásokat. Hát a hasam folyamatosan keményedett, de nem fájt, azóta meg nem folyt semmi.
Nst, ügyeletes doki, vizsgálgat, semmi jel, én magyarázom, hogy háááát lehet,hogy csak lepisilt a lányom, kissé hülyének néznek vagy csak én érzem magam annak, azt nem is tudom...

A doki  nagyon alapos, még ultrahangot is csinál, kb fél óráig nézeget mindent, majd elenged, hogy nem lát szivárgásra utaló jelet, hazamehetek.

Apa vigasztalgat, hogy ne érezzem magam rosszul emiatt, mert mi van, ha tényleg szivárgott is volna és nem jövünk be, akkor abból nagyobb baj is lehetett volna.

Szülésznőnek mondom, hogy hazavisszük. Áhh nem kell, majd megy reggel busz. Na szó sem lehet róla, hazavisszük, ezek után még nehogy reggelig ott maradjon a nappalos műszakja után.
2 körül indultunk a kórházból, mi negyed 4re értünk haza. A gyerekek nem ébredtekl, semmit sem vettek észre a dologból.

Én nehezen aludtam el, fél 6kor meg ébredtem, Apa azért 7 utánig bírt aludni, de a mai nap ilyen zombi üzemmmódban volt, bár délután mindketten  aludtunk azért 1-1 órát.

Azért mentségemre legyen mondva, kiderült,hogy a vizes érzés utáni hasfájás, amit én már fájásnek gondoltam, valszeg egy vírus, amit Apa és Timi már napok óta érzett és rajtam most jött ki.

Egy előnye volt ennek az egésznek,  megvolt a főpróba egy verzióra :P Szóval ha éjjel kell mennünk és a gyerekek alszanak, akkor sima ügynek tűnik :)

Mai kórházi nst

A mai program egy ctg-nst volt  a szülésznőnél a kórházban.  Mama és Tata jött a gyerekekhez, mi meg Apával 11kor elindultunk, azzal, hogy másfél óra múlva itt is vagyunk. Na, ebből 3 óra lett.



Kistesó  a ctg alatt vagy aludt vagy úgy mozgolódott,hogy a papíron nem látszott jól az eredmény. A szülésznő persze látta a gépen, hogy minden oké, mert ahogy mozgolódott, akkor szépen gyorsult a szívverése, de az orvosok csak a papírt nézik, ahol ha nem jól érzékeli a gép a szívhangot, akkor nem rajzolja ki vagy össze-vissza rajzol (bár közben mi folyamatosan hallottuk a szívhangot, hallottuk, ahogy gyorsul). Mikor kész lett, kb egy óra alatt a 20 perces vizsgálat, akkor mentem az ügyeletes dokihoz, hogy írja alá, meg nézzen méhszájat. Rá is vártunk vagy negyed órát, ami nem is lett volna gond, de azzal kezdte, hogy ennél szebbet nem sikerült csinálni? Először azt hittem viccel, de nem. Elég faragatlan is volt így elsőre, majd  visszaküldött,hogy csináljuk újra. A szülésznő meg is jegyezte, hogy ha itt lennének közben az orvosok, akkor mennyivel egyszerűbb lenne, mert akkor látnák és hallanák és tudnák rögtön, hogy minden rendben.
Na megint egy fél óra vagy lehet,hogy több is, miközben kekszet ettem, meg a végén kávét ittam, hogy mocorogjon ez a baba. Aztán csak sikerült szebb papírt gyártani, meg a végén bejött a doki is és akkor látta a gépen ő is, hogy rendben vannak a dolgok.
Akkor meg már kedves volt az orvos, különösen, mikor megtudta,hogy ellenanyagom van, nem tudom ez mit változtat meg, de onnantól érdeklődő és figyelmes lett. Kikérdezett, hogy mikor volt uh, meg mikor lesz, meg válaszolt a kérdéseimre, kérdezte, hogy lesz-e depoztatva még a vér, meg mikor találkozom a drnőmmel.
A méhszáj nem változott mindenesetre, 1 ujjnyi továbbra is, így még gondolom nem a napokban szülünk.

Hétfőn újra UH, aztán a drnőm is megnéz aznap és kifaggatom, hogy hogyan tervezi a dolgokat, jó lenne tudni, hogy tűz-e ki végső időpontot vagy várunk a természetre.
A legközelebbi hidegfrontot szerdára ígérik.

Játszóterezés, barátnőzés

A cím alapján sejthető, hogy Kistesó még bent éli vígan az életét :)
Így a tegnapi csupa álmos nap után (mivel alig aludtam éjjel) ma játszóterezni indultunk. (na jó, játszóterezni tegnap is voltunk, de csak a közelin). Dunakeszire mentünk át, ahol várak vannak. De most nem élvezték nagyon a gyerekek, biztos már túl meleg volt, de Marci is csak üldögélt a vár tetején, miután párszor végigment, Timi is unta. Pedig ekkor még nem volt 10 óra.

Közben hívott Luca anyukája, akinek még reggel írtam sms-t, hogy ráér-e ma Luca eljönni, hogy igen, ráér. Így el is indultunk és elhoztuk Lucát magunkhoz. Délig jól el is játszottak, duploztak, babáztak, póniztak.  Marci is csatlakozott hozzájuk, így viszont én is beszálltam a játékba, mert a lányok így ketten nem annyira tudják bevonni Marcit, míg ő meg nagyon szeretne velük játszani. Délben elkezdtek ebédelni, majd jött is Lucáért az Apukája.
Timi most pihentető mesét néz, Marci meg elaludt.

A ma eddig

Az éjjel és a mai nap eddig eseménytelenül telt Kistesó fronton.
Egyébként 10 körül elmentünk a minioviba, ott voltunk délig.

Timi ma szinte végig akadálypályázott, különbözőket építettünk neki, a lényeg az volt, hogy közben meséljem, hogy hol jár (zúgó folyón egyensúlyoz a köveken, felmászik a sziklafalon, bemászik a félelmetes barlangba...). Közben meg pihenésképpen Bogyó és Babóca foglalkoztató könyvet nézegettünk.

Marci Levivel játszott, ő volt most az egyedüli kisgyerek még. Marcihoz hasonló korú, ő is ovis lesz. Hihetetlen, de most olyan békésen játszottak Gyöngyi néni vezényletével. Kisautókkal, vonatokkal és munkagépekkel főleg, amik szállítottak és javítani kellett őket. Marci autószerelő volt, amikor elromlott valami, akkor kellett hívni és javított.  Néha aztán ő is akadálypályázott, de ma inkább ilyen nyugisabb játékot játszott.

Miniovi után elmentünk fagyizni, ma már nagyon kellemes lett az idő, aztán jöttünk haza. A fagyi után csak nemrég ebédeltünk, de csak a levesig jutottunk, az bőven elég nekik, főleg,hogy sok husit főztem bele. Mindketten, de most főleg Marci nagyon megszerette a csirkeaprólék levest, illetve abból a tésztát és a husit, a lével nem bajlódik. Mindegy is milyen husi, bár a lábakkal kezdi, az a kedvenc, utána jöhet nyak, szárny, meg minden. Timi azért rendesen eszi a levest, levével, borsóval, tésztával, hússal.