Bár már a saját szavait, mint a Pacc, Hösz és társai, már lecserélte Marci, de alkot új érdekes szavakat.
Most a legjobb a Picő, amiről nem lehet lebeszélni. Természetesen Cipőt jelent.
Kislányunk Timike 2009. júniusában, Marci fiunk 2011. júniusában, Gergőke pedig 2014. júliusában született, az ő első pár évükről szól ez a blog.
2013. szeptember 16., hétfő
2013. szeptember 11., szerda
Viszlát Pacc
Búcsút mondtunk Paccnak és jött Marci.
Eddig Marci magát úgy hívta, hogy PAcc, de mióta így meglendült a beszédben, azóta magát is szépen Marcinak nevezi. El is mondja,ha valaki kérdezi, hogy hogy hívják. Sőt a két kis ujját is mutatja, ha kérdezik, hogy hány éves.
A beszéde tényleg meglódult, mindent mond és ismétel. A hosszabb szavakat is, csak szótagokra bontja.
2 szavas mondatokat mond: reggel van, este van, Marci vagyok, hasonlókat.
Eddig Marci magát úgy hívta, hogy PAcc, de mióta így meglendült a beszédben, azóta magát is szépen Marcinak nevezi. El is mondja,ha valaki kérdezi, hogy hogy hívják. Sőt a két kis ujját is mutatja, ha kérdezik, hogy hány éves.
A beszéde tényleg meglódult, mindent mond és ismétel. A hosszabb szavakat is, csak szótagokra bontja.
2 szavas mondatokat mond: reggel van, este van, Marci vagyok, hasonlókat.
Elkezdőtött az ovi
Újabb év kezdődött, Timi immár középsős! Nagyon várta az ovit, bár sok mindent csináltunk a nyáron, azért hiányzott a sok kisgyerek neki.
Nem is volt semmi gond, örömmel ment be az első nap is. (Érdekes, emlékszem, hogy nagycsoport kivételével én minden évben sírtam az ovi első napján, néha sikerült is elérnem, hogy Anya hazavigyen, másnap meg azért könyörögtem, hogy had ne kelljen ott aludnom. Hiába, utáltam aludni. Jó, hogy Timinek nem kell ott aludni és így szereti az ovit.)
A csoportszobájuk ugyanaz maradt, csak az udvaruk változott meg, az új kiscsoport került a védettebb udvarba.
A csoportjukban meg előkerültek a nagyobbaknak való játékok.
Aztán szerdától kis betegszabi, nem volt jól kedden délután, így szerdán nem vittem, bár csak az orra folyt már akkor. Drnéni azt javasolta, hogymaradjon otthon pár napot.
A héten újra nagy örömmel ment már.
Marcival pedig elmentünk az újrakezdődő babamama klubba kedden. Már reggel az oviból hazajövet elkezdett tiltakozni, mikor meglátta, hog az utcánkba fordulok:
Ne haza, baba kubba!
Hiába mondtam,hogy még nem kezdődik, csak 10 órakor.
Tetszett is neki nagyon, a klub vége felé Dáviddal játszottak sokat. Csúszdáztak, birkóztak, majd a végén, mikor már elpakoltuk a játékokat, rohangáltak a teremben. Ezt még a kisebb 1 évesek is utánozták, aranyosak voltak, ahogy kiabálva szaladozott a két "nagy" és utána két kicsi.
Igen, most már Marci itt nagynak számít, 3-an vannak nagyok, a többiek már mind 2 év alattiak.
Nem is volt semmi gond, örömmel ment be az első nap is. (Érdekes, emlékszem, hogy nagycsoport kivételével én minden évben sírtam az ovi első napján, néha sikerült is elérnem, hogy Anya hazavigyen, másnap meg azért könyörögtem, hogy had ne kelljen ott aludnom. Hiába, utáltam aludni. Jó, hogy Timinek nem kell ott aludni és így szereti az ovit.)
A csoportszobájuk ugyanaz maradt, csak az udvaruk változott meg, az új kiscsoport került a védettebb udvarba.
A csoportjukban meg előkerültek a nagyobbaknak való játékok.
Aztán szerdától kis betegszabi, nem volt jól kedden délután, így szerdán nem vittem, bár csak az orra folyt már akkor. Drnéni azt javasolta, hogymaradjon otthon pár napot.
A héten újra nagy örömmel ment már.
Marcival pedig elmentünk az újrakezdődő babamama klubba kedden. Már reggel az oviból hazajövet elkezdett tiltakozni, mikor meglátta, hog az utcánkba fordulok:
Ne haza, baba kubba!
Hiába mondtam,hogy még nem kezdődik, csak 10 órakor.
Tetszett is neki nagyon, a klub vége felé Dáviddal játszottak sokat. Csúszdáztak, birkóztak, majd a végén, mikor már elpakoltuk a játékokat, rohangáltak a teremben. Ezt még a kisebb 1 évesek is utánozták, aranyosak voltak, ahogy kiabálva szaladozott a két "nagy" és utána két kicsi.
Igen, most már Marci itt nagynak számít, 3-an vannak nagyok, a többiek már mind 2 év alattiak.
2013. augusztus 27., kedd
Séta és biciklizés
Ma kihasználtuk, hogy nincs ezer fok napközben, így reggel 9 körül sétálni indultunk. Bár egyedül én sétáltam :) Timi egérkebiciklizett, Marci meg babakocsizott (már többször akart a nagy melegekben, most nagyon megörült,hogy ülhet benne).
Igaz,hogy csak a közeli játszótérre akartam menni, hogy megnézzük, hogy halad a pavilon és röplabdapálya építés, de ott aztán talákoztunk Jancsikáékkal, akik boltba sétáltak, így elkísértük őket. A buszfordulóhoz mentek, ott fagyiztunk egyet, majd hazasétáltunk. Hazafelé Timi és Jancsika cserélgettéka biciklit,hogy melyikük megy vele.
11 elmúlt mire hazaértünk.
Timinek és Marcinak egyre jobban megy az "odaadom a másiknak azt, amivel játszom" dolog. Timi is ügyesen odaadta Jancsinak a biciklit. Délután meg az udvart rendezgettem és találtam egy kis kapát. Gyereknek való méretet. Persze nagyon megtetszett nekik, mégis sírás és hiszti nélkül hol az egyiküknél volt, hol a másikuknál.
Aztán délután még elmentünk egyet biciklizni, Timi biciklivel, Marci meg az én biciklim ülésében. Marci nagyon meg van elégedve ezekkel az őt cipelő járművekkel :))
Nem volt nagy kör, csak pár utcával arrébb mentünk, majd vissza a másikon.
Igaz,hogy csak a közeli játszótérre akartam menni, hogy megnézzük, hogy halad a pavilon és röplabdapálya építés, de ott aztán talákoztunk Jancsikáékkal, akik boltba sétáltak, így elkísértük őket. A buszfordulóhoz mentek, ott fagyiztunk egyet, majd hazasétáltunk. Hazafelé Timi és Jancsika cserélgettéka biciklit,hogy melyikük megy vele.
11 elmúlt mire hazaértünk.
Timinek és Marcinak egyre jobban megy az "odaadom a másiknak azt, amivel játszom" dolog. Timi is ügyesen odaadta Jancsinak a biciklit. Délután meg az udvart rendezgettem és találtam egy kis kapát. Gyereknek való méretet. Persze nagyon megtetszett nekik, mégis sírás és hiszti nélkül hol az egyiküknél volt, hol a másikuknál.
Aztán délután még elmentünk egyet biciklizni, Timi biciklivel, Marci meg az én biciklim ülésében. Marci nagyon meg van elégedve ezekkel az őt cipelő járművekkel :))
Nem volt nagy kör, csak pár utcával arrébb mentünk, majd vissza a másikon.
2013. augusztus 26., hétfő
Marci fogai 17-20
Marci nem aprózza el az utolsó fogak növesztését, egyszerre fejezi be. Illetve nem tudom pontosan, mert ritkán enged benézni, így azután, hogy pár hete láttam, hogy megindult a 17., már nem tudtam követni a fogak állását. Aztán múlt hétfőn délelőtt nagyon nyűgös volt, nem is tudtuk mire vélni, mikor valamelyik sírás alatt megláttam, hogy az alsó hátsó őrlök is kibukkantak, vagyis az egyik sarkuk. Másnapra már két csücsök és az oldala.
Most ott tartunk, hogy mind a 4 hátsó őrlő nagy része kint van, már csak a hátsó csücskeikről kell lejönni az ínynek és kész, végzett Marci a fogak növesztésével.
Ennek megfelelően az elmúlt héten alig evett, csipegetett csak, ha volt kedve.
Most ott tartunk, hogy mind a 4 hátsó őrlő nagy része kint van, már csak a hátsó csücskeikről kell lejönni az ínynek és kész, végzett Marci a fogak növesztésével.
Ennek megfelelően az elmúlt héten alig evett, csipegetett csak, ha volt kedve.
Utólakodalom
Szombaton Apa kollégájáéknál voltunk egy kerti partin. Pár hete volt a lakodalmuk és a kollégákkal szerették volna külön megünnepelni. Kis cég, összetartó kis közösségnek tűnik.
2 után értünk be Óbudára, miután nem hagytuk, hogy a gps elkeverjen bennünket. Egy nagy emeletes ház hátsó kertjében volt a buli, még épp díszítettek és készültek a sütögetésre a házigazdák. Segítettünk, a gyerekek különösen lelkesen, mert papírlampionokba kellett kis ledes lámpákat tenni és hát mindkettő tetszett, a lámpa és a labdaszerű lampion is.
Még két kollégának vannak kis gyerekei, ők jöttek is, egyik családban pont mint Timi és Marci, 4 és 2 évesek, a másikban pedig 9,5,4 évesek. Így volt játszótárs is.
Azt hittem,hogy 2-3 óra múlva teljesen elunják magukat, de nem ez történt. Mindig volt valami ,amivel elfoglalták magukat. Nagyon aranyosak voltak, a kollégák és feleségeik dícsérték őket,hogy milyen ügyesek, nyugodtak, aranyosak.
A sütögetett dolgok is finomak voltak, mindenki vitt valamit, salátát, italt, sütit. Mi édes sütit vittünk, szilvásat, aminek nagy sikere volt, így az fogyott el elsőre (azaz az fogyott el, mert a többiből annyi féle volt, hogy alig fogyott).
Végül fél 8kor jöttünk el, bár a gyerekek még akkor is bírták, de azért gondoltuk, hogy most már kezdenek fáradni.
Jó volt, megismerkedtünk a kollégák családjával, így pár hét múlva a családi hétvégén már ismerősként találkozunk.
2 után értünk be Óbudára, miután nem hagytuk, hogy a gps elkeverjen bennünket. Egy nagy emeletes ház hátsó kertjében volt a buli, még épp díszítettek és készültek a sütögetésre a házigazdák. Segítettünk, a gyerekek különösen lelkesen, mert papírlampionokba kellett kis ledes lámpákat tenni és hát mindkettő tetszett, a lámpa és a labdaszerű lampion is.
Még két kollégának vannak kis gyerekei, ők jöttek is, egyik családban pont mint Timi és Marci, 4 és 2 évesek, a másikban pedig 9,5,4 évesek. Így volt játszótárs is.
Azt hittem,hogy 2-3 óra múlva teljesen elunják magukat, de nem ez történt. Mindig volt valami ,amivel elfoglalták magukat. Nagyon aranyosak voltak, a kollégák és feleségeik dícsérték őket,hogy milyen ügyesek, nyugodtak, aranyosak.
A sütögetett dolgok is finomak voltak, mindenki vitt valamit, salátát, italt, sütit. Mi édes sütit vittünk, szilvásat, aminek nagy sikere volt, így az fogyott el elsőre (azaz az fogyott el, mert a többiből annyi féle volt, hogy alig fogyott).
Végül fél 8kor jöttünk el, bár a gyerekek még akkor is bírták, de azért gondoltuk, hogy most már kezdenek fáradni.
Jó volt, megismerkedtünk a kollégák családjával, így pár hét múlva a családi hétvégén már ismerősként találkozunk.
Ma
Ma Anikó barátnőm látogatott meg Bennünket. Tudom, hogy szeret kiszabadulni a nagyvárosból, így egy sétát terveztem délelőttre a Károlyi Parkba (gyermekváros).
Bár a radarkép reggel kicsit lebizonytalanított,de azért nekiindultunk és reméltük, hogy a nagy eső csak később ér is.
Így is lett, a délelőttöt nyugodtan eltöltöttük a parkban. A gyerekek futóbicikliztek, a waldorf ovisok játszóparkjában játszottak, kacsát etettek.
Ezek a kacsák már nagyon bátrak, kijöttenk mellénk a partra, kb fél méterre, hogy elkapják a kekszdarabokat, amit dobáltunk. Utána meg a vízen követtek bennünket, ahogy sétáltunk tovább.
Játszottunk a fák alatti dzsungelben is, Anikó és Timi gallyakból udvart és házat kerített el. Timinek ez úgy tetszett, hogy alig akart továbbmenni.
Fél 1 elmúlt, mire hazaértünk.
Hamarosan megjött az eső is, kiadósat esett, tócsa is maradt a homokos utcán.
Anikó 3 után elindult, akkor adtam a gyerekekre papucsot, hogy tócsázzanak, míg Apa hazaér. Egy 20 percet pancsoltak is, mire újra csöpögni kezdett, így bejöttünk és megfürdettem őket jó meleg vízben.
Ekkor pedig egy akkora zuhé kerekedett, hogy fél óráig el sem állt, de úgy esett, mintha abból a bizonyos dézsából öntenék. Apa épp akkor jött hazafelé, a lenti úton a csatornából szökőkútszerűen spriccelt ki a víz (lent van az a terület és oda gyűlt össze a rengeteg víz).
Azóta is folyamatosan esik, csak már normalizálódott, már csak zuhog, nem ömlik. Mintha az elmúlt hónap esője mind ma akarna leesni.
Bár a radarkép reggel kicsit lebizonytalanított,de azért nekiindultunk és reméltük, hogy a nagy eső csak később ér is.
Így is lett, a délelőttöt nyugodtan eltöltöttük a parkban. A gyerekek futóbicikliztek, a waldorf ovisok játszóparkjában játszottak, kacsát etettek.
Ezek a kacsák már nagyon bátrak, kijöttenk mellénk a partra, kb fél méterre, hogy elkapják a kekszdarabokat, amit dobáltunk. Utána meg a vízen követtek bennünket, ahogy sétáltunk tovább.
Játszottunk a fák alatti dzsungelben is, Anikó és Timi gallyakból udvart és házat kerített el. Timinek ez úgy tetszett, hogy alig akart továbbmenni.
Fél 1 elmúlt, mire hazaértünk.
Hamarosan megjött az eső is, kiadósat esett, tócsa is maradt a homokos utcán.
Anikó 3 után elindult, akkor adtam a gyerekekre papucsot, hogy tócsázzanak, míg Apa hazaér. Egy 20 percet pancsoltak is, mire újra csöpögni kezdett, így bejöttünk és megfürdettem őket jó meleg vízben.
Ekkor pedig egy akkora zuhé kerekedett, hogy fél óráig el sem állt, de úgy esett, mintha abból a bizonyos dézsából öntenék. Apa épp akkor jött hazafelé, a lenti úton a csatornából szökőkútszerűen spriccelt ki a víz (lent van az a terület és oda gyűlt össze a rengeteg víz).
Azóta is folyamatosan esik, csak már normalizálódott, már csak zuhog, nem ömlik. Mintha az elmúlt hónap esője mind ma akarna leesni.
2013. augusztus 25., vasárnap
2013. augusztus 8., csütörtök
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)








