Advent kezdete

Készülődni kezdtünk Adventre, ezért sütöttünk a gyerekekkel mézeskalácsot. Gergőke kedvesen aludt az elején, így csak a sütésrésznél segédkezett.
Marci kedvenc formája a kisgomba lett, de a kisültekből a harangot ették inkább. Marci segített a tésztagyúrásban, azután mindketten szaggatták.

Aztán szombaton adventi kézműveskedésre mentünk Timivel és Gergővel. Marci már rájött, hogy ez neki nem túl érdekes, így inkább Apával itthon maradt. Gergő aludt egyet a hordozójában, közben én gorsan csináltam is egy adventi koszorút. Timi pedig szalvétatechnikával két mécsestartót. Az asztalnál segédkező hölgy próbált javaslatokat tenni Timinek, hogy milyenre csinálja, de Timinek saját elképzelése volt. Meg is jegyezte később, hogy milyen jó gondolatai voltak Timinek és ügyes, hogy nem hagyta magát eltántorítani.
Miután Gergő felébredt, a szervező nénik kézről kézre adták és dajkálták.

Gergő hason

Mint az előő bejegyzésben írtam, Gergőke padlóra került, mert a kanapéről már lekúszna.

Ezen a képen már odanyúlt a bocipolipért, magához húzta és úgy rágicsálta.

 Szemezés a bocival:

 Repülőzik, mint Marci:

Gergő - kezdődik!

Gergőnél is elkezdődött a helyváltoztatás! Igaz, még csak pici távon, de már hason fekve addig mocorog, míg arrébb csúszik-kúszik, meg fordul. Mármint hason fekve elfordul a saját tengelye körül.

A klasszikus forgás hasról hátra, hátról hasra úgy látom, hogy nála is ki fog maradni, mint a tesóinál. Gondolom az lehet az oka, hogy nagyon széles a válla, mint Marcinak is volt és így nehéz átfordulni.  Br igazából nem is próbálkozik eegyenlőre ilyen mozdulatokkal.

Viszont amit már megcsinált, tegnap először: Hason feküdt és elé tettem egy rágókás csörgős polipbocit. Lassan kinyújtotta érte a bal kezét és szintén lassan magához húzta, majd elkezdte rágogatni.

Amikor hason fekszik és eléteszünk valamit, akkor többnyire összeteszi a két kezét és ha közben ott volt a tárgy, akkor megfogta. Viszont már egyszer-egyszer egy kézzel is nyúl a tárgy után.

Dadogás

Erről azt hiszem még nem írtam, vagy nem sokat.  Remélem most már kerek története írhatok, folytatás nélkül.
Szóval Timi 4 éves múlt, amikor nyáron kis dadogásra lettünk figyelmesek. Először azt gondoltam, hogy túl gyorsan akarja mondani és azért akad meg. De nem akart elmúlni.
Év elején, ovikezdés után el is mentünk egy pszichológus-logopédushoz, hogy mérje fel és próbálja megoldani. Ez a próbálkozás nem volt túl sikeres, mert a hölgy nem tudta magát megkedveltetni Timivel és így hiába faggatta, ő alig mondott valamit, alig tudott kihúzni belőle pár szót. (pedig bent ültem én is)
Így a pszichológiai felmérés eredménye nem volt sokat mondó és szerintem nem is mutat valós képet. Még próbálkoztunk nála egy varázsjáték nevű foglalkozással, ami szerinte megoldhatta volna a dolgot, de ez ilyen beszélgetős, mesélős dolog, márpedig Timi nem beszélget idegennel és a néni továbbra sem lett a kedvence.
Közben a dadogás elmúlt két hétre és helyette erős pislogás jött elő. Aztán vissza.

Ezután más szakember tanácsára vártunk és nem foglalkoztunk a dologgal. Az oviban kértem, hogy majd ha jön az ovilogopédus, akkor hallgassa meg ő is.
Erre csak év végén került sor, aztán év elején szeptemberben.

Közben Timi dadogása hol jobb, hol rosszabb volt. Én is sokat olvastam utána, állítólag az emberek amikor izgulnak, akkor befeszítik valamelyik izmukat. Az emberek 2%-a a hangszalagját, de csak 1% lesz dadogó.
A családban is előfordult ez nagyon enyhén, így örökség is lehet.

Ez év elején az ovis logopédus néni, Ildikó néni el is kezdett foglalkozni Timivel. Érdekes, hogy ő 3x találkozott TImivel és nem vette észre, az óvó néni mondta neki. Más hanghibája nincs is Timinek, más miatt nem kellene járni. Viszont őt megszerette Timi, szívesen megy és nagyon együttműködő. Légzőgyakorlatokat is csináltak, meg mindenféle játékot.

Aztán egyszer csak azt vettem észre, higy Timi nem dadog. Mielőtt elkezdene egy mondatot, vesz 1-2 kicsi levegőt és kifújja, majd így kezd bele és egyálalán nem akad meg. Beszéltem a logopédus nénivel is, azt mondta, hogy nem tanította ezt neki, gondolom ő rájött, hogy ez így működik.
Így aztán Timi megoldotta ezt a problémát mielőtt igazán zavaró lett volna az iskolában.

Érdekes, hogy a dadogás eltűnése utáni 1-2 hétben viszont előjött fejforgatásos mozdulat, néha kicsit elfordította a fejét hirtelen. Gondolom a dadogás pótlására feszültséglevezetőnek. De szerencsére elmúlt magától.
Mást meg nem vettem észre helyette.

A tanulság, amit persze másból is tudok, hogy Timi izgulós típus, s nála az idegesség teljesítményrontó hatású. Ez fontos szempont lesz az iskolaválasztásnál.

Utazásos péntek

Pénteken nem metenk oviba a gyerekek, Félegyházára utaztak. Mama és Tata már reggel elindultak, úgy volt megbeszélve, hogy KErtvárosig viszem be őket autóval.
Ezt keresztülhúzta egy benzintolvaj, aki kiskéssel átvágta éjjel a suzuki benzincsövét és ellopta a benzint. A kését itt hagyta cserébe.

Reggel Apa érezte is a benzinszagot, nézegette az autókat, de a sötétben nem látott semmit. Viszont írt nekem a cégtől, hogy nézzem meg, mert gyanús. Meg is néztem, a benzinmutató annyit mutatott, mint tegnap, és csak akkor ment lefelé, ahogy beindítottam. Hívtam a szerelőt, hogy mi van ilyenkor, de azt mondta, hogy akkor ez nem a benzincső, ha beindításra kezd el fogyni a benzin. (a kést csak később találtam meg). Végül Peti fejtette meg ezt, a suzukiban álló motornál nem mozog a mutató, amikor beindítom, akkor áll át lassan a jó szintre (és tényleg, amikor tankolok, akkor is csak akkor megy fel szép lassan, amikor már megyek vele.). Szóval ellopták a benzint.

Ezzel borult az utazás terve is, meg az is, hogy még gyorsan elviszem Timit a fogorvos nénihez kontrollra.

Átgondoltam és az tűnt a legjobbnak, ha bemegyünk a nyugatiba. Pirit felhívtam, hogy ráér-e (betegszabadságon van otthon aza elvágott ujjával). Ő elkísért Bennünket az állomásra, segített felszállni és hazavitte a babakocsit, majd amikor jöttünk vissza Gergővel, kijött elénk a babakocsival.

Az úton nem volt gond, a 4es ülésnél egy aranyos kismama ült mellettünk, vele beszélgettünk, ő segített öltöztetni, vetkőztetni. A vonatokon egyébként is nagyon segítőkésszek, amikor látják, hogy egyedül van valaki gyerekkel. A kismama segített a gyerekeknek leszállni, egy férfi levette a gurulós táskát, így nem volt nehéz leszállni sem. A félegyházi vonatnál megvártuk Mamáék vonatát, majd indulhattak is útnak a gyerekek.

GErgővel fél 12re már le is szálltunk itthon a vonatról, hazafelé elaludt a babakocsiban és még vagy 2 órát aludt benne itthon is.

A délután már eltelt csendesen, Gergőt dajkáltam és közben hallgattam az idei mérlegképes továbbképzést. A hétvége programja, hogy ezt megcsinálom.

Sűrű hét ismét - csütörtök

Valahogy mostanában olyan sűrűek a heteink, most a csütörtök volt olyan. Délelőtt ovi, meg én is intéztem a dolgaim. Délben elhoztam a gyerekeket és Marci egyik kis ovistársát, Bogit, hogy az anyukája tudjon menni Lucával úszni. Bogi még sosem volt nálunk, csak ismert Bennünket, mert mi már voltunk többször náluk, meg azt mondja, hogy az oviban Marcit szereti, mert ő aranyos (=nem bántja). Kicsit izgultam, hogy vajon eljön-e velünk, mert nagyon kis félénk, csöndes kislány. Anyukája is izgult, de ha sírt volna, akkor legfeljebb őt is viszi vagy nem mennek ők sem úszni (az úszók később indultak, mint ahogy mi eljöttünk az oviból.)
Kicsit meg is szeppent Bogi, ahogy mondtam neki, hogy akkor jössz velünk? De rögtön mondtam, hogy megállunk aj átszótéren és ez fellelkesítette, szerencsére az idő mellém állt és pont kisütött a nap.
Kicsit játszótereztünk, Timike aranyosan vitte Bogit játszani, ment is vele, bár nem szólt semmit, csak mutatta, hogy mivel játszanak.
2 körül hazajöttünk, tettem be nekik mesét, mert láttam Bogin, hogy fáradt és kicsit riadt. Ő pedig szépen elaludt mesenézés közben :)

Mikor Apa hazaért és az ő anyukája is telefonált,hogy hazaértek, akkor ébresztettem és vittem haza.

A további programunk a bőrgyógyászat volt. Még júniusban voltam a szokásos éves anyajegykontrollon, ahol a drúr talált a hasamon egyet, amit szerinte mindenképp el kell távolítani, mert az könnyen átalakulhat rosszindulatúvá. De mivel már közel volt a szülés, így azt javasolta, hogy utána jöjjek, amikor már lehet. Múlt héten kedden volam nála konzultáción, megnézte újra és megbeszéltük az időpontot.
A nagyokat elvittük Gyöngyi nénihez, már úgyis kérdezgették, hogy mikor mehetnek hozzá, GErgőt meg vittük magunkkal. Apa is elkísért, mert azt mondta a doki, hogy elvileg vezethetek, de van aki szédül utána, jobb, ha kísérnek.
A műtét nem volt sok, 20 perc kb. Fertőtlenítettek, szúrkáltak az érzéstelenítővel, vágtak, varrtak, ragasztottak. Olyan tapasz, amivel lehet zuhanyozni, így nem vagyok egyhetes büdösségre ítélve :)
Nem volt semmi bajom, nem szédültem, semmi. Nem is fáj alapból, csak a hasamon olyan helyen van, hogy figyelnem kell, hogy hol fogom Gergőt.
Szövettanra is elküldik, annak pár hét múlva lesz eredménye.

Utána, már fél 7 körül volt ekkor, mentünk a gyerekekért. Nagyon jól érezték magukat Gyöngyi néninél, volt egy másik kislány is, jót játszottak.  Addigra már vacsoráztak is.

Gergő újabb oltás

Gergő megkapta a 4 hós oltásait, kettőt is megint. Délután kicsit nyűgösebb volt, 2-2 órát aludt délelőtt és délután is.
Más baja szerencsére nem lett.

Legközelebb csak 6 hósan megyünk.

Kézműveskedés

Ma délelőtt mikulásos kézműves foglalkozás volt a kiskönyvtárban. Tudtam, hogy Timit érdekelné, elmentünk hát. Marcinak mondtam, hogy maradjon itthon Apával, ő nem egy kézműveskedő tpus, de nem akart, így Apa is eljött. Marci megnézegette a játékospolcott ott, majd Apával kimentek a játszótérre, Gergő gyorsan elaludt, mi meg Timivel mikulást és rénszarvast csináltunk.
Timinek nagyon tetszett, ő nagyon szereti ezeket.

Utána Apa kincset keresett, mert a könyvtár kapott egy nagy adag könyvet, amiből kiválgoatták, ami kell nekik és a többiből lehetett elvinni. Nagyon visszafogva magunkat. elhoztunk 14 könyvet. És egy idő után már nem néztük tovább a dobozokat, hogy ne hozzunk többet.

Előtte Marci telefonált Jenő nagyapával, aki gondolom azt kérdezte, hogy hogyan kézműveskedünk. Erre Marci: Hát leülünk a székre és úgy! :)

Kis nátha

Gergővel ma a drnéninél kezdtük, miután letettük a nagyokat az ovinál.  A napokban tele az orra, meg tüsszög, nagy néha köhög és nyűgösebb az átlagnál. Bár éjjel meg nagyon jól alszik.
A diagnózis: kis torokpirosság, tüdeje tiszta. C vitamincseppel támogassuk meg.

Vegyes fotók

 Húú, de érdekes ez a szőnyeg - elmélyedős nézelődés

Apával

 Anyával és a háttérben bujkáló fotózás-utáló-Marcival

 Neee fényPÉKEzz!

Gergő már unja a vaku villanást