Ma újra nálunk vendégeskedett a betonkeverő, amit nyáron is már úgy szeretett Timike. Kémény készül a műhelyhez és az alapját kellett betonozni. Timike már mikor meglátta, akkor mondogatta, hogy BETO (persze először én mondtam neki). Először ki kellett vésni a járdát, ütvefúróval, már ez is tetszett, de aztán jött a betonkeverő és az lett a sláger. Így reggel 8tól 11ig kint szobroztunk és sétálgattunk az beton és a betonkeverő között, nem untuk meg (na jó, én meguntam).
Tanult Timike egy csomó új szót is, mint elsősorban a BETO, TÉJA (tégla), TA (talicska), SÓ (sóder), meg gyakorolta az eddigieket, mint VIZ, VÖ (vödör).
Az idő is megszánt bennünket, nem esett ma még.
El is fáradt a mászkálásba, miután főztünk egy fincsi paradicsomlevest és megettük, el is aludt egy pillanat alatt.
Timike egyébként most kóstolta a paradicsomlevest először és szerencsére ízlett neki. Biztos közrejátszott persze, hogy csipetkével csináltam, amit nem tudtam olyan keményre gyúrni, hogy reszelni lehessen, így tényleg csipedtem, amitől kisebb nokedlik lettek és azt eleve szereti TImike.
Az előző paradicsompürés élménye még a bébiételes időszakban volt, de azt nem ette meg. Most örülök, hogy ezt igen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése