Ezt a napot elnevezhetnénk a játszóterek napjának. Reggel szép napsütés volt, előre jelezve, hogy melegszik majd az idő a reggeli 1 fok után. Ilyenkor kivárjuk a 10-11 órát, minél melegebb legyen. Addig játszottunk bent.
Majd 11kor elindultunk a távoli, de jó játszótér felé. A szép idő miatt elég sok babakocsival találkoztunk, vagy motorozós gyerekkel. Megnéztük a Hargita utca kutyáit, köszöntünk a hízelgős macskának, aki a napokban kitelepedett a ház elé és alig várja, hogy odaköszönjüön valaki és ő odamehessen hízelegni. Timikének persze nagyon tetszett, hogy ez a cica nem elszaladt, hanem odajött és tette-vette amgát, lefeküdt a járdára és nyújtozott. Nézegettük is egy darabig.
A játszótéren viszonylag sokan voltak, ami délelőtt számít soknak, délután, óvoda után sokkal többen szoktak lenni. De így is foglalt volt a hinta. Timike először csak járt-kelt, körbenéztük a játékokat, de egyikre sem igazán akart felülni. Majd lecsaptun ka szabaduló hintára és beleültettem. De valamiért nem akart most hintázni, két lökés után mondta, hogy NEM Ó , KIJÖSZ, így átadtuk a hintát a következő jelentkezőnek.
Viszont kipróbáltuk a kicsi csúszdát, aminek a lépcsője tényleg olyan lépcsőforma és nem lérta. Így TImike is fel tud rá mászni, elég ha a kezeit fogom. Majd szépen leül a tetején és elég fognom az egyik kezét, úgy csúszik le. Nagyon élvezte, ez lett a kedvenc.
Ezután kezdett feloldódni, megnéztük a beülős kisházat, felült a hintázós halra és kacsára is. Kis szünetet tartottunk a padon, meg is evett pár kekszet és ivott is, majd újra csúszdázás. Eddigre kiürült a játszótér, mivel elmúlt dél. Mi is továbbmentünk kis ellenkezés után, boltba voltunk, majd hazajöttünk. Timike elég sokat gyalogolt, de nem fáradt el nagyon, így is csak 2 után aludt el.
Este 5re Apának meg fogorvoshoz kellett mennie, egy kis fogkő leszedésre, hogy megkoronázza a januári fogorvoshoz járást és elfelejthesse egy időre. Mivel már egyre tovább van világos, így mi is vele mentünk és míg Apát az ultrahanggal kínozták, elsétáltunk a közeli kis játszótérre. Ez már múltkor is tetszett, most is. Főleg hogy most gyerekek is voltak, akiket lehetett figyelni. Illetve a homokozóban voltak elhagyott formák, így Anya formázhatott mindenfélét, amire Timike rámutatott. Itt is csúszdáztunk, hajót kormányoztunk. Fél óra múlva jött is Apa, viszont Timikének esze ágában nem volt hazamenni, így megmutogatta Apának, amit előzőleg felfedeztünk. Jött egy Ádám nevű kisfiú is, aki mindeképp velünk szeretett volna beszélgetni és játszani, mutogatta Timikének a kisházat, leült mellé és beszélgetett vele. Timike nem nagyon tudta, hogy mit kezdjen a kisfiúval, de figyelte, melléült magától is, meg ment oda, ahova az hívta. Közben persze elég szótlan volt, inkább figyelt. Persze innen sem volt könnyű hazamenni, de már besötétedett és hideg szél fújt. Timike azért nem ellenkezett, csak látszott rajta, hogy ha rajta múlna, akkor még sokáig maradnánk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése