Esténként egy estimesét mondok a gyerekeknek, illetve főleg TIminek, Marci meg vagy hallgatja vagy kimegy Apához játszani. A mese főhőse a Rózsatündér, aki mindig segít egy kis állaton. Timi dönti el, hogy aznap melyik állaton segítsen és annak mi a baja. Utána még pár ének és Timi alszik is.
Marci alvása viszont attól függ, hogy aludt-e délután. Ha nem, akkor hipp-hopp elalszik (mint pl ma, ezért tudok ide írni :) ), ha viszont aludt, akkor kis virgonc és még beszélgetni kell vele, hogy elálmosodjon a sötétben.
Így neki van, hogy mesélek még. Az ő meséjében a lényeg a kisvakond, vagy a markoló (vagy más munkagép). De pár napja, ahogy elkezdek egy vakondos mesét, közbeszól, hogy nem jó. úgy kell kezdeni, hogy tündér és felébred a rózsájában. De már alszik Timi, nem kell tündért belemesélni, Marci, - győzködöm. Marci viszont nem hagyta magát, igenis legyen benne tündér a vakond mellett.
Már tündéres-markolós mesében is jó vagyok, ha lenne időm, le is írnám a meséket és én lennék a következő Bartos Erika :P (Kb olyan bonyolultságúak az én meséim is, mint a Bogyó és Babóca :) )
Ha van plusz mese, ha nincs, Marci is kéri a éneklést. De míg Timi hallgatja és elalszik rajta, addig Marci énekli, vagy kívánságlistát terjeszt elő, amitől persze nem lesz álmosabb. Viszont amikor már álmosodik, akkor beáll egyre és folyton azt kéri. Így ha azt kb folyamatosan éneklem újra és újra, akkor azon előbb utóbb elalszik :)
Ha viszont beszélgetős kedve van, akkor folyamatosan beszél és el is várja,hogy én is reagáljak rá és beszélgessünk. Viszont amikor már elég álmos vagyok és azt mondom, hogy na jó, akkor most már alvás, akkor van olyan, hogy azt mondja, hogy jó, oldara fordul és 2 perc alatt elalszik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése