Július 10. MEGSZÜLETETT GERGŐKE

Tervek:
Ez a csütörtök egész jónak tűnt minden szempontból. Apa itthon, együtt megyünk a kórházba, Mami és Pai a gyerekekkel és ha kell, akkor tudják vinni Timit, 39. betöltött hét már nagyon jó, de az ellenanyagos aggodalmak miatt már épp ideje.
Ja és kedd-szerda hidegfront. Szerda délután még egyik ismerős anyuka saját tapasztalatos javaslatára megittam 2 l szénsavmentes tonikot, ai állítólag méhösszehúzó. Szóval előkészítettünk mindent és reméltük, hogy Gergőke most már kész az indulásra.

Vizsgálatok a kórházban.
Be is mentünk 10-re a kórházba, Éva, a szülésznőm megcsinálta a ctg-nst-t, amin már votak fájások, bár még enyhék.
Jött a doktornő  is 11 felé és megállapította, hogy 2 ujjnyi a méhszáj és feltette a kérdést, hogy mi legyen. Maradok és estére baba  lesz vagy hazamegyünk és várjuk, hogy magától induljon. Elvileg  a magától indult jobb, de az, hogy hol lesznek a gyerekek, ha Apa visz, hogy beérünk-e és főleg, hogy nem okoz-e tényleg gondot az ellenanyag, ez akkora bizonytalanságot eredményezett, hogy sokkal jobbnak tűnt a maradunk verzió.
Telefonáltunk Maminak, hogy akkor maradunk. Ők pedig mondták, hogy Peti maradjon, amíg kell, megoldják a gyerekekkel.

 

A szülés eleje
Szokásos kezdet, beöltözés, felcuccolás a kocsiból a csomagokat, várakozás, ekkor már dél körül volt. Egy gyorsan beinduló és lezajló szülés miatt azonban mi csúsztunk, így 2 körül jött a doktorn és negyed 3kor repesztett burkot. Nagyon lassan kellett leengedni a magzatvizet, mert sok volt és még Gergőke feje nem illeszkedett be rendesen (nehogy előreessen a köldökzsinór). Utána még feküdnöm kellett nstvel, hogy szépen beilleszkedhessen. A fájások kezdtek jönni, először 40-50es erősségűek, majd már 70ig felmentek és stabilan 5 percenként jöttek. Fél 4kor a drnő oxitocint kötött be, hogy erősebbek legyenek a méhösszehúzodások, most már beilleszkedjen a feje és felkelhessek.
Ezután viszont történt valami, mert jött pár fura méhösszehúzódás. Nem volt túl erős, de hosszú és a ctg ilyen sok kis csúcsot rajzolt ki, Gergőke szíve meg gyorsabban dobogott. Utána továbbra is 5 percenként, de egyre gyengülő fájások jöttek, egy fél óra után már csak 30-asok. Jött a drnő, mondom neki, hogy ettől az oxitocintól nemhogy erősödnének, hanem gyengülnek a fájások.
Akkor megvizsgál, mondja, majd homlokráncolva vizsgálgat (Ekkor fél 5 körül volt). Mintha itt lenne a keze, mondja meglepetten.  Hívja az ügyeletvezető drnőt, ő is ezt érzi, oldalra fordítanak, hogy hátha visszahúzná.
Hívják az ügyeletvezető főorvost, hogy mondjon ítéletet. Ő is határozottan mondja,hogy kint a keze, nem csak a feje mellett, hanem kint a feje felett.
Szoktak gyerekek úgy születni, hogy az arcuk mellett a kezük, vagy viszonylag fent, viszont Gergőke feje nem illeszkedett még be és mivel teljesen kinyújtotta a kezés és az oda szorult, így nem tudta visszahúzni. Viszont a keze miatt a feje sem tudott beilleszkedni az oxi hatására sem és mivel a feje tágítja a méhszájat a méhösszehúzódás hatására, így nem tudja tágítani.
A főorvos azt mondta,hogy így nem fog tudni megszületni. Néztek rám kérdőn, gondolom azért, hogy hátha ragaszkodom hozzá, hogy próbálkozzunk. De nem akartam, mert miért is kockáztassuk azt, hogy valamije eltörik, megsérül vagy túl sokat erőltetjük és romlik az állapota, ha már tudjuk nagy valószínűséggel, hogy császár lesz belőle. Nyilván rábólintottam a császárra.

Császár
Na innentől beindult a másik gépezet, ekkor háromnegyed 5 lehetett kb, bár nem néztem az órát. Utólag kiderült, hogy ketten pályáztunk a műtőre akkor, de mi sürgősebbek voltunk valószínűleg, vagy csak biztosabb volt, hogy császár lesz.
Elkezdtek előkészíteni, kaptam infúziót, kötést a lábamra (befáslizzák mindenkinek), meg mindent, mai ilyenkor kell. Hozták a szállító ágyat, puszi Apának és már vittek is.
Apa ilyenkor azért már eléggé aggódott. Én nem izgultam, olyan profinak tűntek.
Mondtam a drnőnek, hogy ha már vágnak, akkor a hasi sérvemet nem tudnák-e összevarrni, legyen akkor kettő az egyben kész.

Jött az aneszteziológus, elmondta mi fog történni és vár a műtőben. Becsapott egyébként, mert azt mondta, hogy olyan fájdalmas lesz, mint a fogorvosnál az érzéstelenítő infjekció, de azért annál sokkal jobban fájt, bár valóban nem vészes, csak nem szoktam meg, hogy a hátamat szurkálják.
Eztuán szokásos műtét, fekszem, bal kezem egyik ujján pulzusmérő, másik kezemen vérnyomásmérő, ami percenként mér. Az aneszteziológus azt mondta, hogy sokan éreznek szédülést, esetleg hánynak, de ezt megúsztam. Elkezdett melegedni a hasam, fenekem, lábam, bár a lábujjam nem zsibbadt el. Mondtam is, hogy az még mozog, de mondta az anesztes, hogy nem baj, annak nem muszáj. Közben néha böködtek, hogy érzem-e, meg fújkáltak, hogy melegnek vagy hidegnek érzem.
Meg készülődtek az orvosok, éreztem, ahogy odaállnak, támaszkodnak a lábamra, meg mintha a hasamon valami nehéz dolog lett volna, de az nem biztos.
A fejem előtt egy takaró paraván volt, hogy ne lássak semmit.
Még azon töprengtem, hogy remélem tényleg jól elzsibbadt mindenem, amikor meghallottam Gergőkét, már ki is vették :)))  Ez 17.24kor volt.
Egy pillanatra odatartotta az arcomhoz a szülésznő és már vitte is ki.
Utána engem varrogattak, kicsit tovább tartott, mert tényleg összevartták a sérvet is, ez legalább tök hasznos volt az egészben.
Maga a műtét a szüléshez képest semmiség (nyilván nekem érzetre és nem a komolysága), semmi kellemetlenség, csak amiatt, hogy nem tudom mi fog pontosan történni és meddig tart.


Gergőke első percei
Gergőkét kivitték, ahol már Apa várta, törölték, meg ellátták, majd Apa levetkőzött és az ő csupasz mellkasára tették, hogy megnyugodjon. Meg is nyugodott és egyből szopizni akart volna.
Az Apgarja 9/9 lett, 54 cm és 3585g-os volt akkor. A fotók szerint akkor még combosabb volt, amit pár óra alatt le is fogyott.
Őt elvitték a csecsemőosztályra és ott este 10ig aludt.

Az én első óráim. 
Hát ez elég vacak, az első 12 óra fekvés, fejemelés nélkül, az első óra remegés, ahogy megy ki az érzéstelenítő, majd jön a fájdalom a seb miatt és amiatt, hogy 3 infúziónyi oxitocint kaptam. Kb az első 3-4 óra elég rossz, utána már csak a várakozás és az, hogy már jó lenne mindenem megmozgatni.
10kor hozták Gergőkét, a csecsemős ügyesen odafektette, hogy tudjam szopiztatni. Miután sikerült a szájába tenni és rávenni, hogy szívja, onnantól boldogan szopizott. Kb egy órát ott is volt (de az is lehet,hogy többet, nem tudom), többször jött a csecsemős és megdícsért bennünket,hogy ügyesek vagyunk.  Aztán mikor már szopizás után egy jó fél órát aludt is mellettem, akkor elvitték és mondták,hogy ha sír, azonnal hozzák. De sokat aludt, csak reggel hozták újra, már a kétágyas szobába.

Ez az éjjel egyébként tényleg ilyen szülős volt (valszeg mi is jöttünk volna vissza éjjel), 5 császár volt és vagy 5 sima szülés is. Mi voltunk az első műtét. utána sorozatban, az őrző megtelt, az 5-et már máshova vitték.

Aludni persze nem tudtam,háton fekve rossz is, meg fájt is, meg ilyen helyen, ilyen helyzetben nem is tudok (meg egyébként sem voltam túl fáradt, hisz nem volt nehéz a szülés része). 

5kor kezdett felállítani a nővér, ez 6ra sikerült, mert szédültem eléggé, meg fájt is  seb, (ugye nekem több is a varratom a sérvvarrás miatt). De azért egyedül átsétáltam a baba-mama szobába. Ekkor már éreztem,hogy sokkal kevesebb vért vesztettem,mint az előzőekben, az erőnlétem jobb, de a seb nagyon fáj.

Az első 1-2 nap Gergőkével. 
Hát ez volt a legnehezebb része, főleg az első nappal és éjszaka. Nagyon fájt, húzodott a seb, minden mozdulat fájt, de közben etetni, pelenkázni, ringatni kellett Gergőkét.
Napközben egy kevésbé segítőkész nővér volt, aki nem mondta,hogy nyugodtan kérhetek tabletták fájdalomcsillapítót, azt lehet ilyenkor szedni, ezt csak este a szülésznőm mondta, mikor megnézett. Hozott olyat létraszerűséget, amit az ágy végéhez lehetett kötni és felhúzni magam vele, meg több gyógyszert, hogy vegyek be, amikor úgy érzem.

Erre is van megoldás egyébként, csak akkor készülni kell rá. Egy ágyas szobában valaki maradhat bent és segíthet 1-2 napig, akkor ez megúszható sok pihenéssel és kevés mozgással. (bár mozogni meg muszáj, hogy minden beinduljon, tehát az sem úszható meg :)

Gergke ügyesen szopizik, megdícsértek Bennünket, mert nem fogyott sokat az első mérésig (akkor egy napos volt), majd elkezdett hízni és majdnem visszahízta a születéskori súlyát, 3470 g-mal jöhetett haza (3200tól már hazaengedték volna). A csecsemősök is dícsérték, meg az utolsó napi gyerekorvos is, aki a szobában kint vizsgálta.
Marci kicsit ügyesebben cuppant rá a szopira, Gergőnek kicsit irányítgatni kell, de aztán már ha csatlakozott, akkor jól megy neki :)

Kórház
A többi nap már könnyebb volt határozottan, a 4. napra lett már olyan a seb, hogy már nem minden felkelés volt kínszenvedés.
Aludni nem tudtam, max 1-2 órát éjjelente, de mivel egész nap üldögéltem és feküdtem, így nem is voltam annyira kimerült, mint amennyire ez a kevés alvás indokolná.
A műtét utáni fejfájást megúsztam, sokat ittam és nem emeltem a fejem az első 12 órában.
A nővérek egyébként aranyosak voltak, az egyik volt kicsit szigorúbb, meg mogorvább, a csecsemősök mind nagyon aranyosak voltak. Sokszor jött minden nap mindenki, az ügyeletes orvosok is 3-4x is bejöttek naponta.
Na, ezért sem lehet aludni, mert hajnali 5től este 10ig mindig jön valaki.
A szoba is jó volt, bár az ágy nem emelhető, de a saját fürdő pótolhatatlan (meg a saját hűtő).
A kaja tűrhető, főleg azokkal a kiegészítőkkel, amit Apa hozott be hozzá :)
CSászár miatt 4. nap engedtek haza, akkor is csak délutánra sikerült, mert kifogtunk egy ismét sokanszülős napot, várakozás volt a szülőszobára.