Ma (is) bújocskáztak a gyerekek. Először az ágy alá bújtak, megtaláltam őket, miután minden létező helyen meg kellett néznem (Marci szerint ez a bújocska, hogy ők elbújnak, én meg keresem, de előtte mindenhol máshol meg kell néznem, mert egyébként megsértődik, hogy túl korán találtam meg).
Második kör, külön bújnak, mert Timi máshova akart bújni, Marci megint ágy alá. Lement ez is.
Harmadik kör. Timi elbújt, Marci odajön, hogy hova bújjon. (igen, még mindig én vagyok a hunyó). Mondtam, hogy a kamrába. De nem, ő az ágy alá akar. El is kezd bebújni, mikor félúton eszébe jut: Jaj, most elárultam.
Na de akkor már mindegy, így odahív és megmutatja, hogy hogyan kell megtalálnom őt: Körbejárom az ágyat, majd a túloldalról az ágyon átmászva bekukucskálhatok, hogy otrt van-e.
Miután bemutatta, megkereshettem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése