Március 22-23 Félegyháza

Timikével vonatra pattantunk hajnali fél7kor és meg sem álltunk Félegyházáig. Illetve a nyugatiban álltunk meg egy átszállás erejéig, de azt is végiggyalogoltuk. Timike tempójában egész nagy távok vannak ott, míg elérünk a vonatunktól a jegypénztárig, majd k ia körútra a villamosokig, azokat sokáig nézegettük, majd le az aluljáróba, hogy Anyának útravaló péksütit szerezzünk (Timikének is vettük, de gyanús volt neki ránézésre és meg sem kóstolta, maradt a jól bevált keksznél és nyuszis innivalónál), majd felszálltunk a vonatra. Így nem is olyan sok az az 50 perc várakozás. Timike a vonatokon is ügyes volt, a kalauz néni volt most a sláger mindkét vonaton, az egyik adott a táskájából jegyet és mindig intett a mozdonyvezetőnek, hogy induljunk tovább, azért volt sláger, a másiknak meg Timike egyedül adta oda a jegyeket, a kalauz néni írt rá, majd visszaadta. Timike nagyon büszke volt magára, hogy ő adta oda és neki rajzolt a kalauz néni.

Aztán Félegyházán nagy vigyorogva szállt le, mikor látta, hogy Mama és Tata vár rá. 
A 6 órás kelésnek meg is lett az eredménye, 11kor már ki is dőlt Margit mamáéknál és aludt délig. Előtte és utána a hűtőmágnesekkel játszott, motorozott, olvasott mamával, játszott az ottani játékokkal, cicát nézni osont, ahogy az a csontot rágta. Az ebédből is szépen evett, bár kicsit sajátos volt a menü, mert kezdte a levesből borsóval, tésztával és répával. Majd folytatta savanyú uborkával és céklával, amiről visszaváltott a leveszöldségre, amihez már mellé csempészhettem pár falat husit a második féléből.

A délután Jutka mamáéknál töltöttük, oda is nagy vidáman ment át. Az első dolga megérkezés után az állatállomány ellenőrzése. A cicák már kint várják a kapuban vagy az udvarban, majd enni kell adni a tyúknak. Arra is emlékezett, hogy múltkor találtunk egy kukacot és azt kapta a tyúk, aki utána gyorsan tojt is hálából egy tojást. Mondta is rögtön Timike, hogy ne füvet, hanem kukacot adjunk a tyúknak. Mami talált is kettőt a téglák alatt. Majd végül a nyuszit is megnézték.
Ezek után jöhet a többiek üdvözlése, Dédi, Rózsika néni, meg aki már otthon van.
A délutáni program játszóterezéssel folytatódott. A közeli játszótér most nyitva volt, elbabakocsiztunk odáig. Ez már nagyobbaknak való, így a csúszda elég magas és létrán kell felmászni hozzá, de Timike megküzdött vele. Mami segítette fel a létrán, én megfogtam a kezét fent és átvezettem a csúszdáig, közben Mami a másik oldalon lévő függőhíd alatt átbújt és kétoldalról fogva lecsúsztattuk Timikét. Timike kommentálta is a dolgokat, amint leért: MÉD (még), LÉTJÁN (létrán), MAMI ÁTBÚJIT, CSÚSSZ.
Mami átbújása nagyon tetszett neki, mikor Mami kukucskált hozzá, akkor nagyokat nevetett. A játszóterezés nagyjából ebből is állt, a többi funkció nem nagyon érdekelte, a hintában is kb 4 másodpercig volt.
Visszaérve még Mamival kint maradtak az udaron a szép időben, ahol újabb felfedezést tettek, mégpedig, hogy Timike tud rollerezni. Feláll rá, fogja a kormányt és Mami kezét, aki meg tolja és egyensúlyozza közben. Az udvaron és az utcán legalább fél óráig rollereztek.

Az este az evésről szólt, Timike annyi mindent összeevett, hogy alig bírtuk követni. Már a vacsora készítésnél is segített Maminak, közben mindent megkóstolt, majd a vacsoránál is sokat eszegetett. Éjjel kicsit nyugtalanabbul aludt, lehet, hogy sok volt a pici gyomrának.

Reggel már viszont 7kor ébredt és mikor észrevette, mamánál vagyunk, nem is aludt tovább, szólt Maminak, hogy jöjjön most már be és foglalkozzon vele. Mami próbálta kiterelni Timikét, hogy én még kicsit aludhassak, egy darabig sikeres is volt, de Timike időnként benézett, hogy elújságoljon valamit. Ők délelőtt az udvaron voltak sokat, homokoztak, kertészkedtek, albdáztak. Én meg kimenőt kaptam és a városban intéztem el dolgokat.

Délután szintén kimenős volt, akkor fodrászhoz mentem, addig Timike Margit mamával volt. Néztek cicát, játszottak, rajzoltak. Ismerkedtek a szomszéd nénikkel. Aludni persze nem aludt a sok érdekességben, így jó álmos volt már a vonaton és el is aludt, egy órát szundikált. Azért a fóti vonatra már így is álmos lett, ott volt kis nyűglődés, de az szerencsére már rövid út és már ott is voltunk Apánál. Timikét azért elfárasztotta a két nap, este 8kor már aludt is.

Képek Félegyházáról február 18-20

A képekhez tartozó szöveges bejegyzés itt van.


Motorozás Félegyházán, Margit mamánál. Már ügyesen tudja, hogy ha a teraszon motorozik, akkor a lépcsőnél le kell szállni. Itthon is mondja, hogy LESZÁLL és nyújtja a kezét.













Vendégségben Apa kereszt-anyukájánál. Hála a tigrisnek és a macinak, gyorsan feloldódott és jót játszott. 

Olvasás Papival. Bogyó a cica könyvet olvassák épp, mikor szólok, hogy nézzen ide. Azért is néz úgy, hogy "na mi van már, hagyj Anya olvasni".



















Timi játszik, Anya zoknit varr Jutka mamánál. Apa ezt azért fényképezte le, mert a legutóbbi zoknivarrásos képemnél is kb ekkora volt a hasam, de akkor Timikével :)   (de nem ilyen ritkán varrok ám zoknit :))

Timike elfáradt és kidőlt Jutka mamánál. Persze ez épp vasárnap történt, amikor úgy terveztük, hogy maj hazafelé a kocsiban alszik.

Február 18-20 hosszú hétvége Félegyházán

Apának kényszerszabit kellett kivennie a cégénél, aminek nagyon örültünk és így egy hosszú hétvégét voltunk a Mamáknál. Pénteken reggel, a cukros vérvételem után mentünk és vasárnap délután jöttünk haza.
Timike azóta is mondja minden nap, hogy, MAMÁHOZ, MEGYÜNT, SZERETNÉT. :)

Szombatra egész szép idő lett, elsétáltunk a játszótérre, ahova jött Apa és Jani is. Nekik kicsit fura volt a Timike-tempó, hogy a 200 m-re lévő játszótérre kb negyed óra alatt értünk ki. Közben még vakondtúrást is láttunk, ami azért érdekes, mert a kisvakond lett a kedvenc mostanában. Bár a vakondtúrás nem lelkesítette fel annyira Timit. Apával csúszdáztak mindkét csúszdán, Apa bírja emelgetni, felteszi olyan magasra, ahova tudja és onna nlecsúszik Timike kézenfogva. A hintába is beleültünk, először velem, majd Apával is. Ez csak ilyen deszkahinta, egyedül nem tudna rajta. Aztán jött egy apuka a két kislányával, egy kb 3 évessel és egy babakocsissal. Timike a kisebbel ismerkedett, az is persze ki akart volna jönni a kocsiból, de apuka nem volt lelkes, biztos jobb volt ülni a padon :P

Szombat délután Apa keresztanyukájához is átmentünk Julianna napot köszönteni. Timike már elég fesztelenül viselkedett, nem is kellett sok idő, hogy feloldódjon. Főleg, hogy már oda volt készítve a kis műanyag szék és egy maci, meg tigris, így rögtön otthonosan érezte magát, azokkal játszott végig.
Eddigre eléggé elfáradt, így mikor utána mentünk Jenő Tatáékhoz, akkor el is aludt a kocsiban. Fecipeltem és aludt tovább a kanapén még egy órát :) Nem zavarta, hogy beszélgetünk mellette. Ébredéskor még félálomban volt, mikor Jenő Tata nyújotta fel a kezét és Timike ment is, sőt még puszit is adott. Aztán mikor felébredt, akkor kicsit megszeppenve jött hozzám :)

Jutka Mamával etettek nyuszit, meg tyúkokat is, mesélte is utána, hogy füvet adtak nekik. Sétálni is akartak menni a közeli játszótérre, de hideg volt már vasárnap. A kis biliszék még mindig nagy kedvenc, meg persze a tologatós tyúk is. És Jutka mamánál Timike szívesen beleül az etetőszékbe. Mondtam is, hogy vissza kellene hoznunk a konyhába, hátha az újdonság varázsa miatt megint használná kicsit :)
Szépen is evett Timike, annak ellenére, hogy folyamatosan evett, hol egy túró rudit, hol ezt meg azt.

Beteges hét

Megint eltűntünk a hétre, mert Félegyházi kirándulást tettünk, ami kicsit hosszabbra nyúlt, mint terveztük.
Hétfőn még beadattam magamnak az influenza védőoltást, amin sokat gondolkodtam, mert alapvetően feleslegesnek tartom, de az is rossz, amikor a hírek miatt idegeskedem, hogy megint meghalt valaki. Másrészt így hátha tesó is kap valamit az ellenanyagból és jövőre, amikor fél éves lesz az influenza szezonban, akkor kicsit védve lesz.

Kedden Félegyházára vonatoztunk, Timike már alig várta, mondogatta már napok óta, hogy mamához akar menni.Szerencsénk is volt reggel, mert egy korábbi vonat pont annyit késett, hogy kiértünk és fel is szálltunk rá, ezzel viszzont elértük a korábbi félegyházi vonatot, így már fél 9re odaértünk. Margit mamáék jöttek elénk, Timike nagyon megörült, vigyorgott ahogy leszálltunk. A karácsonyi hosszabb otthonlét idején nagyon megszokott mindent, így már nem kell ismerkednie, amikor megérkezünk, mindent tud, hol van és ki kicsoda. Gyorsan fel is fedezte a kedvenc hűtőmágneseit és az össszes ott összegyűjtött játékát.
Délután Jutka mamáékhoz mentünk át, miután Timike aludt egy szép hosszút. Jutka mamával sétálni mentek, Papi elé elmentek a pékségig, majd bementek még a kínaiba, vettek nekem egy nadrágtartót és visszasétáltak. Közben Timike a kedvenc kakasát tolta, aminek az óvodások csodájára jártak. Szépen sétált oda-vissza, nem is kellett felvenni. Este is jól bírta, sokat szaladgált, bújócskázott.

Az új bújócskázós játék így hangzik:
Hol van Timike? (elbújt az kanapé vagy fotel mögött)
VONAT
Elvitte a vonat?
JAJAJ
Jajaj, mikor jön vissza?
DÉLU?
Délután jön?
HAZA

A másik kedvence a szobában a cica járat, ami a két fotel közti rés, ott lehet jót bújkálni és kukucskálni.

Szerda reggelre nekem megfájdult a fejem, belázasodtam, köhögtem, lerakódott a torkom, hányingerem volt és fájtak az ízületeim. A háziorovosom telefonon vírusos torokgyulladásnak tippelte, amihez szerintem hozzájött egy kis influenza oltás mellékhatás is. Nem is bírtam felkelni, még jó, hogy nem itthon voltunk kettesben ,mert akkor nehéz lett volna a nap. így sem volt könnyű, pedig csak feküdnöm kellett. Timike nem is vett szerintem észre belőle semmit, mert ő Mamival jól eljátszott, havat söpörtek kisseprűvel, szánkózni voltak. Végül Mami altatta el, mert a szopi valamiért nem ízlett neki. Ő jól elvolt, én meg gyógyulgattam.  Nem is mentünk át MArgit mamáékhoz, nem is bírtam volna.
csütörtökön és pénteken viszont főleg ott voltunk, reggel elmentünk és délután jött Anya értünk vagy vittek át Margit mamáék. Timike nagyon feltalálta magát, motorozott, mágnesezett, nézegette a csipogó mikrót és sütőt, meglátogattuk Tatát is a műhelyben, amikor már nem feküdtem.
Mivel egész jól voltam, már csak torokgyulladásos tüneteim voltak pénteken, az volt a terv, hogy szombaton hazavonatozunk. Reggelre azonban Timike lázasodott be. Ment a telefon Apának, hogy akkor ő jöjjön autóval.
Szegénykém majdnem egész nap aludt, amikor ébren volt, akkor is bágyadtan ült az ölemben. Néha volt egy kis mosolygás, de szinte bele is aludt. A láza nem volt nagyon magas, hőemelkedés és 38 pár fok között ingadotott. Délután elmentünk Apával az ügyeletre, ahol vírusos torokgyulladásnak találták és csak lázcsillapítást javasoltak. Estére kezdett kicsit jobban lenni Timike, 6 felé már játszott. Vasárnapra már egész jól volt, néha jött rá sírásroham, akkor nehéz volt megnyugtatni, biztos a torka vagy feje fájhatott. De vasárnap délután szépen haza tudtunk autózni.
Más tünet nem jött elő nála, ő könnyebben átvészelte, mint én, remélem ebben szerepe volt a szopizáskor kapott ellenanyagnak is. Nem folyik az orra, nem köhög, annyi csak, hogy nyűgösebb, mint egyébként, meg hétfőn és ma is már délben elaludt. Remélem ennyi volt a betegség és nem jön már más tünet elő.

Karácsonyi látogatások

Meglátogattuk még Apa keresztanyukáját, ahol összejött Tata családja. Timike elsőzör megszeppent, sőt a kapuba érve mondta is, hogy nem akar bemenni, de azért csak bejött és egy kis idő múlva feloldódott. Játszott Böbe babával, meg bújócskázott a kardigánjával.

Azután meglátogattuk Mariannékat és kislányaikat is.Timike rögtön felmérte a játékokat, de legjobban a csúszda tetszett :)

Karácsony Félegyházán, 25-e Jenő tatánál

Délután Jenő tatáéknál folytattuk a karácsonyozást, oda jött a másik Dédi és Orsi is.

Karácsony Félegyházán, 25-e Jutka mamánál

 
25én folytattuk a karácsonyozást, délelőtt Margint mamáéknál voltunk, ebédre Jutka mamához mentünk. Amikor átmentünk egyik mamától a másikhoz, akkor Timike mindig elsorolta, hogy akkor ott van, Mama, Tata, Dédi, Rebi, Dani vagy Mama, Tata, Jani, Tibi :)

Volt sok finomság, meg csillagszóró. 

Karácsony Félegyházán, 24-e

Idén is Félegyházán karácsonyoztunk és mivel Apának sok szabija volt, így egy teljes hetet ott lehettünk.
Timike nagyon élvezte, nekünk is kikapcsolódás volt, mondhatni semmittevés :)
23án mentünk, akkor még délután sütöttünk egy nagy adag mézeskalácsot Rebivel, ami végre finoman omlós lett :)
24én délelőtt Margit mamáéknál voltunk, majd egy kisadós 2 és fél órás alvás után mentünk Jutka mamáékhoz.

Ott már várt a félig díszített fa és együtt díszítettük tovább. Azt hittem Timike jobban odalesz a dízsítésért, de ő inkább a játékaival játszott. A nagy kedvenccel, a kis biliszékkel és az ugráló tehénnel.

 Ilyen csinos volt Timike :) Ez a ruha volt tavaly is rajta, de most nőtt bele igazán.














Aztán megkapta Dédi ajándékát, Kati babát, nagyon tetszett, ültetgette, pakolgatta. Az ajándékokat így fokozatosan kapta, hogy ne egyszerre zúdítsuk rá. 

Kapott még ugráló tehenet (már pár héttel előtte), tüsi építőt, könyveket, melegítőt, kardigánt, edénykészletet, malac fürdőszettet, Kati babát, Böbe babát, maci plüsst, kacsa plüsst, kiskocsis építőkockákat, cicás párnát, horgolt polipot, zenélős zongorát. Talán felsoroltam mindent :)











És végre egy kép, amin 3an vagyunk szép ruhában :) 
(illetve 4en :)






















Dani nagybácsival is sikerült egy fotózkodni.

Képek Félegyházáról

Amikor 11-ei hétvégén otthon voltunk, ezeket csinálta Timike:

Először félénken üldögélt a frissen kapott ugráló tehénen. Ezt karácsonyra fogja kapni, csak nagymami nem bírta ki, hogy oda ne adja :) Másrészt akkor úgyis sokmindent kap, ezt legalább kipróbálta előre. Aztán a következő képen már felbátorodva ugrál.

 

 

Üldögél a kis foteljében, ami tulajdonképpen bili, de erre még nem használja. A bili részébe belepakolja a játékokat, majd kiszedi. Nagyon érdekesnek találja :)

Hurcolássza a telefonárlistát és keresi ki nekem a megfelelőt.

Örül Dani szülinapi tortájának, amit Dani végül nem kóstolt meg.

 Kártyázik Tibivel. Nagy zsugabubus :)

Július 14-18 Félegyházi nyaralás és strandolás

Idén Félegyházán "nyaraltunk". Kőrös-Torokra terveztünk menni egy hétre, de a Tisza meghiúsította, így a Mamáknál nyaraltunk végül. Nem baj, jó volt így is.
Szerintem ez a hét a nyár legmelegebb hete volt, 35 fokokkal. Így szerda- csütörtök-péntek strandoltunk Timikével.
Az első alkalommal az első fél órában csak nézelődött Timike, nem tudott betelni a sok emberrel, rohangáló gyerekkel. A gyermekmedencében kezdtük, amit nagyon szépen felújítottak, csak árnyékot nem tettek és a szülőknek nem lehet belemerülni, csak állni vagy a parton ülni. Ez ugye egy ilyen kicsi gyerek mellett nem az igazi, így átmentünk a "sajt"-nak nevezett medencébe, amit ma már családi termál medencének hívnak. Ez is kellemesen meleg csak és le lehet ülni a szélső padokra. Timike itt lendült bele a játékba, csapkodott, úszógumizott, pancsolt, öntögette magára a vödröt, úsztattuk, ugráltattuk. NAgyon élvezte és elfáradt. SZerdán csak délelőtt a kocsiban aludt, így csoda, hogy bírta a strandot. El is aludt hazafelé a babakocsiban és reggelig aludt. (ami nála mostanában dél 6 és fél 7 közé esik. )
CSütörtökön már hamarabb feloldódott a vízben, pénteken meg már eleve oldottan ment bele :DD Rögtön elkezdett pancsikolni, mihelyst beleértünk a medencébe. Szóval nagyon tetszett neki.

Amikor pedig nem strandolt Timike, akkor pedig a medencéjébe engedtünk vizet, mert ezt a meleget csak így lehetett kibírni.

Elkezdett kézen fogva sétálni, Anya-mama indult el vele és legalább másfél órát így sétálgattak. Először csak a derekát fogva, meg a két kezét, végül már egy kezet fogva is ment. Azóta is szívesen megy így néha, bár még így sem szereti, ha fogjuk a kezét.

Éjszaka felfújt ágyon aludtunk Timikével, ezen a hupplik miatt nem tudott annyit forgolódni, viszont nekem meg óvatosan lehetett csak megfordulni, ne ébredjen fel rá.

VAsárnap este egy kis kimenőt is kaptunk Apával, Timike elaludt, mi meg elmentünk Janival meg Dórival. Eredetileg pizzázni, de nem volt nyitva, majd egy kávézóba ültünk be üdítőzni és beszélgetni.

Elindult a 8. fog, csak még nem bukkant ki, ez elég sok nyűglődést okozott, sokszor fájt a kis foga Timikének. Egy-két este fel is ébredt miatta és sírt egy darabig. Ez a másik oldali alsó őrlő lesz szerintem.

A kedvenc a macska továbbra is, még ha nagyon anyás, akkor is szívesen elmegy mással cicát nézni, ami ő CI- nek vagy CA-nak hív, néha CIC, ritkán CICA :)

Egyébként meg nagyon anyás, nem nagyon mehetek messzire, mert akkor szól, hogy MANYAAAA.

Félegyházi kirándulás

Szerdán és csütörtökön újra Félegyházán voltunk Timikével. Most extra korán indultunk, mivel a 6-os fóti vonatot céloztuk meg. Emiatt már 5.15kor keltünk, Timikét viszont csak 5.40kor ébresztettük. Így is elég korán volt neki, bár amikor látta, hogy Apa itthon van és mi vele megyünk, akkor nagyon felélénkült. A fóti vonaton is élénk volt még, ott sok ember van és sokan szállnak fel és le, ez elég érdekes. A félegyházi vonaton már álmosabb volt, aludt is kicsit.
Én fodrászhoz mentem délelőtt, így Timike Margit mamával volt. Játszott is, aludt is (a kiságyban!!), rám ébredt fel, mikor halkan be akartam menni a papucsomért, de úgy látszik nem voltam elég halk.
Produkálta is magát Timike, bemutatta az új tudományait. A kiságyban is szívesen elvolt, persze úgy, hogy körülötte voltunk és figyeltük mit csinál, meg kukucsoltunk vele. Ő meg felállva játszott, tornázott.
Délután meg Jutka mamával játszottak, Thomas vonatot olvastak, vagyis inkább Timike nyomkodta a gombot, amitől vonathangot ad, felállt itt-ott, játszott mindenfélével. Kapott a vásárból egy szélforgót, de nem olyan kis egyszerűt, mint a mi gyerekkorunkban volt, hanem egy többszínű, virágosat, nagyot, az is nagyon tetszett neki, megforgatta a kereket, utána meg megállította. Egy kis kalapot is kapott Timike, kis pillangóval az elején.
Estefelé aludt még egy kicsit, de nem volt gond az esti alvással sem, fél 10kor egy pillanat alatt elaludt és egész jól aludt. Most a földre tettük az ágy szivacsát, azon aludtunk, hogy Timike le ne essen, meg hogy ne nyikorogjon az ágy. Így kényelmes volt. A délelőtt gyorsan eltelt, meg a délután is, mert már a fél 4-es vonattal jöttünk is, ami végül majdnem 4-es lett, annyit késett egy biztosító berendezés hibája miatt. Timike itt elég nyűgös volt, néha nevetgélt, néha meg sírt. Nem is aludt egyáltalán, az utolsó félórában már folyamatosan énekeltem meg mondókáztam neki, hogy ne sírjon. Addig amíg el nem hallgattam, addig jó is volt :) Elég halkan énekeltem, ezért a többi utasnak nem kellett hallgatnia :) Persze nem hogy behozta volna a késést, még több is lett, így leszálltunk a vonatról, Apa már ott várt, átvette Timikét és siettünk a fóti vonathoz. Ez kivételesen késve indult, így elértük pont. Itthon aztán Timike el is aludt korábban.

Félegyházi látogatás + betegség

Csütörtökön és pénteken megint Félegyházán voltunk Timikével. Most már másodszor mentünk hordozó nélkül és jobb is volt így, könnyebb volt Timit vinni.
Timike bemutatta az összes új produkcióját :), mint a felállás és a NEM szóra a fej ingatása. Ezt nagyon aranyosan csinálja, közben vagy komolyan néz vagy mosolyog és huncutul néz :)) Azt hiszem a jelentését is sejti, mert ha nem kér enni, akkor is ingatja a fejét, pedig akkor nem is hangzik el a nem szó.
Viszont most betegségbe estünk, csütörtök éjjel jött ki Timikén. Nagyon rosszul aludt, 20-30 percenként felsírt és nem lehetett megnyugtatni, csak ha felvettem és ringattam. Sem a szopi, sem a simogatás nem segített. Így hát felvettem és kb negyed óra alatt aludt el annyira, hogy le lehetett tenni. Vagyis kb 10 perc maradt a következő felsírásig, ennyi idő alatt persze nem tudtam elaludni, így kb 1 óra volt az összes alvásom. Azt hiszem a torka fájt, attól sírt fel és azért nem is akart szopizni sem.
Így péntek reggel elmentünk a félegyházi gyerekorvoshoz, akihez Rebi is jár. Szerencsére fogadott (bár azt hiszem muszáj is neki ambulánsan), és nagyon kedves volt, óvatosan vizsgálta Timit, csak a torokbanézéskor sírt kicsit. Előtte azért várni kellett kb 40 percet, de még így is jókor mentünk, mert utánunk sokan voltak. Elég türelmes volt Timike, bár sétálnom kellett vele és nézegetni a képeket, meg elmondani mi van rajta. De ahhoz képest, hogy beteg volt. jól bírta a várakozást. Utána már Mamáék vártak ránk és hazafuvaroztak.
A hazaút könnyebb volt, mint számítottam rá, mert a félegyházi vonaton végig aludt Timike, a fótin meg már ott volt Apa is.
Vírusos torokgyulladás a betegség egyébként, tehát semmi extra gyógyszer nem kell, csak Calcimusc és ha lázas lenne, akkor csillapító. De nem lázasodott be, ez vagy könnyebb vírus vagy nem lázas típus Timike.

Szombaton már jobb kedve volt, játszott, csak annyiban látszott meg a betegség, hogy többet aludt napközben és nagyon anyás lett, mindig ott kell lennem mellette, ha meg nem, akkor Apával is utánam kell jönniük.
A betegség miatt le kellett mondanunk a babás programokat, pénteken Lackó meglátogatását, így velük már nemis találkozunk, mielőtt hazamennek, szombaton meg Patrikot látogattuk volna meg Dunaharasztiban. De oda lehet, hogy jövő héten elmegyünk.

Az éjszakái jobbak, abból a szempontból, hogy ha felébred, akkor könnyebben visszaalszik, de azért elég sűrűn ébred. Én az alváselmaradást szombat reggel pótoltam, akkor Timike Apával felkelt és vele is aludt egy délelőttit, így fél 7től még 10ig aludhattam, ez nagyon jól esett :))

Húsvét

Timike első húsvétján Félegyházán voltunk. A húsvétból nem hiszem, hogy sokat észrevett :), de annál többet dajkálta mindenki :)
Pénteken még itthon voltunk, Apa is szabin, így bekirándultunk Apa munkahelyére pár dolog miatt. Ott aztán bemutatkoztunk a kollégáknak, már aki még ott dolgozik és nem volt szabadságon szintén.
Szombat reggel indultunk Félegyházára, ez a nap a mamáké volt teljesen, máshova nem mentünk. Timike bemutatta a legújabb tudományait, a mindenkinek integetést és a NEM szót, ami mostanában már MEM lett. Ezt állva szereti mondani legjobban, kicsi kidülleszti a hasát és komoly és határozott arccal, mondja: MEM, majd jelentőségteljesen pislog :))) mint aki megingathatatlan a döntésében :))) Legszívesebben az ember ilyenkor össze-vissza puszilná :)

Vasárnap délelőtt meglátogattuk Lackót, Timike másodunokatesóját, aki 3 hónappal fiatalabb csak Timikénél. Timike először kis visszahúzódó volt, majd ott is felbátorodott. Lackóval még csak méregették egymást, nem nagyon engedtük egymás közelébe őket, mert Timike sokszor karmol, ahogy tanulmányozza valaki arcát. De egymás játékai már kellettek volna :) Lackó is nagyon sokat tud már, vigyorog, forog, sokat mocorog, ügyesen használja a kezét. Vidám baba. Remélem még találkozunk velük, mielőtt visszamennek Erdélybe.

Vasárnap ebédelni már Anya-mamánál voltunk, Timike is részt vett az ebéden, de ő csak csipegetett. Közben párszor altatni is próbáltam sikertelenül, pedig reggel is korán kelt. Végül csak délután fél 4kor aludt el és fél 6kor ébredt. Utána még Apa keresztanyukájához mentünk el, ahol Tata testvérei szoktak összegyűlni. Teri néni (Tata nővére) és Viktória, az unokája is hazajöttek Izsákról látogatóba. Timike egy kis gyanús nézegetés után is is felélénkült és Teri nénivel jókedvűen mutogatták a lámpát :)

Hétfőn még Anya-Tatánál is voltunk, ahol a másik dédivel is találkoztunk és Orsi nagynénivel :) Timike itt bemutatta a mászást is, mert ők még azt sem látták. Aztán este 7körül értünk haza.

Félegyházi kirándulás és a 2. fog !

Csütörtökön és pénteken Félegyházán mamáztunk Timikével.
CSütörtökön már jó korán felkelt Timi, fél 6kor, hiába mondtam, hogy még 6ig lehetne aludnunk. Így még a korábbi vonatot is elértük, kényelmesen volt időnk a Nyugatiban jegyet venni. Apa felszállt Timikével a vonatra, én meg elmentem jegyet venni. Timike aludt a vonaton is és délután 2től 4ig, így jó kipihenten mamázhatott :)
Bemutatta mindenkinek a mászás-technikáját és sokat beszélgetett meg nevetett.
Meglátogattuk Lackó unokatesót is, aki látogatóban van itthon. 6 hónapos és csak 70 dkg-val könnyebb Timinél és hosszba sem sokkal marad mér el :)
Voltunk sétálni is csütörtök délután, postán, boltban és Nemcsok dédimamát is meglátogattuk.
Én kissé fáradt lettem péntek estére, ami egyrészt a csütörtöki korán kelésnek, másrészt a rövid péntek éjszakának köszönhetek. Este kezdődött egy jónak ígérkező film és mivel már elég rég nem tv-ztem, ezért megnéztem. Csak 11ig tartott, de Timike már 4kor kelt is és 6ig fent volt, majd fél 8kor végleg felkelt. RÁadásul a hazafelé vonatúton nem aludt, ami azt jelenti, hogy végig szórakoztatnom kellett, mert fájt a kis foga.
Egyébként kijött a második fogacska :)) Már péntekre kibújt a széle, érezhető is. Remélem most kap Timike egy kis pihenőt, mielőtt elindul a következő.