Így készült a homokozó pár hete:
Timike
2014. március 15., szombat
CSúszda
Ma elkészült a csúszdaállvány. Apa hőseiesen 6kor elkezdte csinálni, hogy tudjon gyerekek nélkül haladni vele és 9 után már ki is próbálhatták. Majd még venni kell lazurt, meg fakezelő szert, mert amennyit vettem, az nem volt elég, nagyon szívta a fa.
Így készült a homokozó pár hete:
Itt pedig már kész is a csúszda és a homokozó is tele!
Terhelési teszt
Dolgoznajk a munkagépek
Így készült a homokozó pár hete:
2014. március 14., péntek
Kistesó 22 hét
Már túl vagyunk a félidőn Kistesóval. Semmi különös nem történt szerencsére, nő a hasam, ő meg egyre erősebben bír már mozgolódni és rugdosni. Már Apa is érzi néha kívülről. De eddig jó gyerek :)
A hasam most 97 cm, Marcival egy hónappal később volt ekkora.
Most egész nyugis, pedig gondolom nincs kevesebb vizsgálat, mint Timi meg Marci idejében. Viszont most nem vagyok táppénzen még, így legalább amiatt nem kell kéthetente házirovoshoz szaladgálni. HAvonta elmegyek védőnőhöz és nőgyógyászhoz és kb ennyi.
Két hét múlva cukros vérvétel, akkor csinálják a pajzsmirigy ellenőrzést is (kicsit alulműködik). Aztán csak a 30. hét körül lesz ultrahang.
A cukros vérvétel most egyszerűbb lett, mint Marcinál, csak reggel bemegyek, vérvétel, cukorivás, 2 óra múlva új vérvétel. Marcinál előtte nap is kellett menni, hogy ellenőrizzék, hogy nem vagyok-e cukros és megihatom-e a brutál mennyiségű cukrot. Mostanra beszereztek egy gyorsmérőt.
A hasam most 97 cm, Marcival egy hónappal később volt ekkora.
Most egész nyugis, pedig gondolom nincs kevesebb vizsgálat, mint Timi meg Marci idejében. Viszont most nem vagyok táppénzen még, így legalább amiatt nem kell kéthetente házirovoshoz szaladgálni. HAvonta elmegyek védőnőhöz és nőgyógyászhoz és kb ennyi.
Két hét múlva cukros vérvétel, akkor csinálják a pajzsmirigy ellenőrzést is (kicsit alulműködik). Aztán csak a 30. hét körül lesz ultrahang.
A cukros vérvétel most egyszerűbb lett, mint Marcinál, csak reggel bemegyek, vérvétel, cukorivás, 2 óra múlva új vérvétel. Marcinál előtte nap is kellett menni, hogy ellenőrizzék, hogy nem vagyok-e cukros és megihatom-e a brutál mennyiségű cukrot. Mostanra beszereztek egy gyorsmérőt.
Mese
Esténként egy estimesét mondok a gyerekeknek, illetve főleg TIminek, Marci meg vagy hallgatja vagy kimegy Apához játszani. A mese főhőse a Rózsatündér, aki mindig segít egy kis állaton. Timi dönti el, hogy aznap melyik állaton segítsen és annak mi a baja. Utána még pár ének és Timi alszik is.
Marci alvása viszont attól függ, hogy aludt-e délután. Ha nem, akkor hipp-hopp elalszik (mint pl ma, ezért tudok ide írni :) ), ha viszont aludt, akkor kis virgonc és még beszélgetni kell vele, hogy elálmosodjon a sötétben.
Így neki van, hogy mesélek még. Az ő meséjében a lényeg a kisvakond, vagy a markoló (vagy más munkagép). De pár napja, ahogy elkezdek egy vakondos mesét, közbeszól, hogy nem jó. úgy kell kezdeni, hogy tündér és felébred a rózsájában. De már alszik Timi, nem kell tündért belemesélni, Marci, - győzködöm. Marci viszont nem hagyta magát, igenis legyen benne tündér a vakond mellett.
Már tündéres-markolós mesében is jó vagyok, ha lenne időm, le is írnám a meséket és én lennék a következő Bartos Erika :P (Kb olyan bonyolultságúak az én meséim is, mint a Bogyó és Babóca :) )
Ha van plusz mese, ha nincs, Marci is kéri a éneklést. De míg Timi hallgatja és elalszik rajta, addig Marci énekli, vagy kívánságlistát terjeszt elő, amitől persze nem lesz álmosabb. Viszont amikor már álmosodik, akkor beáll egyre és folyton azt kéri. Így ha azt kb folyamatosan éneklem újra és újra, akkor azon előbb utóbb elalszik :)
Ha viszont beszélgetős kedve van, akkor folyamatosan beszél és el is várja,hogy én is reagáljak rá és beszélgessünk. Viszont amikor már elég álmos vagyok és azt mondom, hogy na jó, akkor most már alvás, akkor van olyan, hogy azt mondja, hogy jó, oldara fordul és 2 perc alatt elalszik.
Marci alvása viszont attól függ, hogy aludt-e délután. Ha nem, akkor hipp-hopp elalszik (mint pl ma, ezért tudok ide írni :) ), ha viszont aludt, akkor kis virgonc és még beszélgetni kell vele, hogy elálmosodjon a sötétben.
Így neki van, hogy mesélek még. Az ő meséjében a lényeg a kisvakond, vagy a markoló (vagy más munkagép). De pár napja, ahogy elkezdek egy vakondos mesét, közbeszól, hogy nem jó. úgy kell kezdeni, hogy tündér és felébred a rózsájában. De már alszik Timi, nem kell tündért belemesélni, Marci, - győzködöm. Marci viszont nem hagyta magát, igenis legyen benne tündér a vakond mellett.
Már tündéres-markolós mesében is jó vagyok, ha lenne időm, le is írnám a meséket és én lennék a következő Bartos Erika :P (Kb olyan bonyolultságúak az én meséim is, mint a Bogyó és Babóca :) )
Ha van plusz mese, ha nincs, Marci is kéri a éneklést. De míg Timi hallgatja és elalszik rajta, addig Marci énekli, vagy kívánságlistát terjeszt elő, amitől persze nem lesz álmosabb. Viszont amikor már álmosodik, akkor beáll egyre és folyton azt kéri. Így ha azt kb folyamatosan éneklem újra és újra, akkor azon előbb utóbb elalszik :)
Ha viszont beszélgetős kedve van, akkor folyamatosan beszél és el is várja,hogy én is reagáljak rá és beszélgessünk. Viszont amikor már elég álmos vagyok és azt mondom, hogy na jó, akkor most már alvás, akkor van olyan, hogy azt mondja, hogy jó, oldara fordul és 2 perc alatt elalszik.
Tavasz és betegség
Itt a tavasz, de persze jött egy betegség is. Nem panaszkodhatom, idén sokkal kevesebbet betegek a gyerekek, mint tavaly, kb kéthavonta van valami, de egyik sem volt komoly eddig szerencsére, csak valami kis ovis betegség.
Most is az oviból jött, köhögős, lázas betegség. Kb 3 nap láz, meg 3-5 nap köhögés és el is múlt, csak arra kellett figyelni, hogy könnyen átalakult tüdő vagy arcüreggyulldássá. Többnyire a kistesóknál lett tüdőgyulladás. Múlt héten hétfőn lázasodott be Timi, pont a vizsgám után (végülis jobb, mint előtte vagy közbe), azon a héten nem is ment oviba (pénteken már csak egy kislány volt a csoportjukban, a fiúk viszonylag jól bírták) Marci a hétvége felé kapta el, majd hétfőn újra elvittem orvoshoz, mert bár javult, de a köhögése nem múlt és hőemelkedése is volt még éjjelente. Ő kapott is antibiotikumot, mert a jobb oldalon kis zörej hallatszott. Szerencsére csütörtökre teljesen meggyógyult már ő is.
Most is az oviból jött, köhögős, lázas betegség. Kb 3 nap láz, meg 3-5 nap köhögés és el is múlt, csak arra kellett figyelni, hogy könnyen átalakult tüdő vagy arcüreggyulldássá. Többnyire a kistesóknál lett tüdőgyulladás. Múlt héten hétfőn lázasodott be Timi, pont a vizsgám után (végülis jobb, mint előtte vagy közbe), azon a héten nem is ment oviba (pénteken már csak egy kislány volt a csoportjukban, a fiúk viszonylag jól bírták) Marci a hétvége felé kapta el, majd hétfőn újra elvittem orvoshoz, mert bár javult, de a köhögése nem múlt és hőemelkedése is volt még éjjelente. Ő kapott is antibiotikumot, mert a jobb oldalon kis zörej hallatszott. Szerencsére csütörtökre teljesen meggyógyult már ő is.
Március eleje
Sokminden történik velünk mostanában, de nem nagyon jutok ide, ez gondolom 2 és fél gyereknél nem is meglepő :)
Majd kinyomozom, hogy telefonról hogy lehet beküldeni bejegyzést, mert pl a játszótéren üldögélve lenne időm pár mondatot írni, de a telefonom annyira nem okos, hogy a blogra tudjak rögtön :)
Szép az idő, így nagyon sokat vagyunk kint, hogy kihasználjuk a szép márciust, mert holnaptól jön egy esős, hűvös front.
Marcival már néha délelőtt is kint vagyunk, majd sétálunk az oviba és ha nem nagyon fáradtak, akkor bemegyünk ajátszótérre hazafelé, így kb fél 3 felé érünk csak haza. Marci általában még akkor sem akar bejönni, szívesen van kint az udvaron, Timi azért akkorra már fáradt, az ovi meg a séta, játszótér elfárasztja.
Délelőtt azért próbálok tanulni is, még van pár vizsga az adótanácsadói képzésből. De pont ma derült ki, hogy a múlt heti adózás rendje 61%-osra sikerült, tehát pont mehetek két hét múlva szóbelizni :)
Néhány történet mostanából:
Marcival pár naponta kimegyünk az állomásra reggel, miután letettük Timit az oviban. Nagyon szereti nézni a vonatokat és kb akkor van vonatidő, mikor az oviban végzünk. Beszélgetünk a vonatokról, megnézzük, ahogy jön a két vonat és elmennek.
Egyik reggel, ahogy ott állunk a peronon, két fiatal nő megy el mellettünk. Marci: "Nekik nincs kicsijük"! Milyen kicsjük, kérdezem.
Marci:Kisfiú
Én: Mert minden néni mellé kell egy kisgyerek is?
M: Igen - mondja olyan természetességgel, mintha ez egy természeti törvény lenne :)
Én: Lehet,hogy nekik nincs kisfiuk.
M: Szomorúak lesznek ...- ás ehhez is nagyon komoly, beleérző hangsúly
Majd egyik nap egy idősebb néni jött szembe, anki is mondta,hogy "Nincs vele a kicsije, biztos elvitte oviba vagy iskolába" :)
Ma hoztak homokot, mivel egy szép nagy homokozót találtunk ki. Marci idén nagy homokozó rajongó lett, mióta látta,hogy milyen jól lehet kis markolóval és dömperrel szállítani a homokotm, de ha az nincs, akkor egy bottal is elkapirgál sokáig. (A játszótéren nem is akar mást játszani, alig megy el hintázni, kalózhajózni). Így aztán elhatároztuk, hogy a tavalyi kagylóhomokozót kicseréljük egy nagyobbra.
Szereztem rossz gumiabroncsot, amit Apa leásott körbe, majd most teleraktuk homokkal az egészet. Vacilláltunk, hogy hozassunk vagy hozzunk a h omokbányából (önkiszolgáló jellegű :) ) de egyszerűbbnek tűnt hozatni, mert túl sokat kellett volna hozni, hogy legyen is valamennyi a homokozóban.
Apa szerint az udvar kezd egy gyerekszórakoztató centrumra hasonlítani :) Mi tagadás, nem unalmas :) Összeraktuk múlt hétvégén a trambulint, most már van nagy homokozó, aminek a széle mászóka a leásott gumiktól, van 3 hinta, meg egy csomó járgány. Ja és Apa most készíti a csúszdaállványt a tavaly kapott csúszdához. Ez is bele fog csúszni a homokozóba.
Timi ovijában rendben mennek a dolgok. A januárban felmerül kis konfliktust az egyik kisfiúval sikerült elrendezni. Vagyis sokat nem kellett rendezni rajta, az óvó nénikkel való beszélgetés után elmúlt. Hogy ez attól volt, mert az óvó nénik jobban odafigyeltek, vagy egyébként sem volt komoly a konfliktus, azt nem tudom, de fő, hogy megoldódott.
Marci markolóvezető és vonatvezető akar lenni továbbra is. Szerdán voltunk az egyik barkácsáruházban kettesben, hát az neki a paradicsom volt. Minden sorban volt egy targonca és általában dolgoztak is, így mindig volt látnivaló, csak úgy kapkodta a fejét, hogy itt is, ott is :) Aztán az egyik osztályon kérdezte,hogy az mi. Mondtam,hogy targonca, erre kijavított, hogy nem, az emelőgép. És tényleg egy olyan szerkezet volt, ami mást nem tudott, csak felemelni az embert a magas polcokig.
Esténként a szobában Marci mindig megépíti a vonatot, felveszi a narancssárga baseball sapkáját és ő a vezető :) A vonat általában piros és Afrikába megy.
Majd kinyomozom, hogy telefonról hogy lehet beküldeni bejegyzést, mert pl a játszótéren üldögélve lenne időm pár mondatot írni, de a telefonom annyira nem okos, hogy a blogra tudjak rögtön :)
Szép az idő, így nagyon sokat vagyunk kint, hogy kihasználjuk a szép márciust, mert holnaptól jön egy esős, hűvös front.
Marcival már néha délelőtt is kint vagyunk, majd sétálunk az oviba és ha nem nagyon fáradtak, akkor bemegyünk ajátszótérre hazafelé, így kb fél 3 felé érünk csak haza. Marci általában még akkor sem akar bejönni, szívesen van kint az udvaron, Timi azért akkorra már fáradt, az ovi meg a séta, játszótér elfárasztja.
Délelőtt azért próbálok tanulni is, még van pár vizsga az adótanácsadói képzésből. De pont ma derült ki, hogy a múlt heti adózás rendje 61%-osra sikerült, tehát pont mehetek két hét múlva szóbelizni :)
Néhány történet mostanából:
Marcival pár naponta kimegyünk az állomásra reggel, miután letettük Timit az oviban. Nagyon szereti nézni a vonatokat és kb akkor van vonatidő, mikor az oviban végzünk. Beszélgetünk a vonatokról, megnézzük, ahogy jön a két vonat és elmennek.
Egyik reggel, ahogy ott állunk a peronon, két fiatal nő megy el mellettünk. Marci: "Nekik nincs kicsijük"! Milyen kicsjük, kérdezem.
Marci:Kisfiú
Én: Mert minden néni mellé kell egy kisgyerek is?
M: Igen - mondja olyan természetességgel, mintha ez egy természeti törvény lenne :)
Én: Lehet,hogy nekik nincs kisfiuk.
M: Szomorúak lesznek ...- ás ehhez is nagyon komoly, beleérző hangsúly
Majd egyik nap egy idősebb néni jött szembe, anki is mondta,hogy "Nincs vele a kicsije, biztos elvitte oviba vagy iskolába" :)
Ma hoztak homokot, mivel egy szép nagy homokozót találtunk ki. Marci idén nagy homokozó rajongó lett, mióta látta,hogy milyen jól lehet kis markolóval és dömperrel szállítani a homokotm, de ha az nincs, akkor egy bottal is elkapirgál sokáig. (A játszótéren nem is akar mást játszani, alig megy el hintázni, kalózhajózni). Így aztán elhatároztuk, hogy a tavalyi kagylóhomokozót kicseréljük egy nagyobbra.
Szereztem rossz gumiabroncsot, amit Apa leásott körbe, majd most teleraktuk homokkal az egészet. Vacilláltunk, hogy hozassunk vagy hozzunk a h omokbányából (önkiszolgáló jellegű :) ) de egyszerűbbnek tűnt hozatni, mert túl sokat kellett volna hozni, hogy legyen is valamennyi a homokozóban.
Apa szerint az udvar kezd egy gyerekszórakoztató centrumra hasonlítani :) Mi tagadás, nem unalmas :) Összeraktuk múlt hétvégén a trambulint, most már van nagy homokozó, aminek a széle mászóka a leásott gumiktól, van 3 hinta, meg egy csomó járgány. Ja és Apa most készíti a csúszdaállványt a tavaly kapott csúszdához. Ez is bele fog csúszni a homokozóba.
Timi ovijában rendben mennek a dolgok. A januárban felmerül kis konfliktust az egyik kisfiúval sikerült elrendezni. Vagyis sokat nem kellett rendezni rajta, az óvó nénikkel való beszélgetés után elmúlt. Hogy ez attól volt, mert az óvó nénik jobban odafigyeltek, vagy egyébként sem volt komoly a konfliktus, azt nem tudom, de fő, hogy megoldódott.
Marci markolóvezető és vonatvezető akar lenni továbbra is. Szerdán voltunk az egyik barkácsáruházban kettesben, hát az neki a paradicsom volt. Minden sorban volt egy targonca és általában dolgoztak is, így mindig volt látnivaló, csak úgy kapkodta a fejét, hogy itt is, ott is :) Aztán az egyik osztályon kérdezte,hogy az mi. Mondtam,hogy targonca, erre kijavított, hogy nem, az emelőgép. És tényleg egy olyan szerkezet volt, ami mást nem tudott, csak felemelni az embert a magas polcokig.
Esténként a szobában Marci mindig megépíti a vonatot, felveszi a narancssárga baseball sapkáját és ő a vezető :) A vonat általában piros és Afrikába megy.
2014. február 26., szerda
2014. február 22., szombat
2014. február 17., hétfő
Kistesó
Jól mondják a többgyerekes anyukák, hogy a terhességejk egyre gyorsabban telnek. Míg az első gyereknél minden hét lassan telik, a harmadiknál már csak úgy repülnek a hetek. Az első időben az ember el is felejti, hogy terhes, mert nem jut idő erre gondolni.
De azért most már Kistesó jelzi, hogy itt van, elkezdett élénken rugdosni. Míg kívülről nem érződik, de belülről már igen. Már 2-3 hete éreztem,de csak nagyon ritkán és enyhén, viszont határozottan. Timit és Marcit ennél később éreztem először.
Szóval most már az aktív időszakaiban folyamatosan érzem a kis rugdosásokat, amik most még finomak és gyengék. Gondolom 1-2 hét múlva már kintről is érezni lehet.
Most kb 232 grammos, tehát 20 dkg-os óriás :)
Ilyenkor biztos nagyon gyorsan nőnek, mert érdekességképpen megkerestem Timi és Marci hasonló korú adatait. Velük később voltunk, már 20 hetesek elmúltak és már 30 dkg-sak voltak. Timi 327g-os, Marci 312g-os.
Tehát 2 hét kb 10 dkg-t jelent.
És Marcit a számított koránál kisebbre is tippelte a gép a mérete alapján, mert 20+3 hetesen csak 19+6-ra tippelte. Most Kistesót 18+2 naposan 18+1 naposra, tehát most a nagy átlagnak megfelelő méretű kb.
Amin meglepődtem, lehet,hogy már írtam is róla, hogy az anyai kor mennyire befolyásolja a down kór és egyéb genetikai kockázatot. Míg Timinél 5 éve 1:50.000 volt az esély a down kórra, majd MArcinál 1:20.000, addig most 1: 3000 jött ki. És ebben komoly szerepe volt annak a szorzónak, amit a korom alapján számolnak. Nem is csoda, hogy annyi 35 év feletti küldenek magzatvízvételre, hisz nekik a szűrésen már egy sokkal nagyobb kockázat jön ki. Viszont jó hír, hogy már van egy vérből végzett diagnosztikai módszer, ami már 98%-os pontossággal mondja meg a down kórt, igaz még aranyárban van a vizsgálat, de nincs olyan magas vetélési kockázata, mint a magzatvízvételnek.
De azért most már Kistesó jelzi, hogy itt van, elkezdett élénken rugdosni. Míg kívülről nem érződik, de belülről már igen. Már 2-3 hete éreztem,de csak nagyon ritkán és enyhén, viszont határozottan. Timit és Marcit ennél később éreztem először.
Szóval most már az aktív időszakaiban folyamatosan érzem a kis rugdosásokat, amik most még finomak és gyengék. Gondolom 1-2 hét múlva már kintről is érezni lehet.
Most kb 232 grammos, tehát 20 dkg-os óriás :)
Ilyenkor biztos nagyon gyorsan nőnek, mert érdekességképpen megkerestem Timi és Marci hasonló korú adatait. Velük később voltunk, már 20 hetesek elmúltak és már 30 dkg-sak voltak. Timi 327g-os, Marci 312g-os.
Tehát 2 hét kb 10 dkg-t jelent.
És Marcit a számított koránál kisebbre is tippelte a gép a mérete alapján, mert 20+3 hetesen csak 19+6-ra tippelte. Most Kistesót 18+2 naposan 18+1 naposra, tehát most a nagy átlagnak megfelelő méretű kb.
Amin meglepődtem, lehet,hogy már írtam is róla, hogy az anyai kor mennyire befolyásolja a down kór és egyéb genetikai kockázatot. Míg Timinél 5 éve 1:50.000 volt az esély a down kórra, majd MArcinál 1:20.000, addig most 1: 3000 jött ki. És ebben komoly szerepe volt annak a szorzónak, amit a korom alapján számolnak. Nem is csoda, hogy annyi 35 év feletti küldenek magzatvízvételre, hisz nekik a szűrésen már egy sokkal nagyobb kockázat jön ki. Viszont jó hír, hogy már van egy vérből végzett diagnosztikai módszer, ami már 98%-os pontossággal mondja meg a down kórt, igaz még aranyárban van a vizsgálat, de nincs olyan magas vetélési kockázata, mint a magzatvízvételnek.
Hétvégi babamozi és családi mozi
Szombaton duplán moziztunk.
Először 18. heti ultrahangon néztük meg a kistesót, az is mozizás, mert nagyképernyős tv-n nézhettük, ahogy vizsgálja a doki, majd igazi moziba mentünk a gyerekekkel, életükben először.
AZ Örs vezér térre mentünk, mert itt van egy nagyon profi magzati uh rendelő, Marcival is itt voltunk a 18. héten. Mivel ez a legfontosabb ultrahang, ahol a genetikai problémákat szűrik, így ennél úgy gondoltuk, hogy legyen egy nagyon jó gép és nagyon képzett orvos.
Szerencsére minden rendben van és itt is megerősítették, hogy kisfiút várunk :)
A korát akkorára mondta a gép is, amekkorának mi gondoljuk.
A gyerekek kb 5 percig nézték türelmesen, de hát őszintén szólva én is csak onnan tudom, hogy mikor mit látunk, hogy már vagy 10 ultrahang vizsgálaton voltam az utóbbi években a gyerekekkel. De ők aztán kimentek Apával a folyosóra, meg az udvarra és ott vártak. De azóta is beszélnek róla, hogy megnéztük a kistesót a kukucskálógéppel.
Az uh után átmentünk a szomszéd bevásárlóközpontba és vettünk jegyet a már otthon kinézett mesére a moziba. Pont volt annyi időnk, hogy kényelmesen megebédeltünk a kajás részen. Megállapítottuk, hogy Marcival étterembe még nem érdemes menni :) Szépen eszegetett, de annyi rizs került a nadrágjára, mint kb a hasába : )
A moziban a lépcső mellé kértünk jegyet, hogy ha megunják, akkor könnyen kimehessünk, de nem unták meg. Elbűvölte őket a nagy képernyő. Marci azért izgett, mozgott, rámászott az előttünk lévő ülésekre, de mivel nem ült előttünk senki így ez nem volt gond. Meg folyton kérdezgette, hogy hol a kicsi vakond a mesében, de a multiplex hangereje mellett ez senkit sem zavart. Timi ügyesen ült és nézte, de ő meg rágcsálni szeret közben, így megevett az ebéd után 2 kiflit és egy fél szendvicset.
A mese a mogyoró meló vagy valami hasonló című volt, mókusokról és rágcsálókról szólt. Nekünk is tetszett Apával, sőt az jutott eszembe közben, hogy vajon mit érthetnek ebből a gyerekek, mert szerintem a poénok többségét felnőtteknek írták.
A végére Marci eléggé elálmosodott, így nyűgi volt, míg a kocsihoz értünk és ott el is aludt azonnal.
Timi ki is jelentette, hogy ő máskor is akar moziba menni, de ne ilyen messzire menjünk. :) Majd legközelebb a Pólusba megyünk vagy Félegyházára, ha kinyit a mozi.
Illetve kinéztem nekik két jó kis bábszínházi műsort, majd áprilisban elmegyünk megnézni.
Először 18. heti ultrahangon néztük meg a kistesót, az is mozizás, mert nagyképernyős tv-n nézhettük, ahogy vizsgálja a doki, majd igazi moziba mentünk a gyerekekkel, életükben először.
AZ Örs vezér térre mentünk, mert itt van egy nagyon profi magzati uh rendelő, Marcival is itt voltunk a 18. héten. Mivel ez a legfontosabb ultrahang, ahol a genetikai problémákat szűrik, így ennél úgy gondoltuk, hogy legyen egy nagyon jó gép és nagyon képzett orvos.
Szerencsére minden rendben van és itt is megerősítették, hogy kisfiút várunk :)
A korát akkorára mondta a gép is, amekkorának mi gondoljuk.
A gyerekek kb 5 percig nézték türelmesen, de hát őszintén szólva én is csak onnan tudom, hogy mikor mit látunk, hogy már vagy 10 ultrahang vizsgálaton voltam az utóbbi években a gyerekekkel. De ők aztán kimentek Apával a folyosóra, meg az udvarra és ott vártak. De azóta is beszélnek róla, hogy megnéztük a kistesót a kukucskálógéppel.
Az uh után átmentünk a szomszéd bevásárlóközpontba és vettünk jegyet a már otthon kinézett mesére a moziba. Pont volt annyi időnk, hogy kényelmesen megebédeltünk a kajás részen. Megállapítottuk, hogy Marcival étterembe még nem érdemes menni :) Szépen eszegetett, de annyi rizs került a nadrágjára, mint kb a hasába : )
A moziban a lépcső mellé kértünk jegyet, hogy ha megunják, akkor könnyen kimehessünk, de nem unták meg. Elbűvölte őket a nagy képernyő. Marci azért izgett, mozgott, rámászott az előttünk lévő ülésekre, de mivel nem ült előttünk senki így ez nem volt gond. Meg folyton kérdezgette, hogy hol a kicsi vakond a mesében, de a multiplex hangereje mellett ez senkit sem zavart. Timi ügyesen ült és nézte, de ő meg rágcsálni szeret közben, így megevett az ebéd után 2 kiflit és egy fél szendvicset.
A mese a mogyoró meló vagy valami hasonló című volt, mókusokról és rágcsálókról szólt. Nekünk is tetszett Apával, sőt az jutott eszembe közben, hogy vajon mit érthetnek ebből a gyerekek, mert szerintem a poénok többségét felnőtteknek írták.
A végére Marci eléggé elálmosodott, így nyűgi volt, míg a kocsihoz értünk és ott el is aludt azonnal.
Timi ki is jelentette, hogy ő máskor is akar moziba menni, de ne ilyen messzire menjünk. :) Majd legközelebb a Pólusba megyünk vagy Félegyházára, ha kinyit a mozi.
Illetve kinéztem nekik két jó kis bábszínházi műsort, majd áprilisban elmegyünk megnézni.
2014. február 8., szombat
Timi szobatisztasága
Írok egy összefoglalót Timi szobatisztává válásának útjáról, hogy egyben is meglegyen. (Hátha ettől Marci kedvet kap :)
3 éves koráig nem erőltettünk Timinél semmit ezzel kapcsolatban.
Kb 2 éves korában vettünk egy bilit, hogy ha hirtelen rá akarna ülni, akkor legyen mire, de legfeljebb néha megkérdeztük, hogy rá akar-e ülni. Nem akart, maximum ruhában.
3 éves korában nyár volt, akkor kezdtük komolyabban kérdezgetni, hisz közeledett az ovikezdés. A már megévő bilire nem akart ráülni valamiért, ezért együtt elmentünk a bababoltba és ő kiválaszott egy macis bilit, amire rá is ült már otthon.
VEttünk szép kisbugyikat, aranyos mintákkal és az udvarra ezt adtam rá. Látta, hogy ha bepisil, akkor pisis lesz a bugyi. Elkezdett szólni, hogy kell pisilni, ekkor rohanás, hol időben odaértünk, hol nem.
Elkezdtük, pár nap sikeresség után pár napot Félegyházán voltunk, akkor visszakapta pelust, majd itthon folytattuk a pelusnélküliséget.
öszességében két hét alatt nappalra teljesen szobatiszta lett, nem volt gond a nagydologgal sem.
Éjjelre továbbra is pelust adtam, mert reggelre mindig tele volt, így nem volt értelme próbálkozni. ( az okos könyvek azt írják, hogy ha már reggelre száraz a pelus, akkor vegyük le). Ekkor már Timi nappal nem aludt, így azzal nem volt gond.
Az éjjeli pelust pedig néha kérdezgettem, hogy el akarja-e hagyni, kér-e bugyit éjszkára. Egyszer 3 éves kora után azt mondta,hogy vegyünk bugyit éjjelre, de elég gyorsan bepisilt és ez rosszul esett neki. Utána nem is akarta sokáig levenni, én meg nem is kérdeztem, csak adtam rá a pelust.
Már a 4 éves kora utáni nyáron mondta először, hogy ő már nagylány és bugyiba akar aludni. Egy elég sikeres első hét után egy hétig szinte minden éjjel befolyt. Kb 11 és 1 közöttt pisilt.
Két garnitúra lepedő folyamatosan kint volt, így gyorsan ment a csere éjjel, volt, hogy nem is emlékezett rá reggel. (meg persze műanyag lepedő volt a textil alatt).
Utána pár hét úgy telt, hogy hol volt pisi éjjel, hol nem. Amikor már picit felébredt, akkor kérdezgettem, hogy kell-e és ha igent mondott, akkor keltünk fel. Nem akartam ébreszteni, mert azt akartam, hogy ő maga tanuljon meg felébredni.
Végülis őszre ez is sikerült, meg tanult végre felébredni és ritkultak az éjszakai balesetek. Észrevettem, hogy arra kell azonban figyelni, hogy kb 4 után már ne igyon kakaót, mert akkor tuti a baleset. Mára már ez sem kell, már ekkor sem folyik be.
Mostanra már hónapok óta nem volt bepisilés, éjjel egyszer szinte mindig felébred, felkel magától és az ágy mellett lévő bilibe elintézi a dolgot. Ha arra ébredek, hogy üldögél az ágyon, akkor megkérdezem, hogy kell-e pisilni és szinte mindig kell is, majd visszafekszik és alszik is tovább.
Ez a történet tehát itt véget is ér, remélem lassan Marciról is beszámolhatok :) ( ő egyelőre nem mutat semmi érdeklődést a bili iránt).
3 éves koráig nem erőltettünk Timinél semmit ezzel kapcsolatban.
Kb 2 éves korában vettünk egy bilit, hogy ha hirtelen rá akarna ülni, akkor legyen mire, de legfeljebb néha megkérdeztük, hogy rá akar-e ülni. Nem akart, maximum ruhában.
3 éves korában nyár volt, akkor kezdtük komolyabban kérdezgetni, hisz közeledett az ovikezdés. A már megévő bilire nem akart ráülni valamiért, ezért együtt elmentünk a bababoltba és ő kiválaszott egy macis bilit, amire rá is ült már otthon.
VEttünk szép kisbugyikat, aranyos mintákkal és az udvarra ezt adtam rá. Látta, hogy ha bepisil, akkor pisis lesz a bugyi. Elkezdett szólni, hogy kell pisilni, ekkor rohanás, hol időben odaértünk, hol nem.
Elkezdtük, pár nap sikeresség után pár napot Félegyházán voltunk, akkor visszakapta pelust, majd itthon folytattuk a pelusnélküliséget.
öszességében két hét alatt nappalra teljesen szobatiszta lett, nem volt gond a nagydologgal sem.
Éjjelre továbbra is pelust adtam, mert reggelre mindig tele volt, így nem volt értelme próbálkozni. ( az okos könyvek azt írják, hogy ha már reggelre száraz a pelus, akkor vegyük le). Ekkor már Timi nappal nem aludt, így azzal nem volt gond.
Az éjjeli pelust pedig néha kérdezgettem, hogy el akarja-e hagyni, kér-e bugyit éjszkára. Egyszer 3 éves kora után azt mondta,hogy vegyünk bugyit éjjelre, de elég gyorsan bepisilt és ez rosszul esett neki. Utána nem is akarta sokáig levenni, én meg nem is kérdeztem, csak adtam rá a pelust.
Már a 4 éves kora utáni nyáron mondta először, hogy ő már nagylány és bugyiba akar aludni. Egy elég sikeres első hét után egy hétig szinte minden éjjel befolyt. Kb 11 és 1 közöttt pisilt.
Két garnitúra lepedő folyamatosan kint volt, így gyorsan ment a csere éjjel, volt, hogy nem is emlékezett rá reggel. (meg persze műanyag lepedő volt a textil alatt).
Utána pár hét úgy telt, hogy hol volt pisi éjjel, hol nem. Amikor már picit felébredt, akkor kérdezgettem, hogy kell-e és ha igent mondott, akkor keltünk fel. Nem akartam ébreszteni, mert azt akartam, hogy ő maga tanuljon meg felébredni.
Végülis őszre ez is sikerült, meg tanult végre felébredni és ritkultak az éjszakai balesetek. Észrevettem, hogy arra kell azonban figyelni, hogy kb 4 után már ne igyon kakaót, mert akkor tuti a baleset. Mára már ez sem kell, már ekkor sem folyik be.
Mostanra már hónapok óta nem volt bepisilés, éjjel egyszer szinte mindig felébred, felkel magától és az ágy mellett lévő bilibe elintézi a dolgot. Ha arra ébredek, hogy üldögél az ágyon, akkor megkérdezem, hogy kell-e pisilni és szinte mindig kell is, majd visszafekszik és alszik is tovább.
Ez a történet tehát itt véget is ér, remélem lassan Marciról is beszámolhatok :) ( ő egyelőre nem mutat semmi érdeklődést a bili iránt).
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)