Ebéd és képek

Mára sült halat ettünk volna krumplipürével. A sült halról gondoltam, hogy nem lesz szimpatikus Timikének, de a krumplipürében bíztam. Ám mikor már meglátta, mondta is, hogy NEM-NEM, ő ebből aztán holtbiztos, hogy nem eszik.
Ez akkor sem javult, mikor már melegítve a kis tányérjába tettem és egy villányit felé nyújtottam. Még szemrehányóan is nézett rám, hogy már mondta, hogy nem kér.
Gyorsan improvizáltam és egy kis pirospaprika, bors, hagyma és persze tészta segítségével krumplistésztává alakítottam át a pürét. Így már sikert aratott és meg is evett Timike egy szép adagot. :)

Éjjel valamiért nem jól aludt Baba. Nyugtalanul is, néha felsírt, aztán fél 4 körül hosszabban sírt és nem is akart megnyugodni. Adtam neki egy adag fájdalomcsillapítót, amit csak nagy harc árán tudtam beadni neki, de utána megnyugodott és ringatásban visszaaludt.
Reggel már jókedvűen ébredt a szokásos időben, viszont kicsit köhécsel és néha folyik az orra kicsit. Remélem ennyiben is marad a dolog.

Mára lehűlt az idő, 10 órakor csak 6 fok volt, így ma már beöltöztünk téli szerelésbe.


Timike rendes gyerek, mindig megtörli a lábát a lábtörlőben. Induláskor és érkezéskor is :)

Ma zsiráfot vittük magunkkal sétálni.

MINDA

Timike mostanában felfedezte, hogy egy-egy dologból több is lehet vagy hasonlíthatnak egymásra. Megmutatja, hogy KEZE (kéz), MÁSI KEZE (másik kéz) utána megállapítja, hogy MINDA (mindkettő kéz). És ezt minden ilyenre, a két lábára, az elefántokra  a falon, a cicákra, a fákra, az autókra, mindenre, amiből több van.

Dúdolós

Ma végre hosszú idő után eljutottunk dúdolósra (olyan, mint a zenebölcsi). Összekaptuk magunk reggel és mentünk. Félúton Zizi és Dóri is csatlakozott, épp időben értünk.
Most extra sokan voltak, 18 gyereket számoltam meg, a helység meg kb 20 négyzetméteres. Timike csak leste a sok gyereket. Először nagy bátran kisétált középre, de odament egy kislány és belenyúlkált a személyes terébe :) Ezt nem szereti Timike, őt idegenek ne simogassák, meg ne fogják meg a kezét. De nem ellenkezett, csak állt és látszott a szemén, hogy rosszul érzi magát. Magamhoz hívtam, jött is gyorsan, odaállt a biztonságos lábam mellé. Innen szemlélődött.
Azt vettem észre, hogy őt nagyon elfárasztja, ha ilyen sok gyerek van körülötte. Figyelni szeretné őket, de ennyi fele nem tud. Itt meg még mondókáztunk is. Az tetszett  neki, bár végig komoly maradt, néha összehúzott szemöldökkel figyelte Mónikát, a foglalkozásvezetőt.
Mire véget ért a fél óra, annyira elfáradt Timike, hogy már ásítozott és csak nézett maga elé, ahogy elindultunk.
Zizit beleültettük a babkocsiba, hogy kipróbáljuk mit szól hozzá, Timike meg Dóri kezét fogva bandukolt, de majd elaludt gyaloglás közben. Aztán egyre éberebb lett, mire hazaértünk, addigra teljesen felfrissült, itthon már teljes lendülettel kezdett játszani.

A hetünket a kőművesek határozták meg, hétfőn és szerdán is itt voltak. Ekkor sokat voltunk kint, figyeltük mit csinálnak, meg persze a betonkeverőt :)
Viszont Timike elég nyűgös a napokban és sokat rágja az ujjait, készülődhetnek a szemfogai. Ezek lesznek a legnehezebbek a szakirodalom szerint. Kis érzékeny lelkű ilyenkor, tegnap már a nagyobb zajokra is sírva fakadt este, meg minden apróságra. Ma viszont kevésbé nyűgös, eddig legalábbis :)

Játszóházban

Ma egy játszóházba mentünk Veresegyházra. Dóri Zizivel vitt bennünket, jött még Judit és Zsóka és Icu és MArtin is. Pont jó időpontban mentünk 11 körül, alig voltak, ők is gyorsan elmentek. Timikének kellett kb fél óra, mire feloldódott, addig csak nézelődött, figyelte a többi gyereket.
Utána viszont felfedezte az ugrálóvárat és onnantól az lett a kedvenc. Én is felmehettem vele, így bátrabb volt és nagyon tetszett neki. Jó sokat ugrált. Aztán pihenésképpen játszott mással is, a sok labdával, kis játékkonyhával, bébitaxival. Közben vissza-visszatért az ugráláshoz is.
1 körül jöttünk el, alaposan el is fáradt Timike, az autóban elaludt, majd mikor behoztam, akkor felébredt és azóta nem is aludt. Már jó fáradt, de nem hajlandó aludni. De szerintem már csak percek kérdése :)

Betonkeverő, a nagy kedvenc

Ma újra nálunk vendégeskedett a betonkeverő, amit nyáron is már úgy szeretett Timike. Kémény készül a műhelyhez és az alapját kellett betonozni. Timike már mikor meglátta, akkor mondogatta, hogy BETO (persze először én mondtam neki). Először ki kellett vésni a járdát, ütvefúróval, már ez is tetszett, de aztán jött a betonkeverő és az lett a sláger. Így reggel 8tól 11ig kint szobroztunk és sétálgattunk az beton és a betonkeverő között, nem untuk meg (na jó, én meguntam).
Tanult Timike egy csomó új szót is, mint elsősorban a BETO, TÉJA (tégla), TA (talicska), SÓ (sóder), meg gyakorolta az eddigieket, mint VIZ, VÖ (vödör).
Az idő is megszánt bennünket, nem esett ma még.
El is fáradt a mászkálásba, miután főztünk egy fincsi paradicsomlevest és megettük, el is aludt egy pillanat alatt.
Timike egyébként most kóstolta a paradicsomlevest először és szerencsére ízlett neki. Biztos közrejátszott persze, hogy csipetkével csináltam, amit nem tudtam olyan keményre gyúrni, hogy reszelni lehessen, így tényleg csipedtem, amitől kisebb nokedlik lettek és azt eleve szereti TImike.
Az előző paradicsompürés élménye még a bébiételes időszakban volt, de azt nem ette meg. Most örülök, hogy ezt igen.

Timike a rendelőben

Hétfőn a háziorvosomnál voltunk, jött Timike is, mivel délelőtt kevesebben  vannak, mintha Apát megvárnám és utána mennénk. 10re kaptunk is időpontot, de nem is volt előttünk senki.
A védőnői szobával ellentétben ide Timike nagy bátran jött be és nem is zavarta, hogy a doktornő és az asszisztensnő is bent vannak,  nagy nyugalommal nézett körül és mesélte el, hogy mi lát. Látnivaló volt is sok, lámpák, nyomtató, ami dolgozott is, óra a falon, tigrises és macskás kép az ajtón. Rendkívül tetszettek Timinek. Ő pedig  dortornéninek :) Ahogy mentünk el, a doktornő és az asszisztense is lelkesen integetett Timike után :)

Átlagos nap

Ma egy elég átlagos nap van, azt leszámítva, hogy az idő átlagon felülien szép :) Kb 18 fok van így novemeber elején :)
Reggel 7 és 8 között életre keltünk. Timikének ez lényegesen gyorsabban ment, mint nekem :) Csini csíkos nadrágot kapott, ma volt rajta először.

Aztán elhatároztam, hogy a postát célozzuk meg, annál is inkább, mert volt egy csekkünk, amit már sürgősen be kellett fizetnünk. 10 körül el is indultunk, a szokásos útvonalon és babakocsival. Timike nem is tiltakozott, szépen üldögélt a postáig. Alig hogy elindultunk, a nap is kisütött és onnantól süt is folyamatosan.
A posta után a cukrászdába is betértünk, estére és holnap délre hoztunk egy kis finomságot.
Hazafelé után már többnyire sétált Timici, néha ült bele kicsit a kocsiba. Még elmentünk a másik irányba is, vettünk két télire való sapkát, majd némi gyümölcsöt és irány haza. Már elég éhesek voltunk, legalábbis én, de biztos Timike is, mert szépen evett a rakott kelkáposztából, meg egy egész mandarint is megevett desszertnek.
1kor sikerült altatnom, gondolom hamarosan ébred. Akkor még kimegyünk addig, míg Apa haza nem jön vagy még tovább is, amíg le nem megy a nap.

Lovarda

CSütörtök reggel elindultunk Timikével a védőnőhöz, ahol elég sokan voltak, de végülis rövid várakozás után bejutottunk. Először Timike azt hitte, hogy szuri lesz, de mivel semmi ilyesmi nem következett, fellélegzett egy idő után és a benti játékokat kezdte tanulmányozni.
Gyorsan le is telt az idő és sietnünk kellett haza, mert CSutival és Zsókával lovardába készültünk. A lovarda nagyon tetszett Timikének.  A lovak is, bár megsimogatni nem akarta. CSuti lovának, Dömének a hátára felültettem, de ez nem tetszett annyira és szólt, hogy vegyem is le. A kedvencek viszont a nyuszik voltak most. 4 nyuszi két ketrecben van egymás mellett. A ketrecek a földön vannak, így Timikének éppen jó magasságban. Szedtünk lóherét és azt nyújtogatta be neki Timike, hol az egyiknek, hol a másiknak. A másik ketrec is sorra került aztán. Az etetés rendkívül tetszett Timinek, ahogy a nyuszi megette, már nyújtotta is a kezét az újabb lóheréért. A nyuszik pedig lelkesen az összesen megették. Most úgy hívta őket: NYUSZÓ
Volt néhány kutya és cica is, ők is Timike kedvencei lettek, bár a cicák nem jöttek túl közel. Sokat gyalogoltunk, friss levegőn voltunk, jó volt.
Timikén nem látszott, hogy nagyon elfáradt volna, pedig biztos így történt, mert utána itthon majdnem 3 órát aludt, ami még sosem történt meg. És utána is jókedvű volt, nem nyűgösködött, este is elég jól elaludt.
Nem csináltam sok fotót, mert macerás volt ki és berakosgatni a gépet, de azért párat sikerült:

12 fogacska és a ma eseményei

Timikének ma kibújt vagy legalábbis már nagyon a szélén van a 12. fogacska. Már pár napja sokat veszi az ujját a szájába és ma délután láttam si a kis fehér csíkot. Kitapintani még nem sikerült, azt nem engedi Timike.

MACA: Na mit jelenthet ez a szó Timikénél? A macit :) Tegnap óta így hívja a macijait. Mindig elnevetjük magunkat, amikor mondja. Mostantól nem írom külön oldalon a szavait, mert gyakorlatilag már mindent mond vagy utánoz, már nem győzöm írni. Azokat írom majd ide, amik aranyosan hangzanak vagy viccesek. 

Ma vonatozni voltunk, Andit látogattuk meg. A kislánya, Zsófi 2 héten belül megszületik reméljük. Minél hamarabb, annál jobb lenne. Már jó nagy a hasa, én nem is emlékszem, hogy nekem lett volna ekkora, de ő már előrébb jár, mint amikor Timike megszületett. Drukkolunk neki, hogy gyorsn és könnyen megszülessen.
Timike a vonaton mondogatta, hogy MAMA, vagyis megyünk mamához, hiába mondta, hogy Andihoz, nemsokára megint modndta, hogy mama. Volt egy kislány is a vonaton, Timike korú lehetett, oda is szaladt hozzánk, hogy megsimogassa Timikét, az apukája meg utána, hogy el ne essen. Timike épp előtte adta oda a kekszét, hogy nem kéri, de mivel a kislánynál is volt, így gyorsan ő is kért egyet.
Metróztunk egyet, ez TImikének olyan közömbös, nem fél tőle, de különösen nem is érdekli, csak unottan várja, hogy kiszálljunk.
Andiéknál az állványos kiskád volt a sláger, többször vissza kellett menni megnézni, aztán mikor levettükl az állványról, akkor ki-be lépkedett Timike. Nem is volt kedve hazajönni, maradt volna még.
A kiskád mellett még olvasgatott Timike, elkezdte felpakolni az újságokat a tartóról, de egy ikea katalógusban és egy baba magazinban maradtunk, ezeket lapozgatta. A másik szórakozás a tv kapcsolgatása volt, ez is tetszett neki. Bekapcsolta, aztán együtt kikapcsoltuk.
Mondtuk neki, hogy Andi hasában egy baba van, nézett csodálkozó szemekkel, hogy miket beszélünk. Látszott, hogy nem nagyon hiszi. De később mondogatta, hogy  baba és mutatta.
Hazafelé már kezdett fáradni, mert az 1 órás vonattal jöttünk, mire hazasétáltunk, addigra el is aludt a babakocsiban, úgy fektettem az ágyba kabátostól.

Hosszú hétvége

A hosszú hétvégén Félegyházán voltunk, végre nem kellett mindkét nap utaznunk. Az odafelé út kicsit hosszabb lett egy autópálya felújítás miatt (amit persze az extraforgalmas hétvégéáre tettek), így a fodrászt is majdnem lekéstem, ahová bejelentkeztem. Timike egy részét végigaludta az útnak, a maradékot meg szinte félálomban tette meg. Nagyon jól viselkedett, nem nyűglődött, mi már jobban untuk, mint ő.
Mindkét mamánál most a sepregetés volt a sláger, Timike hol kisseprűvel, hol lapáttal közlekedett. Nézte a cicákat, Jutka mamával a tyúkokat és a nyuszit is. A nyuszinak vitte a körtét is a kezében, majd Anti Tatával beadták neki. Őt csak bajusz tatának hívja Timike, mert a taták közül csak neki van bajusza, sőt az ismerősök között is nagyjából.
Rebeka nagy tökből faragott ki töklámpást, este meggyújtottuk, nagyon tetszett  Timikének. Délután ahogy elment a tök mellett, akkor mondta is, hogy DINNYE. Végülis a mérete alapján lehetett is volna egy óriási dinnye.
A temetőlátogatásra nem vittük Timikét, mert cipelni már nehéz, viszont a babakocsival a sírok között nem tudtunk volna jól manőverezni, így Apával és Janival hármasban mentünk, addig Timike mamázott. A vásárlást is nélküle ejtettük meg, gyorsabb így, meg hagy szokja, hogy nem vagyunk mindig ott.
Finomakat evett az ebédekből, este meg általában sajtot nassolt meg kenyeret. Volt, hogy joghurot is evett.
Este a kiskádban fürdött, csak fogni kellett, mert elég csúszós és kerek a kád alja, így ha rosszul mozdult, akkor beleborult a vízbe. Legközelebb majd a nagykádban fürdik.
Jenő tatáéknál kapott Timike egy mama és baba kengurut, meg egy egérkét. A kengurut azóta is hordozza. Marcsi csinált neki baba kókuszgolyót, az nagyon ízlett neki, annyit megevett, hogy a végét nem is tudta már megenni. Egyre barátságosabb Marcsival is, már ketten el tudtak menni a lakásban és vagy 10-15 percet a másik szobában voltak.
Aludni elég jól aludt a szivacson, bár szombat este elgé sokáig kellett altatni, mire elaludt, addig csak dőlöngélt és játszott.