2010. november 29., hétfő

2010. november 25., csütörtök

Mintha tavasz lenne

Ma a legjobbkor mentünk sétálni, délben, mikor kisütött a nap. Szélcsend volt, napsütés, 13 fok, mintha tavasz lenne. Nagyon kellemes volt. Timike is nagyon élvezte, most odafelé gyalogolt és vissza babakocsizott. Zöldségesbe mentünk mandarinért, meg egy-két üzletbe arrafelé. Visszafelé útra azért elfáradt, akkor már üdlögélt a babakocsiban és hazaérve 5 perc alatt el is aludt.

Éjjel viszont megint ébredt egyszer 1 után, bedugult az orra. Fújtam bele sós vizet, az feloldotta, de biztos fájt még valami, a torka, vagy foga, mert így sem aludt vissza. Akkor kijöttünk a nappaliba és megbeszéltük, hogy ezt a fájdalomcsillapítót szépen beveszi Timike és be is vette. Bár eleinte tiltakozott, de láta, hogy nem erőltetem és akkor bevette. Gondoltam egy picikát kint maradunk, míg megnyugszik és elálmosodik. Őt viszont teljesen fellelkesítette, hogy itt vannak a játékai éjszaka is és azt sem tudta mihez kapjon. Mire megfogott egyet, addigra meglátott egy másikat, ment egyiktől a másikig. Mikor már mindent lepakolt és nem tudtunk mozdulni, akkor visszamentünk aludni. Ez b háromnegyed óra után történt. Ekkor már álmos volt újra és vissza tudott aludni, igaz úgy, hogy rajtam feküdt, ilyen félülő helyzetben (gondolom így nem dugult be az orra). Én is elszundítottam és mikor legközelebb felébredtem, akkor feltettem az ágyra, akkor már elég mélyen aludt, hogy ne ébredjen fel rá. Reggel már vidáman ébredt, kicsit jobban folyik az orra mint tegnap, de a kedve jó.

2010. november 24., szerda

Képek novemberben

Timike bohóckodik, azt játsza, hogy kúszik-mászik. 
 Apa és Timike kedvenc elfoglaltsága az építés. Apa épített, még épp áll a torony, de Timike már nyúl is felé és egy laza HOPPÁ kíséretében a torony a földdel válik egyenlővé.
És a torony ledőlt...
Apa és Timike olvas.
















Anya szülinapján. Az építőjáték mindenkit vonz :)















A novemberi vénasszonyok nyara. Timike dolgos és huncut :) A végén a kedvenc betonkeverő.










Hétvége Félegyházán

Hétvégén Félegyházán voltunk. Innen a képek.

Ez még indulás előtt készült. Apa kihasználta az alkalmat, hogy nem vagyunk itthon és felvette a halakat képenként és gyorsítva lejátszotta. A csigák csak úgy rohangáltak :)
Ez a méret pont Timikéé, mintha direkt neki lenne beállítva, hogy kamerázzon :)













Jutka mamánál épp vacsorázunk. Főleg Timike, egy kis sajtot kenyérrel. Kis fáradt baba, mert egész nap semmit sem aludt. Ehhez képest jól bírta, nem volt semmi nyűglődés, nyafogás (na jó, nem sok, egy kicsi volt néha, de utána átesett a holtponton). Este szokásossan aludt el, fél 9 körül, de elég nyugtalan volt az éjszakája (a foga miatt szerintem).











 Aztán egy kis motorozás Margit mamánál. Mariannéktól örököltük a kis piros motort, ami a félegyházi felszerelés része. Sokszor felül rá, kicsit löki magát, de még nem száguldozik.


















Lackó és Szilvi is itthon voltak most, őket is meglátogattuk.Már Lackó is lépeget, bár néha kicsit bizonytalanul. Aranyosak voltak együtt, bár még nem nagyon játszottak. Főleg mert Timike szokásosan kis félénk volt és csendes. De Lackó játékai nagyon tetszettek neki, főleg a zenélősök.














Ez a kép meg már itthon készült, az érdekessége a kukac, amit kapott Timike, most a napokban foylton ezzel járkál, jön a kukac ebédelni, vacsorázni, sétálni. Szívesen ütögeti Timike, mert akkor elkezd világítani, vagyis villogni kéken és pirosan.



Ebéd és képek

Mára sült halat ettünk volna krumplipürével. A sült halról gondoltam, hogy nem lesz szimpatikus Timikének, de a krumplipürében bíztam. Ám mikor már meglátta, mondta is, hogy NEM-NEM, ő ebből aztán holtbiztos, hogy nem eszik.
Ez akkor sem javult, mikor már melegítve a kis tányérjába tettem és egy villányit felé nyújtottam. Még szemrehányóan is nézett rám, hogy már mondta, hogy nem kér.
Gyorsan improvizáltam és egy kis pirospaprika, bors, hagyma és persze tészta segítségével krumplistésztává alakítottam át a pürét. Így már sikert aratott és meg is evett Timike egy szép adagot. :)

Éjjel valamiért nem jól aludt Baba. Nyugtalanul is, néha felsírt, aztán fél 4 körül hosszabban sírt és nem is akart megnyugodni. Adtam neki egy adag fájdalomcsillapítót, amit csak nagy harc árán tudtam beadni neki, de utána megnyugodott és ringatásban visszaaludt.
Reggel már jókedvűen ébredt a szokásos időben, viszont kicsit köhécsel és néha folyik az orra kicsit. Remélem ennyiben is marad a dolog.

Mára lehűlt az idő, 10 órakor csak 6 fok volt, így ma már beöltöztünk téli szerelésbe.


Timike rendes gyerek, mindig megtörli a lábát a lábtörlőben. Induláskor és érkezéskor is :)

Ma zsiráfot vittük magunkkal sétálni.



2010. november 18., csütörtök

MINDA

Timike mostanában felfedezte, hogy egy-egy dologból több is lehet vagy hasonlíthatnak egymásra. Megmutatja, hogy KEZE (kéz), MÁSI KEZE (másik kéz) utána megállapítja, hogy MINDA (mindkettő kéz). És ezt minden ilyenre, a két lábára, az elefántokra  a falon, a cicákra, a fákra, az autókra, mindenre, amiből több van.

Dúdolós

Ma végre hosszú idő után eljutottunk dúdolósra (olyan, mint a zenebölcsi). Összekaptuk magunk reggel és mentünk. Félúton Zizi és Dóri is csatlakozott, épp időben értünk.
Most extra sokan voltak, 18 gyereket számoltam meg, a helység meg kb 20 négyzetméteres. Timike csak leste a sok gyereket. Először nagy bátran kisétált középre, de odament egy kislány és belenyúlkált a személyes terébe :) Ezt nem szereti Timike, őt idegenek ne simogassák, meg ne fogják meg a kezét. De nem ellenkezett, csak állt és látszott a szemén, hogy rosszul érzi magát. Magamhoz hívtam, jött is gyorsan, odaállt a biztonságos lábam mellé. Innen szemlélődött.
Azt vettem észre, hogy őt nagyon elfárasztja, ha ilyen sok gyerek van körülötte. Figyelni szeretné őket, de ennyi fele nem tud. Itt meg még mondókáztunk is. Az tetszett  neki, bár végig komoly maradt, néha összehúzott szemöldökkel figyelte Mónikát, a foglalkozásvezetőt.
Mire véget ért a fél óra, annyira elfáradt Timike, hogy már ásítozott és csak nézett maga elé, ahogy elindultunk.
Zizit beleültettük a babkocsiba, hogy kipróbáljuk mit szól hozzá, Timike meg Dóri kezét fogva bandukolt, de majd elaludt gyaloglás közben. Aztán egyre éberebb lett, mire hazaértünk, addigra teljesen felfrissült, itthon már teljes lendülettel kezdett játszani.

A hetünket a kőművesek határozták meg, hétfőn és szerdán is itt voltak. Ekkor sokat voltunk kint, figyeltük mit csinálnak, meg persze a betonkeverőt :)
Viszont Timike elég nyűgös a napokban és sokat rágja az ujjait, készülődhetnek a szemfogai. Ezek lesznek a legnehezebbek a szakirodalom szerint. Kis érzékeny lelkű ilyenkor, tegnap már a nagyobb zajokra is sírva fakadt este, meg minden apróságra. Ma viszont kevésbé nyűgös, eddig legalábbis :)

2010. november 11., csütörtök

Játszóházban

Ma egy játszóházba mentünk Veresegyházra. Dóri Zizivel vitt bennünket, jött még Judit és Zsóka és Icu és MArtin is. Pont jó időpontban mentünk 11 körül, alig voltak, ők is gyorsan elmentek. Timikének kellett kb fél óra, mire feloldódott, addig csak nézelődött, figyelte a többi gyereket.
Utána viszont felfedezte az ugrálóvárat és onnantól az lett a kedvenc. Én is felmehettem vele, így bátrabb volt és nagyon tetszett neki. Jó sokat ugrált. Aztán pihenésképpen játszott mással is, a sok labdával, kis játékkonyhával, bébitaxival. Közben vissza-visszatért az ugráláshoz is.
1 körül jöttünk el, alaposan el is fáradt Timike, az autóban elaludt, majd mikor behoztam, akkor felébredt és azóta nem is aludt. Már jó fáradt, de nem hajlandó aludni. De szerintem már csak percek kérdése :)















2010. november 10., szerda

Betonkeverő, a nagy kedvenc

Ma újra nálunk vendégeskedett a betonkeverő, amit nyáron is már úgy szeretett Timike. Kémény készül a műhelyhez és az alapját kellett betonozni. Timike már mikor meglátta, akkor mondogatta, hogy BETO (persze először én mondtam neki). Először ki kellett vésni a járdát, ütvefúróval, már ez is tetszett, de aztán jött a betonkeverő és az lett a sláger. Így reggel 8tól 11ig kint szobroztunk és sétálgattunk az beton és a betonkeverő között, nem untuk meg (na jó, én meguntam).
Tanult Timike egy csomó új szót is, mint elsősorban a BETO, TÉJA (tégla), TA (talicska), SÓ (sóder), meg gyakorolta az eddigieket, mint VIZ, VÖ (vödör).
Az idő is megszánt bennünket, nem esett ma még.
El is fáradt a mászkálásba, miután főztünk egy fincsi paradicsomlevest és megettük, el is aludt egy pillanat alatt.
Timike egyébként most kóstolta a paradicsomlevest először és szerencsére ízlett neki. Biztos közrejátszott persze, hogy csipetkével csináltam, amit nem tudtam olyan keményre gyúrni, hogy reszelni lehessen, így tényleg csipedtem, amitől kisebb nokedlik lettek és azt eleve szereti TImike.
Az előző paradicsompürés élménye még a bébiételes időszakban volt, de azt nem ette meg. Most örülök, hogy ezt igen.

2010. november 9., kedd

Timike a rendelőben

Hétfőn a háziorvosomnál voltunk, jött Timike is, mivel délelőtt kevesebben  vannak, mintha Apát megvárnám és utána mennénk. 10re kaptunk is időpontot, de nem is volt előttünk senki.
A védőnői szobával ellentétben ide Timike nagy bátran jött be és nem is zavarta, hogy a doktornő és az asszisztensnő is bent vannak,  nagy nyugalommal nézett körül és mesélte el, hogy mi lát. Látnivaló volt is sok, lámpák, nyomtató, ami dolgozott is, óra a falon, tigrises és macskás kép az ajtón. Rendkívül tetszettek Timinek. Ő pedig  dortornéninek :) Ahogy mentünk el, a doktornő és az asszisztense is lelkesen integetett Timike után :)