Akkor még nem fájt semmi, a kocsiban keményedett meg kicsit a hasam, de semmi egyéb. Kb 3-kor értünk be a kórházba, lent bejelentkeztünk és felmentünk a liftes nénivel, akinek mondani sem kellett, hogy hanyadik emelet.
Jókor mentünk, mert senki más nem volt, így kiválaszthattam, hogy melyik szülőszobába megyek, persze a legjobbat választottam, amiben a Róma kerék is volt.
Egy kis előkészítés, átöltözés és bementünk a szobába. a szülésznő néha benézett, megkérdezte, hogy hogy vagyunk, de nem történt semmi. Fáztunk is kicsit, mert elég hideg volt és álmosak is voltunk. fél 6 körül jött a doktornő és megvizsgált. Azt mondta, hogy 6 órát várhatunk, utána oxitocin infúziót kell bekötni, mert a fertőzések elkerülése miatt el kell indítani a fájásokat. Hát vártunk. Én már elég éhes voltam, de csak vizet ihattam és szőlőcukrot ehettem. Hát nem ehhez voltam szokva az előző hónapokban.
Végül 8 órát vártunk és fél 11kor kaptam meg az infúziót. Addigra már kicsi fájásaim voltak, amit én nagynak éreztem és gondoltam is, hogy ez épp elég, ha ez lesz a továbbiakban csak sűrűbben, akkor elleszünk. Hát tévedtem...
Az infúzió előtt kipróbáltam az eszközöket, a Róma kereket, meg a labdát, egész jók voltak.
A szervezetem az infúzióra eléggé jól reagált, jöttek is a fájások rendesen. Na akkor már fájt. Ebben a pár órában a szülőágyat és a labdát váltogattam, Peti pedig masszírozta a derekamat. Érdekes, hogy néha a derekamnál jobban fájt, mint a hasi résznél.
A doktornő azzal "bíztatott", hogy az 5 perces fájások után még 10-12 óra szülés az teljesen normális, ne lepődjek meg. De lehet, hogy gyorsabb lesz... Peti ekkor ment le a büfébe jól bevásárolni az előttünk álló órákra.
Amikor már elég sok idő eltelt, kb. 3 körül, átülhettem a kádba. Ezt már nagyon vártam, mert végre fürödhettem hosszú hónapok után és végre melegbe ülhettem a hosszú órák után. Azt hiszem a kádas rész volt a legrosszabb része a szülésnek, mert nem lehetett tudni, hogy meddig tart és nem tudtam semmit csinálni csak elviselni. Ekkor már egy-két percenként jöttek a fájások.
5 óra után éreztem meg végre, hogy jönnek a tolófájások, ekkor a szülésznő és Peti áttámogattak a szülőágyra.
A tolórész már nagyon fárasztó volt és nagyon vártam a végét, de itt már legalább tudtam tenni valamit. Peti volt a fejemnél, az orvos bal oldalon, többnyire nyomta a hasam, hogy segítsen. A szülésznő meg a jobb oldalon. Peti végig bíztatott, simogatott, amikor pihentem. Nagyon jó volt, hogy ott volt.
Elvágták a gátat is, hogy szabad legyen az út és 18.40 kor végre kicsusszant Timike. Ez tényleg csak egy pillanat volt, nem is éreztem. Rögtön oda is tették a hasamra és a hangomra abba is hagyta a sírást. Kicsi összegömbölyödött kis szürke baba volt.
Utána megvizsgálták Timit és odaadták Petinek, hogy ismerkedjenek. A vizsgálat eredménye nagyon jó lett, az Apgar eredménye 9/10 lett. Ők ott a hősugárzó alatt beszélgettek, míg engem meg rendbe tettek. Ekkor még kaptam az oxitocint, hogy összehúzódjon a méh, összevarrtak, valami injekciót is kaptam, amitől rángatózott a hasam, ja és a méhlepény is megszületett. Ez is eléggé fájt, de az előzőekhez képest semmi sem volt. Ez kb másfél óráig tarthatott, mert meg kellett várni, hogy lefolyjon az infúzió.
Utána meg is szoptathattam Timicskét, aki rögtön tudta mit kell tenni és evett is. Már ekkor olyan szép volt, nem is látszott rajta a szülés viszontagsága.
Ezután az új szülésznő lemosott, meg átöltöztetett, és próbáltak Petivel áttenni a tolókocsira. Itt kicsit elájultam, bár hallottam, hogy tanakodnak felettem, hogy vajon eszméletemnél vagyok-e. A vérnyomásom esett le, meg gondolom a vércukrom is az egész napos nemevés után.
Timikét megvizsgálta egy orvos, engem meg bevittek a szobámba. Peti kipakolt és haza indult végre pihenni. Én aludtam egy félórácskát, utána már nem bírtam. Timi is jött másfél óra múlva és utána együtt voltunk :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése