Amikor vártuk...

Babánk valamikor 2008 szeptemberében döntötte el, hogy most már ideje újjászületni erre a földre és beköltözött a hasamba. Mi már az első hetekben gondoltuk Petivel, hogy megérkezett, de tesztet még nem vettem. Amikor vettem, akkor már csak azért, hogy na, valami mutassa ki, hogy itt van, de akkor mi már biztosan voltunk benne. Sok keresés után kiválasztottam a kistarcsai kórházat, mert közel is van és sok jót írtak róla. És úgy gondoltam, hogy a kórház mellé választok orvost. Akinél először voltunk, az megállapította, hogy Babácska valóban ott mocorog már, de azt is közölte, hogy már nem dolgozik a kórházban. Közben a 12. heti fontos ultrahangra elmentünk az Istenhegyi klinikára, ahol csupa jókat mondtak és láttuk már mocorogni is. Mit mocorogni, ugrabugrálni :)

Maga a terhesség rendben zajlott, az első idők titka az volt, hogy folyamatosan ennem kellett és így nem lettem rosszul.

Megtaláltuk közben a doktornőt is, aki végül a szülészorvosunk lett és a mátyásföldi klinikára jártunk vizsgálatokra.

Timike a 17. hét környékén kezdett már úgy mocorogni, hogy éreztem is kicsit. legelőször Félegyháza felé a kocsiban éreztem, hogy mintha megmozdult volna. Utána gyorsan nőtt és egyre többet rugdosott. Általában a vonaton reggel és este felé volt aktívabb, de ez változott az idő függvényében is és attól is függött, hogy nekem milyen aktív napom volt.

Az utolsó hónapokban már a mozgásával kommunikált is felénk, ha odatette a lábát és mi is ott simogattuk, akkor ő is direkt újra odatette vagy oda rúgott. sokszor látszott, hogy mozog a hasam a lábacskájától.Április végéig dolgoztam, onnan 7 hét lett volna hátra Babócáig. Június 21-re voltunk kiírva. Június 3-án Anya eljött Hozzánk, hogy segítsen olyan dolgokban, amit már nem bírok. Hogy ez hozzásegített-e a születéséhez vagy sem, azt már nem tudjuk meg, de én nem bánom egyáltalán, hogy megszületett hamarabb.