Nagyon sokat szoktam segíteni Apának és Anyának, mert jó gyerek vagyok. Először is minden este segítek megenni Apa szendvicsét, mert mindig túl nagyot csinál magának. Ráadásul mire nagy nehezen megesszük az első szendvicsét, akkor csinál magának másikat. Kénytelen vagyok abban is segíteni. Anya meg közben csak halmozza a tányéromra a sajtot, szalámit, meg kenyeret, csak tudnám minek!
Aztán most segítettem a kisszobát kifesteni, látjátok, még a szemöldököm is festékes lett. Nagyon tetszett a festés, kaptam egy kis ecsetet és én is kenegettem a falat.
Persze azt se tudták, hogy álljanak hozzá a szereléshez, ebben is nekem kellett segíteni. Elolvastam az útmutatót és megmutattam nekik, mit is kellene csinálni. Ezek a nagy lapok nagyon jók, olyan jót lehet csúszkálni rajtuk :D Egész el is álmosodtam a nagy munkában.
Na látjátok, itt már Anya örül, mert most már hogy megmutattam, hogyan kell összerakni, már ők is tudják. Aztán el is mentem aludni, de amíg aludtam addig sem haladtak sokra. Biztos hiányzott a segítségem!
Először a mellényemet, aztán meg mindent, és ehhez mondom is, ha megkérdezik, hogy mit pakolok, hogy MINDE (mindent).
Közben, ahogy pakolok, hogy Anya is tudja, hogy milyen ügyesen segítek, mondogatom, hogy DABAL (dobál)- DABAL. Ilyenkor Anya nagyon megörül, hogy neki már alig lesz dolga.
Na, Anya, segíts már Te is egy kicsit! Anya annyira lusta, mert ilyenkor is rá kell szólnom, hogy adja már vissza a pakolnivalóimat!



Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése