Azért Timikével megpróbáltunk kimenni, kb fél órára sikerült, addigra ért ide egy újabb nagy eső. ÉS ekkor sem esőmentesen voltunk kint, csak mondjuk úgy kicsit szitált. De Timikének nagyon bejött, felvettük a gumicsizmát, meg a kapucnis kabátot és irány a pocsolya. Először csak odaállt mellé a kezemet fogva, majd mondtam neki, hogy beleléphet. Óvatosan beletoppantott. Utána már felbátorodott és egész nagyokat csobbantott benne és egy kis idő múlva már egyedül is belemerészkedett. Sétáltunk egyik tócsától a másikig, míg az eső be nem zavart. Közben TImike nagyon vigyorgott, tetszett neki a játék, alig akart bejönni. Illetve egyáltalán nem akart, úgy kellett behoznom.
A középső képen látszik a szemén, hogy nevetgél közben, de nem volt hajlandó felnézni, a tócsa lekötötte teljesen.
Reggel Timike megjegyzi a konyhaasztalon álló elhervadt jácintra: SZegény virág, beteg. :)
Már gondolkoztam, hogy milyen összefüggést találhatott a mi betegségünk és a hervadt virág között, de kiderült, hogy Apával beszélgettek erről tegnap este, arra emlékezett.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése