2011. június 4. MARCI SZÜLETÉSE

3-án este tehát bevonultam a kórházba. Átöltöztem, lepakoltam az öltözőben, majd vártam, mert foglalt volt az összes szülőszoba épp. Végül éjfél körül szabadult fel az egyik, a leghátsó. Előkészített a szülésznő, majd fél órát ment a ctg gép. Marci nyugodt volt, jó volt a szívhangja. Fél 1kor kezdődött maga szülés, akkor repesztettek burkot. Elég nehéz dolguk volt a doktornővel, mert nagyon erős, rugalmas volt a burok és kicsússzant mindig a kezük, meg az eszközök elől. A nagy tapasztalatú szülésznőm is csak csodálkozott, hogy ilyet mlég nem látott :)
Arra járt egy másik szülészorvos, szóltak neki, hogy jöjjön már be segíteni, na ő férfiként nem finomkodott, megrepesztette a burkot. Ez volt fél1kor. A szülésznő azt mondta ekkor, hogy 5-re meglesz a baba. Hittem is, meg reméltem is, hogy igaza lesz.
Ekkortól jöttek a fájások is, 5 percenként, amit már jól mutatott is a gép, de én nem éreztem kibírhatatlannak. Gondolom azért, mert már tudtam, hogy milyen az oxitocinos fájás.
3-ig sétáltam és a labdán ugráltam, a szülésznő szerint ezzel lehet legjobban gyorsítani a folyamatot.
3-ra már 3 ujjnyi volt a méhszáj, ekkor hívták az ügyeletes főorvost is, aki szerint jól haladunk, de akár meg is gyorsíthatnánk egy kis oxitocinnal. Rámkötötték az infúziót és ekkortól durvultak be a fájások és lettek 3 percesek. Innentől jött a kád víz, tele kád forró vízzel. Ez jól esett. Már 2-3 percenkánt jöttek a fájások és már tényleg erősek voltak.
A kádban a fájásokkor jobbra-balra kellett fordulnom, ennek jó kis izomláz lett az eredménye, felért 3 aerobik edzéssel, de persze ez akkor nem tűnt fel, csak másnap.
Fél 5 előtt 5 perccel jöttem ki a kádból, akkor már elkezdődtek a tolófájások és 5.07kor kibújt Marci :)
Emlékeimben úgy élt, hogy a tolófájás rész az nem olyan nehéz már, na most újra bebizonyosodott, hogy a feledtető hormonok milyen jól dolgoznak :) Nehéz volt.
A szülésznő próbálkozott volna gátvédelemmel, kérdezte, hogy bírok-e 3-4 fájást még vagy vágjon, a vágás mellett döntöttem. Utólag sem bánom, mert nem fáj már így 5 nap elteltével, de másnap sem volt vészes.

Arra viszont jól emlékeztem, hogy mennyire jó, mikor végre kint van és túlvagyunk ő is én is a szülésen :) Azt a határtalan megkönnyebbülést, hogy vége és már itt van a baba, nem is lehet leírni.
Rögtön a hasamra tették, ott pihegett Marcika. Gyorsan megnyugodott a hasamon, jólesett neki hallani a szívverésem. A szülésznő kérdezte, hogy elvágom-e a köldökzsinórt, de nem akartam, ezt az apukáknak azért ajánlják fel, hogy érezzék a közreműködésüket,de én eléggé közreműködtem :)
Utána Marcit még ott a szülőszobán megfürdették, megvizsgálták, felöltöztették és oda is tették szopizni. Már ügyesen el is kezdett szopizni, ebben is  a nővérére ütött :)
A méretei: 3680 g és 57 cm, épp megfelelő :)

Itt van hát Marcell pár percesen: