Este ctg-re mentünk a kórházba. Előtte átfutott az agyamon, hogy mi lenne, ha most bent is tartanának. Napközben csak egy két jóslófájásom volt, szóval ez nem mutatott semmit, de hátha. Azért a kórházi pakkot betettük, bár az utolsó darabok nem voltak benne, de em gondoltam komolyan a bennmaradást.
A szülésznőm megkérte az ügyeletes doktornőt, hogy vizsgáljon meg, hogy készüljünk a hétvégére, aki 2 ujjnyi méhszájat állapított meg. Erre a szülésznő odaállt mellém, hogy Na, döntsük el, benntmaradok és reggelig megszületik Marci vagy várunk és ki tudja mikor.
Nehéz döntés ez, mert már tudtam, hogy mire számíthatok és hogy a szülés nem egy sétagalopp. Apával megbeszéltük és döntöttünk, jöjjön ki Marci, így legalább nincs az a bizonytalanság, hogy mikor és hogy indul a szülés, indulni kell-e már a kórházba vagy várjunk.
Mivel már este 7 volt, így úgy döntöttünk, hogy Apa nem jön be, Timikével lesz otthon. Nekem úgyis ott a szülésznő, Timikének nagyobb szüksége van rá.
Még nem voltak fájásaim, így hazajöttünk együtt, bepakoltuk a maradék cuccot és visszamentünk a kórházba. A szülőszobánál elbúcsúztunk és ők jöttek is haza, mert már negyed 10 volt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése