A jó idő (nem ma, hanem szerdán) meghozta Marci kedvét a sétához. Az ovitól kezdve hazasétált Timivel, ami 1,2 km. Ez lehet,hogy nem sok egy ekkora gyereknek, de amilyen kis lusti néha Marci, egész meglepődtem.
Eddig simán ült a babakocsiban, sose akart kiszállni.
Most nem tettem bele, hanem sétált a kapuig, majd onnan hazáig.
Jó darabig el is tartott így a séta, mert minden tócsánál megálltak és csapkodták bottal, meg dobáltak bele kavicsokat.
Már az utolsó tócsánál tartottak, én már nagyon untam, mert 200m-t fél óra alatt tettünk meg.
Mondtam, hogy jó, akkor én megyek is. Timi szaladt is utánam, hogy ő jön, Marcit viszont nem hatotta meg, hogy távolodom.
MArcika, aki itthon, ha nem lát 10 másodpercig, akkor elkezd keresni és sír, most nagy nyugalommal dobálta a kavicsokat.
Timi kezdett el sírni, hogy Marci jöjjön, ne hagyjuk itt Marcikát. (csak előbukkan a testvéri szeretet :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése