Itthon egy barna pléd a páncél, én vagyok a teknősanyuka, vagy néha gólya vagy cápa. Illetve mindig a teknős anyukája vagyok, csak ez néha cápa vagy gólya, hiábe mondtam Marcinak, hogy a teknősnek teknős szokott lenni az anyukája, ezen könnyedén túllépett :)
A pléd alá néha én is befeküdtem, akkor a gólya elől bújtunk el vagy a horgászok elől.
Egyszer Marci repülő teknős volt, bár mondtam, hogy olyan nincs. Marci viszont azt mondta, hogy de. ő most az akkor is (arra gondolhatott, ha eddig nem is volt, akkor most ő az lesz és akkor már r gtön van is repülő teknős :) )
És beszélgetünk, mert Marcinak a játékok lényege a beszélgetés. Ő annyira verbális, hogy szinte hihetetlen. Folyamatosan tud beszélni, úgy kell szólni neki ,hogy most várjon, mert Timit hallgatom éppen. Fontos, hogy a felnőtt partner legyen és beszélgessen vele, meghallgassa és válaszoljon rá.
Nem tudom, hogy ez megmarad-e nála, ha igen, akkor a pályaválasztását biztos nagyban fogja befolyásolni. És csak remélni tudom ,hogy az óvodában, iskolában nem fogják visszaszorítani benne ezt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése