Táboros hét

Még jó, hogy ezt a bejegyzést nem szerdán írtam, mert akkor nem írtam volna szépeket a táborról, de mára jobb lett a véleményem :)

Az egyik Dunakeszi játszóházban rendezték (nem igazán játszóház, inkább, ovis tornaterem lenne a jobb szó rá, mókavárnak hívják egyébként), ahová minioviba is jártunk Marcival tavasszal és nyáron. Még júniusban láttam,hogy lesz egy hetes délelőtti ovi-bölcsi pótló tábor, gondoltam hátha majd unatkoznak addigra itthon és jól fog jönni. Jól is gondoltam, unatkoznak már egész nap itthon, egy ilyen félnapőos program pont jól jött a hétre.

Sajnos Gyöngyi néni, Marci nagy kedvence már nem dolgozik ott óvónéniként, de gondoltam,hogy így is tetszeni fog.
Hétfőn elmentünk és ők ügyesen ott maradtak. Marci is már felfelé menet integetett, hogy menjek, ő marad. 9re mentünk és fél 1kor mentem értük. Timinek nagyon tetszett, Marcinak is, de ő hisztizett egyet, mert az egyik néni rászólt. Ő nagyon érzékeny erre. Ha valaki olyan hangulatában szól rá, amikor rosszul érinti , akkor nagyon megharagszil. Az egy dolog, hogy hisztizik is, de utána egy darabig haragszik arra, aki rászólt.
Délután már mondta is, hogy ő nem akart menni másnap, mert fáj a pocakja ott.

Így kedden már csak Timi ment, Marci nem. Ő akkor is jól érezte magát, de amikor felvetettem, hogy akkor ott maradok én is szerdán, hátha akkor Marcinak is van kedve menni, akkor örült neki ő is.
Szerdán így ott maradtam én is. Viszont aznap jött egy hidegfront  vagy nem tudom mi volt, de az összes gyerek nyűgös volt és nyafogó (kb mind a 11, aki ott volt...). Meg úgy láttam, hogy azok, akik foglalkoznának velük, nem igazán játszanak velük, csak hagyják őket azt csinálni amit akarnak, így a gyerekek nagy része unatkozott, ténfergett. A nagyobbak, (Timi, meg egy kisfiú, akik már ki tudtak találni maguknk játékot, őkmeg pon azokkal az eszközökkel nem játszhattak, amikkel szerettek volna, merthogy megütik véletlen a kicsiket. Fél 12kor el is jöttünk, mert akkor már Timi is unta.

El is gondolkodtam,hogy menjünk-e csütörtökön. Reggel védőnőhöz mentünk Gergővel, gondoltam, meglátjuk utána mit mondanak a gyerekek. Azonban reggel óta esett, így volt kedvük, mivel más kinti programot nem tudtunk volna csinálni.
És láss csodát, aznap minden gyerek jó volt, nyugis és a felnőttek is foglalkoztak velük és jót játszottak. MArci a szerdán felfedezett új játékot játszotta, a teknősöset. Az egyik tornaszer (egy kúp alakú forgószerűség) lefordítva egy teknős páncéljára hasonlított. Marci alig akart kijönni alóla, a többi gyereknek esélye sem volt játszani vele. Ja az nem is írtam, hogy külön öröm volt nekik, hogy most ott volt Gyöngyi néni. Két kislányra vigyázott és mivel esett, így a játszótér helyett ide jöttek. Timi többnyire akadálypályázott, neki ez a játék volt a kedvence itt.

Pénteken is hasonlóan mentünk, mi is maradtunk Gergőkével.
Gergőke egyébként mindenki nagy kedvence volt, a gyerekek is nézegettték, különösen a két kis másfél éves lányt érdekelte, de a felőttek is szívesen nézegették. Ő meg kis angyalka volt, aludt a hordozójában vagy maximum kicsit nyöszörgött és gyorsan megnyugodott. 

Pénteken végre nem esett az eső és még a nap is sütött. Délre a gyerekek megunták a miniovit, de nem akartak hazamenni. Elkirándultunk hát  a Duna partra. Leparkoltunk a Duna sor egyik felén, fagyiztunk, majd mivel már dél elmúlt és elég éhesek voltunk, így elsétáltunk a túloldalra,a révhez,ahol volt egy büfé hot-doggal és hamburgerrel. Timi és Marci hotdogozott, én hambiztam. A parton volt egy jó ksi árnyékos rész padokkal, ott eszegettünk. Gergőke kendőben utazott, szinte végig aludt (kivéve félidőben az ebédidejében). Evés után a gyerekek a parton játszottak, köveket és botokat dobáltak be, áztatták a lábukat és hasonlókat játszottak. Visszafelé sétálva a kis játszótérnél is megálltunk pár percre, ja és egy lovasmenettel is találkoztunk, vagy 20 ló ment el melelttünk a lovasaikkal. A Duna nagyon fent van, part csak alig van.