A hétvégére terveztem egy kis kirándulást, hogy kihasználjuk a szép őszi napokat. Nézegettem, hogy hova is mehetnénk, Pilis vagy Királyrét legyen-e. Aztán elgondolkoztam, hogy a múlt héten, ahogy a gyermekvárosban voltunk, kb 2 óra alatt tettünk meg nagyjából egy km-t. A parkolótól eljutottunk a tóig, majd félig megkerültük, utána visszafordultunk és vissza az autóig. A gyerekeket annyira lekötötte a sok gally, kő ,fa, pad, meg persze a víz, hogy annyi ideig tartott.
Így arra jutottam, hogy nem kell még nekünk hegy, mert úgysem jutnánk messzire, elég egy kis helyi erdős rész, hogy jól elszórakozzanak (két óránál többet úgysem bírom kendőben vinni Gergőt.
Ilyen hosszú bevezető után elmesélem, hogy végül a fóti tóhoz mentünk ki. Annak az egyik fele egész vadregényes a magas náddal és a sűrű aljnövényzettel átszőtt kis erdősávval, sőt a kis erdőben Timi talált egy ösvényt, ami felvezet a tó fölötti utcába. A erdő itt elég sűrű volt és az ösvény meg keskeny, sőt még felfelé is kellett menni, tiszta olyan volt, mintha valami hegyen lettünk volna. (igaz, hogy kb 60-70 méteres szakasz volt :) )
A kis erdőjárás után folytattuk a tó megkerülését, közben néztük, hogy hogyan mosakodnak a kacsák, akik egész közel merészkedtek (a horgászok miatt már nagyon barátságossá váltak a kacsák), elvesztettük, majd megtaláltuk Timi sípját, a gyerekek nádpálcával ütögették a vizet, Marci kicsit megfürdette az egyik cipőjét.
A második óra pedig a játszótéren telt, ami a tó mellett van.
Eddigre Gergőke is felébredt, jól összekakilta magát, így utána indultunk is hazafelé. A gyerekek kellően elfáradtak, Marci már 7 után ment aludni, majd fél 8kor Timi is bejött.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése