Ez is eljött csütörtökre és mára. De úgy látom ,hogy ez gyerektípus függő, mert Dávidnál (kis csoporttárs) is így van. Az első napokban még bátor és ráadásul az ovis játékok is újdonságok, aztán ez az újdonság varázsa eltűnik és már nem is olyan érdekes.
CSütörtök reggel még bátran mentünk, cipőcsere és be a szobába, de visszafordult és utánam jött, onnan nem akarok kiabálás, de az óvó néni bevitte.
Délben megbeszéltük, hogy holnap is eljövünk fagyizni és kap egy szép marcipángombát, amit kinézett magának.
Este viszont már nehezen aludt el és mondogatta. hogy ő nem akar többé oviba menni, mert ott csupa kis gyerek van, meg folyton sírnak, hogy be kell fognia a fülét.
Aztán reggel meglepő módon azt mondta,hogy jön oviba, ha megkapja a marcipán gombát délután, addig nem is volt gond, míg oda nem értünk az ovi sarkáig. Timit bekísértük, aztán már nem akart. Próbáltam rábeszélni hajthatatlan volt. Azért csak eljutottunk a csoportig, de végül az óvó néninek kellett bevinni.
Utána felhívtam az óvó nénit, hogy megnyugodott-e már és mondta, hogy igen, mire Dávid is bement, addigra nem sírt, csak üldögélt az óvó néni ölében.
Most ebéd előtt megyek majd érte, úgy beszéltük az óvó nénivel.
Jó, hogy már jön a hétvége, szusszanunk kicsit.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése