A kötelezően letöltendő 3 nap után haza is jöhettünk Marcival, nagyon örültem, izgultam, hogy Timike jól legyen és ne viselje meg nagyon a távollétem.
Apával nagyon ügyesek voltak itthon, nagyon büszke vagyok Apára, hogy ilyen jól megoldotta a dolgokat. Timike alapvetően jól elvolt itthon, legalábbis ahogy Apa mesélte, de megviselte a dolog, mert nagyon apás lett, mamával sem nagyon játszott, meg követte Apát mindehova, hogy ő el ne tűnjön.
A kórházban velem tartózkodó volt, gondolom mérges volt rám, hogy ott vagyok ahelyett, hogy otthon lennék, meg nem tudta, hogy most mi lesz.
Kedden fél 4 körülre kaptuk meg a zárójelentéseket, addira már ott voltak Apával. Lementünk, épp esett az eső és kiderült, hogy a hordozó nem fér el a vezetőülés mögött, meg kell cserélni Timiével. Addig Timike az első ülésen az ölembe ült, de nem akart, hisztizett. Otthon is tartózkodó volt és gyanúsan nézte Marcit. Megkérdeztem, hogy akar-e szopizni, gondoltam, hogy ez egy kulcskérdés nála. Tiltakozott, de látszott, hogy akar. Volt egy kis hiszti, hogy ne vegyem ölbe és nem akar szopizni, de végül csak nekikezdett és látszott, hogy felenged, olvad le róla a feszültség, végre újra visszazökken minden. Utána már jókedvű lett, hozzám is odabújt, adott puszit és Marci is érdekelte, ment oda simogatni.
Elejétől kezdve óvatosan simogatja a fejét, kezét, hátát mikor büfiztetem. Nem kellett neki mondani, nem bántja.
Szerencsére megnyugodott, nem fél, hogy újra elmegyek.
Az első éjszakánkon viszont rájöttünk, hogy az altatásra kell kidolgoznunk valami tuti módszert, ami kettejüknél egyszere beválik, mert Timike este már nagyon lassan alszik el szopizva és éjjel is akkor felébred. Ez előtte is volt, de nem volt égető a megoldása. Most viszont az lett.
Az a terv, hogy este Timike szopizás nélkül aludjon el, ekkor az a tapasztalatunk, hogy nem ébred fel, vagy könnyen visszaalszik. A tervet azóta kiegszítettük azzal, hogy az esti menetrendet próbáljuk időpontokhoz kötni és ugyanúgy csinálni, hátha ez összerendezi a két gyerek alvását.
Elvileg az jobb, ahogy Timikénél volt, hogy akkor fektetjük mikor álmos, de 2 gyereknél ez sose lesz egyszerre. Most megpróbáljuk az ugyanakkor-ugyanaz elvet és meglátjuk működik-e.
Timike
2011. június 10., péntek
2011. június 9., csütörtök
Június 4-7 Kórházi napok
A kórházi napok szerencsére gyorsan elteltek, épp annyit kellett maradnunk, amennyi elő volt írva, 3 napot.
Marci teljesen jól volt, minden vizsgálat jó eredményt hozott és be sem sárgult. Őt születése után, majd vasárnap és kedden vizsgálta gyerekorvos.
Úgy volt, hogy 2 ágyas szobába kerülünk, a szülséznő el is intézte, de mivel sokáig voltam a szülőszobán őrzésen és addig teltház lett, meg a vérvesztés miatt figyelni is akartak rám, így felajánlották a császáros őrzőt, ami a nővérpulttal szemben van, a hátránya, hogy 4 ágyas, de van saját fürdője ennek is. És épp üres volt. Elfogadtam, tényleg jobb volt, hogy sokat bejártak hozzám a nővérek. A másik hátránya viszont épp ez, hogy mindig bolygattak.
Még vénásan kaptam oxitocint, meg naponta 3x antibiotikumot (augmentint) megelőzésképpen.
Apa és Timike bejöttek minden nap, a délutáni alvás idejére időzítve a látogatást, így Timike az autóban elaludt és akkor jöttek fel, mikor kialudta magát.
Timinek elég idegen volt a kórház és elég zárkózottan viselkedett. Látszott rajta egy sértődöttség, amiért nem vagyok otthon.
folyt köv
Marci teljesen jól volt, minden vizsgálat jó eredményt hozott és be sem sárgult. Őt születése után, majd vasárnap és kedden vizsgálta gyerekorvos.
Úgy volt, hogy 2 ágyas szobába kerülünk, a szülséznő el is intézte, de mivel sokáig voltam a szülőszobán őrzésen és addig teltház lett, meg a vérvesztés miatt figyelni is akartak rám, így felajánlották a császáros őrzőt, ami a nővérpulttal szemben van, a hátránya, hogy 4 ágyas, de van saját fürdője ennek is. És épp üres volt. Elfogadtam, tényleg jobb volt, hogy sokat bejártak hozzám a nővérek. A másik hátránya viszont épp ez, hogy mindig bolygattak.
Még vénásan kaptam oxitocint, meg naponta 3x antibiotikumot (augmentint) megelőzésképpen.
Apa és Timike bejöttek minden nap, a délutáni alvás idejére időzítve a látogatást, így Timike az autóban elaludt és akkor jöttek fel, mikor kialudta magát.
Timinek elég idegen volt a kórház és elég zárkózottan viselkedett. Látszott rajta egy sértődöttség, amiért nem vagyok otthon.
folyt köv
Június 4. A szülés kellemetlenségei
Túlvoltunk Marci megszületésén, a doktornő nagyon ügyesen tette a dolgát velem, mikor fél 6 körül elég rosszul lettem. Mint aki rögtön elájul, leesik a vérnyomása, cukra. Szédültem fekve, távolodtak a hangok és éreztem, hogy rögtön elvesztem az eszméletem. Szóltam rögtön, hogy nagyon rosszul vagyok, kaptam rögtön vénás oxitocint a további vérveszteség csökkentésre, mivel valószínű volt, hogy a méhlepény leválása során sok vért vesztettem, majd cukros és ásványi sós infúziokat is sorban. Nem tudom mennyi idő lehetett, míg így az elájuslás határán lebegtem, nekem nagyon soknak tűnt, kb negyed óra lehetett, mert több infúzió lefolyt. Akkor lett jobb, mikor hideg vizes borogatással törölgethettem az arcomat, nyakamat. Persze akkorra biztos hatottak az infúziók is.
A szülésznő rendelkezett, hogy ne 2 órát, hanem 4et maradjak az őrzőben és vettek vért, hogy megnézzék milyen a vérképem.
Marci fél8ig maradhatott velem végül, akkor vitték el vizitre. Addig ott aludt a kocsijában mellettem.
9 utánra lett meg a vérkép, a 120as alsó határos hemoglobinértéke 65 lett, így nem volt kérdés, hogy kapok vért. Megrendelték és vártuk. 10-12 között kb meg is kaptam 3 egységgel, ezután rögtön sokkal jobban éreztem magam, nem szédültem, erősnek éreztem magam. Persze nem kelhettem fel, az ügyeletes orvos jött sűrűn megnézni, vizsgálgatni. Az ügyeletes szülésznő is sokat jött, figyelt rám. Szerencsére nem voltak szülések, így volt ideje rám.
Apa is bejöhetett hozzám, megtudakolta, hogy majd hova kerülök és átvitte a csomagjaimat, előkészítette a hálóingem, kipakolt az új ágyam mellé. Utána mehetett Marcihoz a baba szobába, kivihette kicsit.
Timike is elkísérte, de ő elaludt az autóban és Margit mama lentmaradt vele. Nem is lett volna jó, ha engem akkor lát, bár Marcit megnézhette volna, de gondolom nem értette volna az összefüggést.
Engem 4kor vittek át a gyerekágyas osztályra, Marcit 5kor hozták, onnantól együtt voltunk.
A szülésznő rendelkezett, hogy ne 2 órát, hanem 4et maradjak az őrzőben és vettek vért, hogy megnézzék milyen a vérképem.
Marci fél8ig maradhatott velem végül, akkor vitték el vizitre. Addig ott aludt a kocsijában mellettem.
9 utánra lett meg a vérkép, a 120as alsó határos hemoglobinértéke 65 lett, így nem volt kérdés, hogy kapok vért. Megrendelték és vártuk. 10-12 között kb meg is kaptam 3 egységgel, ezután rögtön sokkal jobban éreztem magam, nem szédültem, erősnek éreztem magam. Persze nem kelhettem fel, az ügyeletes orvos jött sűrűn megnézni, vizsgálgatni. Az ügyeletes szülésznő is sokat jött, figyelt rám. Szerencsére nem voltak szülések, így volt ideje rám.
Apa is bejöhetett hozzám, megtudakolta, hogy majd hova kerülök és átvitte a csomagjaimat, előkészítette a hálóingem, kipakolt az új ágyam mellé. Utána mehetett Marcihoz a baba szobába, kivihette kicsit.
Timike is elkísérte, de ő elaludt az autóban és Margit mama lentmaradt vele. Nem is lett volna jó, ha engem akkor lát, bár Marcit megnézhette volna, de gondolom nem értette volna az összefüggést.
Engem 4kor vittek át a gyerekágyas osztályra, Marcit 5kor hozták, onnantól együtt voltunk.
Marci első képei
Az első fürdés születés után, nincs nagyon oda érte. Látszik, milyen kis férfias, erős nagy mellkasa van, vékony dereka.
Ez már a talákozás Apával kora délután. Anya még a szülőszobán, Apa már láthatta Marcit, kihozhattaa babaszobából.
Az első kép Apával.
2011. június 4. MARCI SZÜLETÉSE
3-án este tehát bevonultam a kórházba. Átöltöztem, lepakoltam az öltözőben, majd vártam, mert foglalt volt az összes szülőszoba épp. Végül éjfél körül szabadult fel az egyik, a leghátsó. Előkészített a szülésznő, majd fél órát ment a ctg gép. Marci nyugodt volt, jó volt a szívhangja. Fél 1kor kezdődött maga szülés, akkor repesztettek burkot. Elég nehéz dolguk volt a doktornővel, mert nagyon erős, rugalmas volt a burok és kicsússzant mindig a kezük, meg az eszközök elől. A nagy tapasztalatú szülésznőm is csak csodálkozott, hogy ilyet mlég nem látott :)
Arra járt egy másik szülészorvos, szóltak neki, hogy jöjjön már be segíteni, na ő férfiként nem finomkodott, megrepesztette a burkot. Ez volt fél1kor. A szülésznő azt mondta ekkor, hogy 5-re meglesz a baba. Hittem is, meg reméltem is, hogy igaza lesz.
Ekkortól jöttek a fájások is, 5 percenként, amit már jól mutatott is a gép, de én nem éreztem kibírhatatlannak. Gondolom azért, mert már tudtam, hogy milyen az oxitocinos fájás.
3-ig sétáltam és a labdán ugráltam, a szülésznő szerint ezzel lehet legjobban gyorsítani a folyamatot.
3-ra már 3 ujjnyi volt a méhszáj, ekkor hívták az ügyeletes főorvost is, aki szerint jól haladunk, de akár meg is gyorsíthatnánk egy kis oxitocinnal. Rámkötötték az infúziót és ekkortól durvultak be a fájások és lettek 3 percesek. Innentől jött a kád víz, tele kád forró vízzel. Ez jól esett. Már 2-3 percenkánt jöttek a fájások és már tényleg erősek voltak.
A kádban a fájásokkor jobbra-balra kellett fordulnom, ennek jó kis izomláz lett az eredménye, felért 3 aerobik edzéssel, de persze ez akkor nem tűnt fel, csak másnap.
Fél 5 előtt 5 perccel jöttem ki a kádból, akkor már elkezdődtek a tolófájások és 5.07kor kibújt Marci :)
Emlékeimben úgy élt, hogy a tolófájás rész az nem olyan nehéz már, na most újra bebizonyosodott, hogy a feledtető hormonok milyen jól dolgoznak :) Nehéz volt.
A szülésznő próbálkozott volna gátvédelemmel, kérdezte, hogy bírok-e 3-4 fájást még vagy vágjon, a vágás mellett döntöttem. Utólag sem bánom, mert nem fáj már így 5 nap elteltével, de másnap sem volt vészes.
Arra viszont jól emlékeztem, hogy mennyire jó, mikor végre kint van és túlvagyunk ő is én is a szülésen :) Azt a határtalan megkönnyebbülést, hogy vége és már itt van a baba, nem is lehet leírni.
Rögtön a hasamra tették, ott pihegett Marcika. Gyorsan megnyugodott a hasamon, jólesett neki hallani a szívverésem. A szülésznő kérdezte, hogy elvágom-e a köldökzsinórt, de nem akartam, ezt az apukáknak azért ajánlják fel, hogy érezzék a közreműködésüket,de én eléggé közreműködtem :)
Utána Marcit még ott a szülőszobán megfürdették, megvizsgálták, felöltöztették és oda is tették szopizni. Már ügyesen el is kezdett szopizni, ebben is a nővérére ütött :)
A méretei: 3680 g és 57 cm, épp megfelelő :)
Itt van hát Marcell pár percesen:
Arra járt egy másik szülészorvos, szóltak neki, hogy jöjjön már be segíteni, na ő férfiként nem finomkodott, megrepesztette a burkot. Ez volt fél1kor. A szülésznő azt mondta ekkor, hogy 5-re meglesz a baba. Hittem is, meg reméltem is, hogy igaza lesz.
Ekkortól jöttek a fájások is, 5 percenként, amit már jól mutatott is a gép, de én nem éreztem kibírhatatlannak. Gondolom azért, mert már tudtam, hogy milyen az oxitocinos fájás.
3-ig sétáltam és a labdán ugráltam, a szülésznő szerint ezzel lehet legjobban gyorsítani a folyamatot.
3-ra már 3 ujjnyi volt a méhszáj, ekkor hívták az ügyeletes főorvost is, aki szerint jól haladunk, de akár meg is gyorsíthatnánk egy kis oxitocinnal. Rámkötötték az infúziót és ekkortól durvultak be a fájások és lettek 3 percesek. Innentől jött a kád víz, tele kád forró vízzel. Ez jól esett. Már 2-3 percenkánt jöttek a fájások és már tényleg erősek voltak.
A kádban a fájásokkor jobbra-balra kellett fordulnom, ennek jó kis izomláz lett az eredménye, felért 3 aerobik edzéssel, de persze ez akkor nem tűnt fel, csak másnap.
Fél 5 előtt 5 perccel jöttem ki a kádból, akkor már elkezdődtek a tolófájások és 5.07kor kibújt Marci :)
Emlékeimben úgy élt, hogy a tolófájás rész az nem olyan nehéz már, na most újra bebizonyosodott, hogy a feledtető hormonok milyen jól dolgoznak :) Nehéz volt.
A szülésznő próbálkozott volna gátvédelemmel, kérdezte, hogy bírok-e 3-4 fájást még vagy vágjon, a vágás mellett döntöttem. Utólag sem bánom, mert nem fáj már így 5 nap elteltével, de másnap sem volt vészes.
Arra viszont jól emlékeztem, hogy mennyire jó, mikor végre kint van és túlvagyunk ő is én is a szülésen :) Azt a határtalan megkönnyebbülést, hogy vége és már itt van a baba, nem is lehet leírni.
Rögtön a hasamra tették, ott pihegett Marcika. Gyorsan megnyugodott a hasamon, jólesett neki hallani a szívverésem. A szülésznő kérdezte, hogy elvágom-e a köldökzsinórt, de nem akartam, ezt az apukáknak azért ajánlják fel, hogy érezzék a közreműködésüket,de én eléggé közreműködtem :)
Utána Marcit még ott a szülőszobán megfürdették, megvizsgálták, felöltöztették és oda is tették szopizni. Már ügyesen el is kezdett szopizni, ebben is a nővérére ütött :)
A méretei: 3680 g és 57 cm, épp megfelelő :)
Itt van hát Marcell pár percesen:
Június 3. péntek A nagy döntés
Este ctg-re mentünk a kórházba. Előtte átfutott az agyamon, hogy mi lenne, ha most bent is tartanának. Napközben csak egy két jóslófájásom volt, szóval ez nem mutatott semmit, de hátha. Azért a kórházi pakkot betettük, bár az utolsó darabok nem voltak benne, de em gondoltam komolyan a bennmaradást.
A szülésznőm megkérte az ügyeletes doktornőt, hogy vizsgáljon meg, hogy készüljünk a hétvégére, aki 2 ujjnyi méhszájat állapított meg. Erre a szülésznő odaállt mellém, hogy Na, döntsük el, benntmaradok és reggelig megszületik Marci vagy várunk és ki tudja mikor.
Nehéz döntés ez, mert már tudtam, hogy mire számíthatok és hogy a szülés nem egy sétagalopp. Apával megbeszéltük és döntöttünk, jöjjön ki Marci, így legalább nincs az a bizonytalanság, hogy mikor és hogy indul a szülés, indulni kell-e már a kórházba vagy várjunk.
Mivel már este 7 volt, így úgy döntöttünk, hogy Apa nem jön be, Timikével lesz otthon. Nekem úgyis ott a szülésznő, Timikének nagyobb szüksége van rá.
Még nem voltak fájásaim, így hazajöttünk együtt, bepakoltuk a maradék cuccot és visszamentünk a kórházba. A szülőszobánál elbúcsúztunk és ők jöttek is haza, mert már negyed 10 volt.
A szülésznőm megkérte az ügyeletes doktornőt, hogy vizsgáljon meg, hogy készüljünk a hétvégére, aki 2 ujjnyi méhszájat állapított meg. Erre a szülésznő odaállt mellém, hogy Na, döntsük el, benntmaradok és reggelig megszületik Marci vagy várunk és ki tudja mikor.
Nehéz döntés ez, mert már tudtam, hogy mire számíthatok és hogy a szülés nem egy sétagalopp. Apával megbeszéltük és döntöttünk, jöjjön ki Marci, így legalább nincs az a bizonytalanság, hogy mikor és hogy indul a szülés, indulni kell-e már a kórházba vagy várjunk.
Mivel már este 7 volt, így úgy döntöttünk, hogy Apa nem jön be, Timikével lesz otthon. Nekem úgyis ott a szülésznő, Timikének nagyobb szüksége van rá.
Még nem voltak fájásaim, így hazajöttünk együtt, bepakoltuk a maradék cuccot és visszamentünk a kórházba. A szülőszobánál elbúcsúztunk és ők jöttek is haza, mert már negyed 10 volt.
2011. június 1., szerda
Ruházkodás
Timike múltkor 88 cm volt, így stimmelnek is a 86-92es ruhák, amiket most hord. Miután átrendeztük a hálószobát és a szekrényt is, Timike ruhái pont a pelenkázó mellé esnek, így könnyen válogat belőlük. Gyorsan kell rábeszélnem a ruhákra, mielőtt kipakolja az egészet, hogy ezeket szeretné mind felvenni :)
Emellett pelusozás közben a másik kedvenc tevékenysége lábbal kinyitni a tolóajtót. Ez jó szórakozás, csak kicsit nehéz így pelenkázni :)
Elkezdte csak a pólókat is hordani nappalra a body helyett, akkor mikor kertésznadrágot adok rá, így nincs ki a dereka. Úgy látom az zavarja, mikor csak sima nadrág és póló van rajta, akkor valamiért tologatja le a nadrág derekát, meg a pelus derekát. Így most éjjelre is bodyt és pizsinadrágot adok, mert egész nyugtalan lett az az éjjele, mikor pizsifelsőt és alst adtam body nélkül.
A szoknyák is tetszenek neki, főleg az új piros fehér kimenőruha. Pörgős szoknyának hívja. Az a baj csak vele, hogy ritkán tudom ráadni, mert ritkán megyünk úgy bárhova, hogy abba ne essen bele játszótér vagy csúszda, oda meg nem ideális. Bár vasárnap felvehette, mikor gyereknapi fagyizásra sétáltunk át a közeli cukrászdába. Páváskodott is Apa előtt, hogy miylen csinos Timike :)
Hétfőn is szoknyát akart felvenni,de nem csak úgy, hanem a rendes ruhája fölé, hát ez azért érdekesen nézett ki :)
Kedvence a Thomasos kis póló, ma is az van rajta kertésznadrággal. Így, hogy bent még csak 22 fok van, ez kell is, mármint a hosszú nadrág.
Viszont a zoknik már bent is zavarják, le is veszi rögtön, ha nem adok rá kiscipőt :)
Emellett pelusozás közben a másik kedvenc tevékenysége lábbal kinyitni a tolóajtót. Ez jó szórakozás, csak kicsit nehéz így pelenkázni :)
Elkezdte csak a pólókat is hordani nappalra a body helyett, akkor mikor kertésznadrágot adok rá, így nincs ki a dereka. Úgy látom az zavarja, mikor csak sima nadrág és póló van rajta, akkor valamiért tologatja le a nadrág derekát, meg a pelus derekát. Így most éjjelre is bodyt és pizsinadrágot adok, mert egész nyugtalan lett az az éjjele, mikor pizsifelsőt és alst adtam body nélkül.
A szoknyák is tetszenek neki, főleg az új piros fehér kimenőruha. Pörgős szoknyának hívja. Az a baj csak vele, hogy ritkán tudom ráadni, mert ritkán megyünk úgy bárhova, hogy abba ne essen bele játszótér vagy csúszda, oda meg nem ideális. Bár vasárnap felvehette, mikor gyereknapi fagyizásra sétáltunk át a közeli cukrászdába. Páváskodott is Apa előtt, hogy miylen csinos Timike :)
Hétfőn is szoknyát akart felvenni,de nem csak úgy, hanem a rendes ruhája fölé, hát ez azért érdekesen nézett ki :)
Kedvence a Thomasos kis póló, ma is az van rajta kertésznadrággal. Így, hogy bent még csak 22 fok van, ez kell is, mármint a hosszú nadrág.
Viszont a zoknik már bent is zavarják, le is veszi rögtön, ha nem adok rá kiscipőt :)
Június 1. kedd
Marci baba most már biztosan júniusi gyerek lesz, mint Timike. Az éjjel elég nyugalmas volt, bár este szokásossan forgolódtam még, mikor a többiek már jóízűen aludtak. Viszont Timike csak fél7kor ébredt, éjjel is alug forgolódott az ágyikójában, csak folyton kitakarózott. De mivel meleg volt már, 23 fok, meg pizsi van rajta, nem takargattam sokat, csak néha, amit azonnal megérzett és le is rúgott. De én is éreztem, hogy megizzadok a takaró alatt.
7kor már ki is pattantunk az ágyból, ami úg nézett ki, hogy Timike kiadta a parancsot, hogy felkeljünk és le is mászott az ágyáról, majd kiment és kintről kiabált, hogy ANYA IS FELTEL! Én is kimásztam hát. Gyorsan szellőztettem is, aígy 1 fokkal sikerült visszahűteni a lakást.
Egész frissnek éreztem magam, így kihasználtuk a kellemes időt és gyors reggeli után kimentün kertészkedni. Timike felszerelkezett lapáttal és gereblyével, én is kapával és gereblyével és a retek helyét kikapáltuk és babot ültettünk helyette. 3 félét, mert nem emlékszem, hogy tavaly melyikből lett a jó. Gyorsan elültettem, mert Timikét lefoglalta a borsóevés. Már csövesedik és hajlandó is volt megkóstolni, persze ízlett is neki a finom, zsenge borsó. Utána keresgettem neki a csöveseket, kibontottam, majd kiszedegette a szemeket belőle, addig én pár babot gyorsan elszórtam, majd újra borsókat kerestem :) Legalább 15 csövet megevett belőle. Utána még gazoltunk egy darabot, Timike a kislapáttal kapált, TIMI is TAPÁL, TIMI SEDÍT ANYÁNAK felkiáltásokkal.
Mire meguntuk a kertészkedést, addigra is maradt a kellemes idő, így elindultunk kismotorral a közeli játszótérre. Én először a távolira akartam, kihasználva a hűvöset, de még jó, hogy Timike a kismotora szavazott és a hintás játszótérre, mert mire odaértünk, addigra kisütött a nap és rögtön dög meleg lett.
Timike bekapcsolgatta a hinták láncait, kipróbálta sorban mindet, majd a hintákat magukat is meghintáztatta. Eddigre meg is unta vagy melege lett, így felpattant a motorra és kiadta a parancsot, hogy menjünk haza.
A koránkelésből korai alvás is lett, délben már durmolt is :)
7kor már ki is pattantunk az ágyból, ami úg nézett ki, hogy Timike kiadta a parancsot, hogy felkeljünk és le is mászott az ágyáról, majd kiment és kintről kiabált, hogy ANYA IS FELTEL! Én is kimásztam hát. Gyorsan szellőztettem is, aígy 1 fokkal sikerült visszahűteni a lakást.
Egész frissnek éreztem magam, így kihasználtuk a kellemes időt és gyors reggeli után kimentün kertészkedni. Timike felszerelkezett lapáttal és gereblyével, én is kapával és gereblyével és a retek helyét kikapáltuk és babot ültettünk helyette. 3 félét, mert nem emlékszem, hogy tavaly melyikből lett a jó. Gyorsan elültettem, mert Timikét lefoglalta a borsóevés. Már csövesedik és hajlandó is volt megkóstolni, persze ízlett is neki a finom, zsenge borsó. Utána keresgettem neki a csöveseket, kibontottam, majd kiszedegette a szemeket belőle, addig én pár babot gyorsan elszórtam, majd újra borsókat kerestem :) Legalább 15 csövet megevett belőle. Utána még gazoltunk egy darabot, Timike a kislapáttal kapált, TIMI is TAPÁL, TIMI SEDÍT ANYÁNAK felkiáltásokkal.
Mire meguntuk a kertészkedést, addigra is maradt a kellemes idő, így elindultunk kismotorral a közeli játszótérre. Én először a távolira akartam, kihasználva a hűvöset, de még jó, hogy Timike a kismotora szavazott és a hintás játszótérre, mert mire odaértünk, addigra kisütött a nap és rögtön dög meleg lett.
Timike bekapcsolgatta a hinták láncait, kipróbálta sorban mindet, majd a hintákat magukat is meghintáztatta. Eddigre meg is unta vagy melege lett, így felpattant a motorra és kiadta a parancsot, hogy menjünk haza.
A koránkelésből korai alvás is lett, délben már durmolt is :)
Május 31. kedd
Éjjel Timike valami okból 4 és 5 között 5-10 percenként ébredt. Biztos szoktat vissza a kisbabás szokásokhoz :) Ez nem is lenne sok, de előtte este viszont én nagyon nehezen aludtam el, keményedett sokat a hasam, meg görcsölt néha, így még csak pár órát aludtam, mire Timike kelt.
Neki sem esett jól az éjjeli fentlét, mert utána 8ig aluddt, pont ma, mikor a vérvétel leletekért kellett mennünk. Murhpy. Így összekaptuk magunkat reggel és elbabakocsiztunk gyorsan, már amilyen gyorsan tudom még tolni és utána billegni a nagy hasammal :)
De 9 utánra odaértünk, szerencsére kiadták így is a leleteket. Apáé még nem volt kész teljesen, de azt is megszereztük részben. Nekem a szokásos vérszegénység, most a vasat is nézték, persze az is picit alacsonyabb, mint a határérték, így most 3at próbálok enni a vastablettából naponta, illetve a cukrom is picit a határérték alatt van.
Utána csúszdázott Timike párat, meg hintázott a lakóparki játszótéren, de ez a kis játszótér már nem köti le nagyon, így indulhattunk is hazafelé. Már elég meleg kezdett lenni, pedig nem volt 10 óra, így örültem is neki. Ügyesen sétált Timi hazafelé, szót fogad közben, nem szaladgál el, hanem jön mellettem szépen. Vagy az én kezemet fogja vagy a babakocsit, néha meg egyedül akar menni, de akkor is szépen előttem vagy mellettem. Az utat is felismeri, akkor megfogja a kezem és szaporázza kicsit. Már szerintem egész jól felismeri, hog merre szoktunk menni. Közben megbeszéljük, hogy milyen virágok nyílnak, már amelyiket én is felismerem.
A játszótéren csak átmentünk, megusztuk egy padra leüléssel, akkor már igen meleg volt, ezt Timike is biztos érezte és nem volt jó neki.
Délután mindketten szunnyadtunk egyet, de mindketten álmosan ébredtünk úgy láttam. Apa is épp hazaért addigra. A délutáni program hinta, homokozás, kis fürdés volt, meg este locsolás.
Neki sem esett jól az éjjeli fentlét, mert utána 8ig aluddt, pont ma, mikor a vérvétel leletekért kellett mennünk. Murhpy. Így összekaptuk magunkat reggel és elbabakocsiztunk gyorsan, már amilyen gyorsan tudom még tolni és utána billegni a nagy hasammal :)
De 9 utánra odaértünk, szerencsére kiadták így is a leleteket. Apáé még nem volt kész teljesen, de azt is megszereztük részben. Nekem a szokásos vérszegénység, most a vasat is nézték, persze az is picit alacsonyabb, mint a határérték, így most 3at próbálok enni a vastablettából naponta, illetve a cukrom is picit a határérték alatt van.
Utána csúszdázott Timike párat, meg hintázott a lakóparki játszótéren, de ez a kis játszótér már nem köti le nagyon, így indulhattunk is hazafelé. Már elég meleg kezdett lenni, pedig nem volt 10 óra, így örültem is neki. Ügyesen sétált Timi hazafelé, szót fogad közben, nem szaladgál el, hanem jön mellettem szépen. Vagy az én kezemet fogja vagy a babakocsit, néha meg egyedül akar menni, de akkor is szépen előttem vagy mellettem. Az utat is felismeri, akkor megfogja a kezem és szaporázza kicsit. Már szerintem egész jól felismeri, hog merre szoktunk menni. Közben megbeszéljük, hogy milyen virágok nyílnak, már amelyiket én is felismerem.
A játszótéren csak átmentünk, megusztuk egy padra leüléssel, akkor már igen meleg volt, ezt Timike is biztos érezte és nem volt jó neki.
Délután mindketten szunnyadtunk egyet, de mindketten álmosan ébredtünk úgy láttam. Apa is épp hazaért addigra. A délutáni program hinta, homokozás, kis fürdés volt, meg este locsolás.
Május 30. hétfő
Ma Apa szabin volt és egy orvosos napot tartottunk.
Kezdtük reggel egy dupla vérvétellel, ami eltartott 9ig, mert jó sokan voltak és helyettesítettek. Együtt mentünk, először Apa sétált Timikével kint, aztán én, közben én a háziorvost is megjártam, hogy a jogsim megújításához alkalmassági papírt csináltassak. Szerencsére alkalmas vagyok :) Timike ehhez a doktornőhöz szívesen bejön, mert olyan jól elbeszélgetnek vele, meg sok a színes poszter, ami nézhet. Meg egyébként is csak pár percet szoktunk itt tölteni.
A vérvételre először én mentem be, majd Apa, addig Timike kint volt a másikunkkal. Hallottam, hogy kérdezgeti, hogy Anya hol van, mit csinál? Apához be is kukucskált, akkor kapott két matricát a laboros nénitől. Alapvetően jól bírta, persze nem ült egy helyben, de ez nem is elvárható egy kétévestől.
Ahogy hazajöttünk, reggeliztünk végre és mentünk Dunakeszire, Apára várt egy kis vizsgálat az sztk-ban, addig mi megjártuk (sikertelenül) az okámyirodát, reménykedtem egy soron kívüli ügyintézésben, ám ilyen nincs ilyenkor szabadságidényben.
Timike hazafelé elaludt a kocsiban, ez a két kirándulás elég is volt neki. Apa be tudta hozni úgy ,hogy csak alig ébredt fel, így a délután alvását elég korán megejtette.
Délután pedig a szokásos ctg-re mentünk át Kistarcsára. Timike és Apa sétálgattak a kertben, míg mi Marcival megjártuk az 5. emeletet. Marci jót aludt, nem is csodálom, mert éjjel annál aktívabb :) A szülésznő ébresztgette, akkor rugdosott kicsit, jelezve, hogy hagyjuk békén. Mivel most nem felejtettem el bejelentkezni a földszinten, így kicsit több lett az adminisztráció és ambuláns lapot is ki kellett töltetnem, illetve a szülésznőm intézte. A ctg eremény nagyon jó, Marci jól érzi bent magát.
Most már egyébként nem csak akkor dugja ki a lábat és feszíti meg magát, ha ülök és kevesebb a hely, hanem állva és sétálva is. Szegénykémnek már el lehetnek gémberedve a kis lábai :)
Néha jön már egy-egy kósza jóslófájás, de el is múlik. Más még nem utal rá, hogy készülődne komolyabban.
Kezdtük reggel egy dupla vérvétellel, ami eltartott 9ig, mert jó sokan voltak és helyettesítettek. Együtt mentünk, először Apa sétált Timikével kint, aztán én, közben én a háziorvost is megjártam, hogy a jogsim megújításához alkalmassági papírt csináltassak. Szerencsére alkalmas vagyok :) Timike ehhez a doktornőhöz szívesen bejön, mert olyan jól elbeszélgetnek vele, meg sok a színes poszter, ami nézhet. Meg egyébként is csak pár percet szoktunk itt tölteni.
A vérvételre először én mentem be, majd Apa, addig Timike kint volt a másikunkkal. Hallottam, hogy kérdezgeti, hogy Anya hol van, mit csinál? Apához be is kukucskált, akkor kapott két matricát a laboros nénitől. Alapvetően jól bírta, persze nem ült egy helyben, de ez nem is elvárható egy kétévestől.
Ahogy hazajöttünk, reggeliztünk végre és mentünk Dunakeszire, Apára várt egy kis vizsgálat az sztk-ban, addig mi megjártuk (sikertelenül) az okámyirodát, reménykedtem egy soron kívüli ügyintézésben, ám ilyen nincs ilyenkor szabadságidényben.
Timike hazafelé elaludt a kocsiban, ez a két kirándulás elég is volt neki. Apa be tudta hozni úgy ,hogy csak alig ébredt fel, így a délután alvását elég korán megejtette.
Délután pedig a szokásos ctg-re mentünk át Kistarcsára. Timike és Apa sétálgattak a kertben, míg mi Marcival megjártuk az 5. emeletet. Marci jót aludt, nem is csodálom, mert éjjel annál aktívabb :) A szülésznő ébresztgette, akkor rugdosott kicsit, jelezve, hogy hagyjuk békén. Mivel most nem felejtettem el bejelentkezni a földszinten, így kicsit több lett az adminisztráció és ambuláns lapot is ki kellett töltetnem, illetve a szülésznőm intézte. A ctg eremény nagyon jó, Marci jól érzi bent magát.
Most már egyébként nem csak akkor dugja ki a lábat és feszíti meg magát, ha ülök és kevesebb a hely, hanem állva és sétálva is. Szegénykémnek már el lehetnek gémberedve a kis lábai :)
Néha jön már egy-egy kósza jóslófájás, de el is múlik. Más még nem utal rá, hogy készülődne komolyabban.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)