Timi-száj

Timike kezd tanító jellegű beszédeket intézni hozzánk: "Anya vigyázz, nehogy leess." Anya vigyázz, le ne essen a tészta" 
Ma ebéd előtt a zsiráffal:
- Nézd csak zsiráf, az a konvektor. Nem szabad hozzányúlni. Nagyon meleg, zsiráf.

Egyik fontos témakör  a pisi. Remélem ez már a szobatisztaság felé vezető út egyik lépcsője :) Itthon is figyeli, hogy ki mikor megy, de már a  mamáknál is, ha hallja, hogy csukódik az ajtó, vagy lehúzza valaki, akkor megkérdezi, hogy Ki pisilt?
Csütörtök este Jutka maminál már feküdtünk az ágyban és megkérdezte:
- Mit csinál Mami és Papi?
Én: Nem tudom Timike, én is itt fekszem melletted, nem látom őket.
Timike elmerengett a dolgon:
- Biztos pisilnek. Először Mami, aztán Papi. Papi felállva. :)
(Timikénél ez az egyik fontos különbség lányok és fiúk között :) )

Kapott Timike egy szép kis Götz szoknyát. TEtszik neki, bár hordani majd nyáron lehet, de másra is jó, mivel nagy gombok vannak rajta. MEg lehet tanulni a gombolást. Tegnap este ez volt a fő tevékenység. Párszor ketten gombolgattuk kifelé, mutattam, hogy hol bújik a gombocska, azután már ő próbálta és ügyesen ment is. Aztán az este többi részében hordta a ruhát hozzám, vagy Apához, hogy gomboljuk be. Azt még nem akarta gyakorolni :)

November eleje

A hét nagy részét Félegyházán töltöttük, a gyerekek meg én. Jó volt, Timike most kimamázta, kijátszóterezte magát.

Marcika a szobamérleg szerint elhagya a 10 kg-t. Érződik is :) Még kis lusti, nem akar forogni, de egyébként emelgeti magát rendesen, a karja, nyaka nagyon erős. Vagy kinyomja magát karból ,vagy felemeli kezét, lábát és a mellkasát is. Kétlem, hogy utána tudnám csinálni, vagy legalábbis nem sokáig :P
Egyre ügyesebben nyúl a tárgyak után, ha már meglátja, akkor valamelyik vagy mindkát kezét nyújtja, de már nem olyan párhuzamosan, mint eddig, hanem tudja, hogy melyikhez van közelebb a tárgy, azzal próbálja megfogni, a másikkal pedig segít a szájához emelni. MErt persze a cél maradt továbbra is: a megszerzett tárgyak gyors rágcsálása.
Bár rágcsálni még nincs mivel, hiába a sok nyál és kézrágás, még nem bújt elő fogacska. Pedig tegnap már piros is volt az egyik arca és ott melegebb.

Timike elkezdte jól használni a személyes névmásokat és a ragozást a saját esetében. Amikor tőlünk kérdezett vagy bennünket szólított fel, azt eddig is jól használta: "Apa Te kérsz joghurtot?" Inkább a saját cselekvéseit nem tudta jól, többnyire egyes szám harmadik személyben ragozta a saját cselekvéseit: "Timike lefekteti sárga macit"
De mostanában már előfordulnak mondatok, amikor jól mondja "Kérek nyuszis innivalót".
Még mindig sokszor rácsodálkozom milyen szép ki mondatokat rak össze :)

A héten azzal viccelődött, hogy ki mit mond, sorolta: Margit mama: A mindenit, Jutka mami Az angyalát, Papi  A kutya fáját :)  Ezt pedig sokszor elmondta egymás után, különböző hangsúlyokkal, tényleg vicces volt :)

A héten Timike kevesebbet bántotta Marcit, persze azért is, mert mindig volt, aki csak vele foglalkozott. De sokat simogatta, puszilgatta. Ma még egyszer sem ütött felé, sőt játékot vitt neki és csak simogatta, puszilta. Kíváncsi vagyok, hogy holnaptól, mikor minden visszaáll eredeti mederbe, hogy lesz.

Most Marci itt szopizik, Timi meg Apával játszotérre ment.

Okt 26-27 Vicusos napok :)

Vicus szabin van, ezt a remek hétköznapi lehetőséget ki is használtuk két napig. Szerdán meg akartuk látogatni, csütörtökön meg játszóházba mentünk volna együtt, de a konyhai konvektorunk nem volt már hajlandó fűteni és a gázszerelők szerda délelőttre ígérték magunkat, így felcserélődött a két program. Szerdán végülis már délelőtt végeztek, így mikor Vicus ideért, már indulhattunk is Veresegyházra játszuóházba. Nyáron voltunk ott utoljára, Timike így nagyon örült neki. Amikor odaértünk, akkor kicsit megijedtünk, hogy nincs is nyitva, mert teljes csönd volt és le volt eresztve az ugrálóvár is, de kiderült, hogy nem volt épp gyerek, így leeresztették. A gyerektelenség továbbra is folytatódott, Timike egyedül játszott végig, de így is élvezte nagyon. Múltkor Félegyházán felfedezte, hogy egyedül is remekül tud ezekben a várakban közlekedni, így az első közös felfedezőutunk után már nagyjából egydül játszott, nem is igényelte, hogy menjünk vele. Ez azért is jó, mert akkor ezentúl egyedül is mehetek velük, Timikének elég ha lentről figyelem és néha odajön, ha szomjas, éhes. Mi meg nézzük Marcival.
Marci egyébként jót aludt a hintás babaszékban, akkora szabadságom volt, hogy csak na :)
Egyszer keresett csak Timi, mikor elmentem Marcit pelenkázni, meg etetni, de nem is engem keresett, hanem azt kérdezte Vicustól, hogy Hol van Marci? Odajöttek a pelenkázóhoz, látta, hogy szopizik Marci és én is megvagyok. Megfordult és ment is vissza játszani.
Jól elfáradt a játszóházban, de szépen hazajött, még sétált is hazafelé, meg meg kellett állni a játszótéren is kicsit.
Este volt kis (na jó, elég nagy) fáradság hiszti, aztán azt ölemben el is aludt.

Csütörtökön pedig mi indultunk neki a nagy Pestnek, hogy megnézzük hol lakik Vicus. Gyalog mentünk a vonathoz, hogy a babakocsit ne kelljen cipelni és Timi nagyon ügyesen lesétálta ezt a több, mint 1 km-t. Fél óra alatt meg is tettük, így volt időnk a kisboltban színes cukrot venni.
Vicus bent várt bennünket a nyugatiban, onnan pedig metroztunk hozzá. A metroból a mozgólépcső tetszett Timinek, a mentroból minden megállónál ki akart szállni, így visszafelé már csak fele utat metroztuk, a többit villamosoztuk. Marci szokásosan a mei taiban utazott.
Vicusnál Timike szépen eljátszott, csodálkoztam is, hogy mennyi ideig játszott a plüssállatokkal, meg labdával. Finomat ebédeltünk, a rakott krumpliból szépen evett Timi. Marci pedig az ágyon, kicsit feltámasztva, hogy lásson, nézelődött, miután felébredt az utazás közben alvásból. Aranyos kis lakásban lakik Vicus, kis otthonos.
Amikor TImi már megunta fent, lementünk a játszóteret keresni, találtunk is gyorsan egyet, ami nagyon tetszett Timinek, volt minden, ami kellett. 3 előtt inultunk haza, a fél 4es vonatot el is értük. Egy hazasétára már nem vállalkoztunk, így Apát kihívtuk magunk elé. Elfáratunk, én legalábbis, MArcit vagy 4 órát vittem, de jó kis kirándulás volt.
Most kicsit megint érzem a hátam egyik izmát a sok cipeléstől, hiába, a 9,5 kg csak nehéz.

Ma, pénteken itthoon vagyunk, itthon is legyünk már :)
Elsétálunk majd a közeli játszótérre, meg a kisboltba, mert van egy nagy adag körténk, amit lekvárnak kellene befőzni, de kell hozzá pár dolog (az időn kívül). Meg leht hogy sütünk valamit, mert nagyon ennék ilyen kicsi kakaós csigákat :)

Okt 21

Ma csak a közeli játszótérre mentünk ki, mikor kicsit kisütött a nap. Elég vizes volt minden az éjjeli esőtől, de hintázni, mászókázni lehetett, meg szaladgálni is. Kell is a szaladgálás, mert tegnap nem voltunk kint az egész napos csepegő eső miatt, (meg nem is volt kedvem), és nehezen aludt el Timi este.

Timike elkezdte a szerepjátékokat. Mostanában a kezével és lábával is játszik, társalog velük, főleg este, amikor más játék nincs a házban. "Nézd lábikó, itt a maci, felmászol ide lábikó és csússsz, lecsússzansz." Emellett  Kati baba és sárga maci az alanya a játékoknak, de szigorúan csak, ha nem figyelünk oda. Elvonul és eljátszogat velük, hallom vissza a saját mondataimat :) NAgyon kell fülelnem, mert ezt kivételesen halkan mondja. Ülteti őket székre, babakocsiba, lefekteti, betakargatja őket.

Elhatároztam, hogy méginkább visszaszorítom Timike tv nézését, mesenézését. Sokat olvasgattam erről és több helyen írják, hogy aggresszívabb lehet a kisgyerek a tv nézéstől, mégha nem is durva mesét néz, mert nem tudja vele játszani a mesét, kiélni magát mozgásban. Eddig se sokat nézett, de próbálom még kevesebbre csökkenteni. Azt persze nem tudom, hogy így a házimunkával hogy fogok haladni :P, de majd meglátjuk. Most  napokban nem is nézett szinte semmit és nem nagyon hiányolja. Néha mondja, hogy rószaszín párducot akar nézni, de akkor feldobok egy játékötletet és el is fogadja.

A legújabb mesénk a macicsaládról szól, ahol két kismaci van, Zsuzsi maci és Laci maci. Érdekes, hogy Timinek Laci maci a szimpibb, lehet, h a név csengése miatt. Kedvenc története, mikor baba-mama klubba  mennek, de jártak már boltban, játszótéren és Mama macinál is.

Marcika új játéka pedig a kukucs játék. Ha textilpelussal letakarom, majd lehúzom róla és újra meglát, akkor hangosan kacag. Akkor is, ha én bújok a pelus mögé és onnan kukucskálok. Timinek is tetszik a játék, ma is már vagy 3x játszotta Marcival.

Játszóház Félegyházán

Jutka mamival elmentünk a frissen nyílt félegyházi játszóházba. Timike rögtön ment is, nem kellett nógatni :) 6-7 gyerek játszott ott, ez pont elég is volt, mert egy kisebb fajta játszóház. Az a típus, ahol nem játékok vannak, hanem egy ugrálóvár mászkálós részekkel. Egy emelkedős mászófalon kellett felmászni, ez eleinte nehezebben ment Timinek, mert nagyok voltak a közök, de belejött és élvezte a felmászást, utána meg átment egy akadálypályán és lecsúszott az ugrálóvár csúszdáján. Nagyon tetszett neki, kb egy órát játszott benne. Volt egy nagyobb kislánby, aki nem mert bemenni, neki az anyukája Timivel példálózott, hogy ő milyen bátran megy :)

Okt 18-19

Mostanában nehezen jutok géphez, legalábbis úgy, hogy mindkét kezem szabad lenne. A napokban Marcika nyűgösebb az átlagnál, többet kell dajkálni, nehezebben és kevesebbet alszik. Még este is felébred, pedig eddig letettük 7-8 között és aludt. A fogára gyanakszunk, de nem látni jelét, csak a hirtelen sírás az, ami valami fájdalomra utal.
EGyébként is egyre jobban igényli a társaságot, a figyelmet és a vele való játékot. Nem elég már, ha lát bennünket, kell a szemkontaktus is és főleg hogy beszéljünk hozzá.

A keze ügyesedett, már nyúl dolgokért, akkor is, ha még nem ért hozzá, csak látja. Ez a nyúlás azonban még nem igazi nyúlás, fekve nehéz is lenne, hanem akkor elkezdi összacsukni a két kezét, hátha eléri. Ha elérte és megfogta, akkor rögtön a szájához húzza és csócsálja :)

Timikével (illetve MArcival is, de Timi kedvéért) járunk a baba-mama klubba, már a 4. alkalommal voltunk most kedden. Továbbra is tetszik, rögtön szalad, már nem kell idő a barátkozásra.
A héten már gyalog jöttünk-mentünk, a nagy babakocsival. Egy rövidebb úton 35 perc alatt odaérünk.
Hazafelé a gesztenyés ovi mellett jöttünk el, oda tartozunk körzetileg. Onnan bő negyed óra haza az út. Bár most a waldorf pedagógiát tanulmányozom és minél többet olvasok róla (Vekerdy könyvekben) és beszélgetek szülőkkkel, akiknek odajár a gyerekük, annál jobban tetszik. Ráadásul itt nálunk megvan a teljes oktatási fa, ovitól érettségiig működik az iskola. A hátránya viszont, hogy messzebb van, a gyermekvárosban, ami 35 perc. Viszont ha már közlekedésnél tartunk, akkor az meg előnye, hogy helyben van a gimi is, nem kellene Pestre bejárniuk. Na persze nem a közlekedés fogja eldönteni a kérdést, hanem, hogy jó lenne-e Timinek, Marcinak ez a fajta iskola, óvoda.

A gesztenyés ovinál gesztenyét is gyűjtöttünk,nem meglepő módon :) Ezzel pedig itthon boltosnéniset játszottunk. A kistányérok voltak a kosarak, a gesztenyék, tobozok és a fűzöcske gyümölcsei pedig az áruk. Nem hagyományos boltosok voltunk, mert egymás tányérjaiba pakolásztuk a gyümiket, meg Apának is egyensúlyozott párat Timi a tányéron. Aztán Apa is beszállt és tisztáztuk, hogy ő boltos bácsi inkább, mint néni.

Lepakoltuk a habszivacsokat, nyárra felszedtem, de már hideg a padló. Így megint van egy nagy játszóhely (már az egész szoba inkább gyerekszoba, mint nappali). Oda Marcit is lefektethetem, jó meleg.

Hétfőn a közeli hipermarkatbe kirándultunk, miután Marci a maradék 68as rugikat is kinőtte és a 74esek nagy része meg épp száradt. Szükség volt utánpótlásra. Meg menni is akartunk valahova, ott me van csúszda, így hasznos és játékos is volt a délelőtt. Gyalogoltunk, buszoztunk, vásároltunk, majd Timi játszhatott egy félórát.
Egy néni, akivel odafelé együtt buszoztunk, megkínálta Timit csokival, de ő nem fogadta el, sose szokta idegenektől, csak mikor én törtem a csokiból és odaadtam neki. A néni meg is dícsérte nagyon, hogy milyen okos, tényleg nem szabad elfogadni idegentől semmit.

Na melyik képen ki van?

Timi szintetizátorozik

Képek

 Vigyori Marci

Közös kép

 Jutka mami által varrt léghajó (a kép ferde Anya, nem mi tettük fel ferdén :)))

Október eleje

Olyan rég írtam már megint, mentségemre szóljon, hogy az utolsó szép napokat használtuk ki az ősz előtt. Minden nap mentünk valahova.
Először is múlt hétvégén Félegyházán voltunk. Odafele kifogtunk 3 útépítést, 1 balesetet, 2 fűnyírást, így 45 perccel tartott tovább az út, volt benne egy kb 15 perces Marci sírás.
Kimentünk a lakótelepi napokra Jutka mamával. Timikének rögtön megtetszett a pályán fütó, emelkedő, legurulós kisvonat (bár amibe Timi ült, az épp hajó volt), fel is ült rá. Gondolkodtunk, hogy neki való-e, de arra gondoltam, hogy ha fel akar ülni, akkor biztos nem fél, ő szól ha igen. Pl a pónira nem akart felülni. Nagyon tetszett neki a kisvonat, főleg a technikai része :) Mi Mamával bőszen integettünk neki, ő meg se látott, mert azt figyelte, hogy működik.
Aztán kipróbálta az ugrálóvárakat, kettőt is, ki is fáradt, a másodikban már rövid ideig volt bent. Néztük az ovisok műsorát, utána meg játszótereztünk. Az ingyenes játszótér legalább annyia tetszett Timinek, mint a fizetős cuccok :) Hiába, nem ezen múlik. Végül 2 lufival tértünk haza, vagyis 2vel indultunk, de az egyik már útközben megadta magát. Mi jobban megijjedtünk a durranástól, mint Timike :)

A héten voltunk sokfelé:
Hétfőn a messzi játszótéren meg boltban, kedden baba-mama klubban, szerda közeli játszótér és néptánc foglalkozás, csütörtök zenebölcsi és Margit mama jött. Ma sehol,mert megjött a szeles hideg ősz és különben is álmos vagyok, mert fél 3 óta piciket aludtam csak.

A keddi baba-mama klub a kedvence TImikének úgy látom, ma reggel is mondta, hogy menjünk. Most sok gyerek volt és TImike egyből feloldódott, azonnal szaladt be játszani. Ennyit jelent nála,hogy emlékeztt a múlt hétre, hogy ott voltunk és jó volt. PRóbálunk majd rendszeresen járni, ha az idő  nem lesz nagyon csúnya. Hazafelé gyalogoltunk, kb 50 perc volt a hazaút. De így is kb akkor értünk, ahogy a busszal értünk volna, mert fél órát várni kellett volna rá.

Miket tud TImi?
A színekben nagyon jó már, az alapszíneket már megbízhatóan felismeri, ő mondogatja, nem is kell kérdezni. A héten a fekete-fehéret keverte, de 2 napja már nem rontja el.

Gyönyörű hibátlan mondatokat alkot egyedül, néha meglepődöm milyen hosszú mondatot milyen tisztán és hibátlanul mond. A személyes névmásokkal van még gondja, saját magát úgy mondja, mint ahogy mi, tehát egyes szám második személyben. PErsze tudja, hogy ő maga az, csak így ragozza.

A héten néha, ha mondtam neki, hogy nyuszika, cicamica, akkor azt mondta, hogy "nem nyuszita', akkor mi, kérdeztem. TIMEJA :) - javított ki ő.

TImike a nagy önérdekérvényesítő, amit kitalál, azt körömszakadtáig védi. Apa azt mondja rá, hogy makacs és tőlem örökölte :) Így is lehet mondani, de az önérdekérvényesítő jobban hangzik és jobban tükrözi, hogy  ez milyen hasznos lesz felnőttkorában.

Timi hisztizni is remekül tud. Már mindkét mamának bemutatta ezt a tudását. Az ember nem is hinné, hogy ez az okos kislány így tud toporzékolni, ezt vajon honnan örökölte :))))
Jó hír, hogy én sem sokáig voltam hisztis, csak 2-3 éves korom körül, utána megtanultam más módszerekkel érvényesíteni az akaratomat.

Marcika:
Egyre többet van kézben, kezd neki is kinyílni a világ és ő kíváncsi rá. Elég nehéz cipelni, de annak örülök, hogy érdeklődő. Inkább cipelem, minthogy egész nap ágyban fekvős, érdektelen baba legyen.

Gügyög ezerrel, percekig elbeszélget, hogy ha olyan kedve van és valaki figyel rá. Ő is igényli az embereket, nem szeret csak úgy élettelen tárgyakhoz  beszélni.
Ha a kezéhez ér valami, akkor rögtön megfogja mindkettővel és viszi is a szájához. Meg üresen a kezét is. Rágja, cuppogja.
Ha a mi két kezünket fogja meg, akkor húzza fel magát ülő helyzetbe.

Már sikerült hasról hátra fordulni, látszott rajta az igyekezet, vitte a fejét oldalra, de amikor érezte, hogy kibillen, akkor visszakapta. Azért hosszas próbálkozás után csak eldőlt. Hátról még nem próbált hasra.

Egyébként is főleg  a növekedésre koncentrál. Már 9 kg körül van és 74es ruhákat hord. Eddig havonta egy ruhaméretet nőtt ki.

A fejét már rég tartja, már a mellkaskinyomás is ment eddig is, azt hiszem ezt kell megtanulni erre a korra, bár ezt sose követtem. na mindjárt elolvasom mit kellene tudnia most. Ahogy olvasom, mindent tud Marcika, amit kell :)

Elég csiklandós, hangosan nevet, ha olyan helyen fogjuk vagy csikizzük. De ez nála kb minden lehet, még a tenyere is csikis :)))
Egyébként nagyon mosolygós, ha emberi  arcot lát, rögtön vigyorog, megnevettetni is könnyű.