Vicus szabin van, ezt a remek hétköznapi lehetőséget ki is használtuk két napig. Szerdán meg akartuk látogatni, csütörtökön meg játszóházba mentünk volna együtt, de a konyhai konvektorunk nem volt már hajlandó fűteni és a gázszerelők szerda délelőttre ígérték magunkat, így felcserélődött a két program. Szerdán végülis már délelőtt végeztek, így mikor Vicus ideért, már indulhattunk is Veresegyházra játszuóházba. Nyáron voltunk ott utoljára, Timike így nagyon örült neki. Amikor odaértünk, akkor kicsit megijedtünk, hogy nincs is nyitva, mert teljes csönd volt és le volt eresztve az ugrálóvár is, de kiderült, hogy nem volt épp gyerek, így leeresztették. A gyerektelenség továbbra is folytatódott, Timike egyedül játszott végig, de így is élvezte nagyon. Múltkor Félegyházán felfedezte, hogy egyedül is remekül tud ezekben a várakban közlekedni, így az első közös felfedezőutunk után már nagyjából egydül játszott, nem is igényelte, hogy menjünk vele. Ez azért is jó, mert akkor ezentúl egyedül is mehetek velük, Timikének elég ha lentről figyelem és néha odajön, ha szomjas, éhes. Mi meg nézzük Marcival.
Marci egyébként jót aludt a hintás babaszékban, akkora szabadságom volt, hogy csak na :)
Egyszer keresett csak Timi, mikor elmentem Marcit pelenkázni, meg etetni, de nem is engem keresett, hanem azt kérdezte Vicustól, hogy Hol van Marci? Odajöttek a pelenkázóhoz, látta, hogy szopizik Marci és én is megvagyok. Megfordult és ment is vissza játszani.
Jól elfáradt a játszóházban, de szépen hazajött, még sétált is hazafelé, meg meg kellett állni a játszótéren is kicsit.
Este volt kis (na jó, elég nagy) fáradság hiszti, aztán azt ölemben el is aludt.
Csütörtökön pedig mi indultunk neki a nagy Pestnek, hogy megnézzük hol lakik Vicus. Gyalog mentünk a vonathoz, hogy a babakocsit ne kelljen cipelni és Timi nagyon ügyesen lesétálta ezt a több, mint 1 km-t. Fél óra alatt meg is tettük, így volt időnk a kisboltban színes cukrot venni.
Vicus bent várt bennünket a nyugatiban, onnan pedig metroztunk hozzá. A metroból a mozgólépcső tetszett Timinek, a mentroból minden megállónál ki akart szállni, így visszafelé már csak fele utat metroztuk, a többit villamosoztuk. Marci szokásosan a mei taiban utazott.
Vicusnál Timike szépen eljátszott, csodálkoztam is, hogy mennyi ideig játszott a plüssállatokkal, meg labdával. Finomat ebédeltünk, a rakott krumpliból szépen evett Timi. Marci pedig az ágyon, kicsit feltámasztva, hogy lásson, nézelődött, miután felébredt az utazás közben alvásból. Aranyos kis lakásban lakik Vicus, kis otthonos.
Amikor TImi már megunta fent, lementünk a játszóteret keresni, találtunk is gyorsan egyet, ami nagyon tetszett Timinek, volt minden, ami kellett. 3 előtt inultunk haza, a fél 4es vonatot el is értük. Egy hazasétára már nem vállalkoztunk, így Apát kihívtuk magunk elé. Elfáratunk, én legalábbis, MArcit vagy 4 órát vittem, de jó kis kirándulás volt.
Most kicsit megint érzem a hátam egyik izmát a sok cipeléstől, hiába, a 9,5 kg csak nehéz.
Ma, pénteken itthoon vagyunk, itthon is legyünk már :)
Elsétálunk majd a közeli játszótérre, meg a kisboltba, mert van egy nagy adag körténk, amit lekvárnak kellene befőzni, de kell hozzá pár dolog (az időn kívül). Meg leht hogy sütünk valamit, mert nagyon ennék ilyen kicsi kakaós csigákat :)
Timike
2011. október 28., péntek
2011. október 21., péntek
Okt 21
Ma csak a közeli játszótérre mentünk ki, mikor kicsit kisütött a nap. Elég vizes volt minden az éjjeli esőtől, de hintázni, mászókázni lehetett, meg szaladgálni is. Kell is a szaladgálás, mert tegnap nem voltunk kint az egész napos csepegő eső miatt, (meg nem is volt kedvem), és nehezen aludt el Timi este.
Timike elkezdte a szerepjátékokat. Mostanában a kezével és lábával is játszik, társalog velük, főleg este, amikor más játék nincs a házban. "Nézd lábikó, itt a maci, felmászol ide lábikó és csússsz, lecsússzansz." Emellett Kati baba és sárga maci az alanya a játékoknak, de szigorúan csak, ha nem figyelünk oda. Elvonul és eljátszogat velük, hallom vissza a saját mondataimat :) NAgyon kell fülelnem, mert ezt kivételesen halkan mondja. Ülteti őket székre, babakocsiba, lefekteti, betakargatja őket.
Elhatároztam, hogy méginkább visszaszorítom Timike tv nézését, mesenézését. Sokat olvasgattam erről és több helyen írják, hogy aggresszívabb lehet a kisgyerek a tv nézéstől, mégha nem is durva mesét néz, mert nem tudja vele játszani a mesét, kiélni magát mozgásban. Eddig se sokat nézett, de próbálom még kevesebbre csökkenteni. Azt persze nem tudom, hogy így a házimunkával hogy fogok haladni :P, de majd meglátjuk. Most napokban nem is nézett szinte semmit és nem nagyon hiányolja. Néha mondja, hogy rószaszín párducot akar nézni, de akkor feldobok egy játékötletet és el is fogadja.
A legújabb mesénk a macicsaládról szól, ahol két kismaci van, Zsuzsi maci és Laci maci. Érdekes, hogy Timinek Laci maci a szimpibb, lehet, h a név csengése miatt. Kedvenc története, mikor baba-mama klubba mennek, de jártak már boltban, játszótéren és Mama macinál is.
Marcika új játéka pedig a kukucs játék. Ha textilpelussal letakarom, majd lehúzom róla és újra meglát, akkor hangosan kacag. Akkor is, ha én bújok a pelus mögé és onnan kukucskálok. Timinek is tetszik a játék, ma is már vagy 3x játszotta Marcival.
Timike elkezdte a szerepjátékokat. Mostanában a kezével és lábával is játszik, társalog velük, főleg este, amikor más játék nincs a házban. "Nézd lábikó, itt a maci, felmászol ide lábikó és csússsz, lecsússzansz." Emellett Kati baba és sárga maci az alanya a játékoknak, de szigorúan csak, ha nem figyelünk oda. Elvonul és eljátszogat velük, hallom vissza a saját mondataimat :) NAgyon kell fülelnem, mert ezt kivételesen halkan mondja. Ülteti őket székre, babakocsiba, lefekteti, betakargatja őket.
Elhatároztam, hogy méginkább visszaszorítom Timike tv nézését, mesenézését. Sokat olvasgattam erről és több helyen írják, hogy aggresszívabb lehet a kisgyerek a tv nézéstől, mégha nem is durva mesét néz, mert nem tudja vele játszani a mesét, kiélni magát mozgásban. Eddig se sokat nézett, de próbálom még kevesebbre csökkenteni. Azt persze nem tudom, hogy így a házimunkával hogy fogok haladni :P, de majd meglátjuk. Most napokban nem is nézett szinte semmit és nem nagyon hiányolja. Néha mondja, hogy rószaszín párducot akar nézni, de akkor feldobok egy játékötletet és el is fogadja.
A legújabb mesénk a macicsaládról szól, ahol két kismaci van, Zsuzsi maci és Laci maci. Érdekes, hogy Timinek Laci maci a szimpibb, lehet, h a név csengése miatt. Kedvenc története, mikor baba-mama klubba mennek, de jártak már boltban, játszótéren és Mama macinál is.
Marcika új játéka pedig a kukucs játék. Ha textilpelussal letakarom, majd lehúzom róla és újra meglát, akkor hangosan kacag. Akkor is, ha én bújok a pelus mögé és onnan kukucskálok. Timinek is tetszik a játék, ma is már vagy 3x játszotta Marcival.
2011. október 20., csütörtök
Játszóház Félegyházán
Jutka mamival elmentünk a frissen nyílt félegyházi játszóházba. Timike rögtön ment is, nem kellett nógatni :) 6-7 gyerek játszott ott, ez pont elég is volt, mert egy kisebb fajta játszóház. Az a típus, ahol nem játékok vannak, hanem egy ugrálóvár mászkálós részekkel. Egy emelkedős mászófalon kellett felmászni, ez eleinte nehezebben ment Timinek, mert nagyok voltak a közök, de belejött és élvezte a felmászást, utána meg átment egy akadálypályán és lecsúszott az ugrálóvár csúszdáján. Nagyon tetszett neki, kb egy órát játszott benne. Volt egy nagyobb kislánby, aki nem mert bemenni, neki az anyukája Timivel példálózott, hogy ő milyen bátran megy :)
Okt 18-19
Mostanában nehezen jutok géphez, legalábbis úgy, hogy mindkét kezem szabad lenne. A napokban Marcika nyűgösebb az átlagnál, többet kell dajkálni, nehezebben és kevesebbet alszik. Még este is felébred, pedig eddig letettük 7-8 között és aludt. A fogára gyanakszunk, de nem látni jelét, csak a hirtelen sírás az, ami valami fájdalomra utal.
EGyébként is egyre jobban igényli a társaságot, a figyelmet és a vele való játékot. Nem elég már, ha lát bennünket, kell a szemkontaktus is és főleg hogy beszéljünk hozzá.
A keze ügyesedett, már nyúl dolgokért, akkor is, ha még nem ért hozzá, csak látja. Ez a nyúlás azonban még nem igazi nyúlás, fekve nehéz is lenne, hanem akkor elkezdi összacsukni a két kezét, hátha eléri. Ha elérte és megfogta, akkor rögtön a szájához húzza és csócsálja :)
Timikével (illetve MArcival is, de Timi kedvéért) járunk a baba-mama klubba, már a 4. alkalommal voltunk most kedden. Továbbra is tetszik, rögtön szalad, már nem kell idő a barátkozásra.
A héten már gyalog jöttünk-mentünk, a nagy babakocsival. Egy rövidebb úton 35 perc alatt odaérünk.
Hazafelé a gesztenyés ovi mellett jöttünk el, oda tartozunk körzetileg. Onnan bő negyed óra haza az út. Bár most a waldorf pedagógiát tanulmányozom és minél többet olvasok róla (Vekerdy könyvekben) és beszélgetek szülőkkkel, akiknek odajár a gyerekük, annál jobban tetszik. Ráadásul itt nálunk megvan a teljes oktatási fa, ovitól érettségiig működik az iskola. A hátránya viszont, hogy messzebb van, a gyermekvárosban, ami 35 perc. Viszont ha már közlekedésnél tartunk, akkor az meg előnye, hogy helyben van a gimi is, nem kellene Pestre bejárniuk. Na persze nem a közlekedés fogja eldönteni a kérdést, hanem, hogy jó lenne-e Timinek, Marcinak ez a fajta iskola, óvoda.
A gesztenyés ovinál gesztenyét is gyűjtöttünk,nem meglepő módon :) Ezzel pedig itthon boltosnéniset játszottunk. A kistányérok voltak a kosarak, a gesztenyék, tobozok és a fűzöcske gyümölcsei pedig az áruk. Nem hagyományos boltosok voltunk, mert egymás tányérjaiba pakolásztuk a gyümiket, meg Apának is egyensúlyozott párat Timi a tányéron. Aztán Apa is beszállt és tisztáztuk, hogy ő boltos bácsi inkább, mint néni.
Lepakoltuk a habszivacsokat, nyárra felszedtem, de már hideg a padló. Így megint van egy nagy játszóhely (már az egész szoba inkább gyerekszoba, mint nappali). Oda Marcit is lefektethetem, jó meleg.
Hétfőn a közeli hipermarkatbe kirándultunk, miután Marci a maradék 68as rugikat is kinőtte és a 74esek nagy része meg épp száradt. Szükség volt utánpótlásra. Meg menni is akartunk valahova, ott me van csúszda, így hasznos és játékos is volt a délelőtt. Gyalogoltunk, buszoztunk, vásároltunk, majd Timi játszhatott egy félórát.
Egy néni, akivel odafelé együtt buszoztunk, megkínálta Timit csokival, de ő nem fogadta el, sose szokta idegenektől, csak mikor én törtem a csokiból és odaadtam neki. A néni meg is dícsérte nagyon, hogy milyen okos, tényleg nem szabad elfogadni idegentől semmit.
EGyébként is egyre jobban igényli a társaságot, a figyelmet és a vele való játékot. Nem elég már, ha lát bennünket, kell a szemkontaktus is és főleg hogy beszéljünk hozzá.
A keze ügyesedett, már nyúl dolgokért, akkor is, ha még nem ért hozzá, csak látja. Ez a nyúlás azonban még nem igazi nyúlás, fekve nehéz is lenne, hanem akkor elkezdi összacsukni a két kezét, hátha eléri. Ha elérte és megfogta, akkor rögtön a szájához húzza és csócsálja :)
Timikével (illetve MArcival is, de Timi kedvéért) járunk a baba-mama klubba, már a 4. alkalommal voltunk most kedden. Továbbra is tetszik, rögtön szalad, már nem kell idő a barátkozásra.
A héten már gyalog jöttünk-mentünk, a nagy babakocsival. Egy rövidebb úton 35 perc alatt odaérünk.
Hazafelé a gesztenyés ovi mellett jöttünk el, oda tartozunk körzetileg. Onnan bő negyed óra haza az út. Bár most a waldorf pedagógiát tanulmányozom és minél többet olvasok róla (Vekerdy könyvekben) és beszélgetek szülőkkkel, akiknek odajár a gyerekük, annál jobban tetszik. Ráadásul itt nálunk megvan a teljes oktatási fa, ovitól érettségiig működik az iskola. A hátránya viszont, hogy messzebb van, a gyermekvárosban, ami 35 perc. Viszont ha már közlekedésnél tartunk, akkor az meg előnye, hogy helyben van a gimi is, nem kellene Pestre bejárniuk. Na persze nem a közlekedés fogja eldönteni a kérdést, hanem, hogy jó lenne-e Timinek, Marcinak ez a fajta iskola, óvoda.
A gesztenyés ovinál gesztenyét is gyűjtöttünk,nem meglepő módon :) Ezzel pedig itthon boltosnéniset játszottunk. A kistányérok voltak a kosarak, a gesztenyék, tobozok és a fűzöcske gyümölcsei pedig az áruk. Nem hagyományos boltosok voltunk, mert egymás tányérjaiba pakolásztuk a gyümiket, meg Apának is egyensúlyozott párat Timi a tányéron. Aztán Apa is beszállt és tisztáztuk, hogy ő boltos bácsi inkább, mint néni.
Lepakoltuk a habszivacsokat, nyárra felszedtem, de már hideg a padló. Így megint van egy nagy játszóhely (már az egész szoba inkább gyerekszoba, mint nappali). Oda Marcit is lefektethetem, jó meleg.
Hétfőn a közeli hipermarkatbe kirándultunk, miután Marci a maradék 68as rugikat is kinőtte és a 74esek nagy része meg épp száradt. Szükség volt utánpótlásra. Meg menni is akartunk valahova, ott me van csúszda, így hasznos és játékos is volt a délelőtt. Gyalogoltunk, buszoztunk, vásároltunk, majd Timi játszhatott egy félórát.
Egy néni, akivel odafelé együtt buszoztunk, megkínálta Timit csokival, de ő nem fogadta el, sose szokta idegenektől, csak mikor én törtem a csokiból és odaadtam neki. A néni meg is dícsérte nagyon, hogy milyen okos, tényleg nem szabad elfogadni idegentől semmit.
2011. október 15., szombat
2011. október 10., hétfő
2011. október 7., péntek
Képek
Vigyori Marci
Közös kép
Jutka mami által varrt léghajó (a kép ferde Anya, nem mi tettük fel ferdén :)))
Közös kép
Október eleje
Olyan rég írtam már megint, mentségemre szóljon, hogy az utolsó szép napokat használtuk ki az ősz előtt. Minden nap mentünk valahova.
Először is múlt hétvégén Félegyházán voltunk. Odafele kifogtunk 3 útépítést, 1 balesetet, 2 fűnyírást, így 45 perccel tartott tovább az út, volt benne egy kb 15 perces Marci sírás.
Kimentünk a lakótelepi napokra Jutka mamával. Timikének rögtön megtetszett a pályán fütó, emelkedő, legurulós kisvonat (bár amibe Timi ült, az épp hajó volt), fel is ült rá. Gondolkodtunk, hogy neki való-e, de arra gondoltam, hogy ha fel akar ülni, akkor biztos nem fél, ő szól ha igen. Pl a pónira nem akart felülni. Nagyon tetszett neki a kisvonat, főleg a technikai része :) Mi Mamával bőszen integettünk neki, ő meg se látott, mert azt figyelte, hogy működik.
Aztán kipróbálta az ugrálóvárakat, kettőt is, ki is fáradt, a másodikban már rövid ideig volt bent. Néztük az ovisok műsorát, utána meg játszótereztünk. Az ingyenes játszótér legalább annyia tetszett Timinek, mint a fizetős cuccok :) Hiába, nem ezen múlik. Végül 2 lufival tértünk haza, vagyis 2vel indultunk, de az egyik már útközben megadta magát. Mi jobban megijjedtünk a durranástól, mint Timike :)
A héten voltunk sokfelé:
Hétfőn a messzi játszótéren meg boltban, kedden baba-mama klubban, szerda közeli játszótér és néptánc foglalkozás, csütörtök zenebölcsi és Margit mama jött. Ma sehol,mert megjött a szeles hideg ősz és különben is álmos vagyok, mert fél 3 óta piciket aludtam csak.
A keddi baba-mama klub a kedvence TImikének úgy látom, ma reggel is mondta, hogy menjünk. Most sok gyerek volt és TImike egyből feloldódott, azonnal szaladt be játszani. Ennyit jelent nála,hogy emlékeztt a múlt hétre, hogy ott voltunk és jó volt. PRóbálunk majd rendszeresen járni, ha az idő nem lesz nagyon csúnya. Hazafelé gyalogoltunk, kb 50 perc volt a hazaút. De így is kb akkor értünk, ahogy a busszal értünk volna, mert fél órát várni kellett volna rá.
Miket tud TImi?
A színekben nagyon jó már, az alapszíneket már megbízhatóan felismeri, ő mondogatja, nem is kell kérdezni. A héten a fekete-fehéret keverte, de 2 napja már nem rontja el.
Gyönyörű hibátlan mondatokat alkot egyedül, néha meglepődöm milyen hosszú mondatot milyen tisztán és hibátlanul mond. A személyes névmásokkal van még gondja, saját magát úgy mondja, mint ahogy mi, tehát egyes szám második személyben. PErsze tudja, hogy ő maga az, csak így ragozza.
A héten néha, ha mondtam neki, hogy nyuszika, cicamica, akkor azt mondta, hogy "nem nyuszita', akkor mi, kérdeztem. TIMEJA :) - javított ki ő.
TImike a nagy önérdekérvényesítő, amit kitalál, azt körömszakadtáig védi. Apa azt mondja rá, hogy makacs és tőlem örökölte :) Így is lehet mondani, de az önérdekérvényesítő jobban hangzik és jobban tükrözi, hogy ez milyen hasznos lesz felnőttkorában.
Timi hisztizni is remekül tud. Már mindkét mamának bemutatta ezt a tudását. Az ember nem is hinné, hogy ez az okos kislány így tud toporzékolni, ezt vajon honnan örökölte :))))
Jó hír, hogy én sem sokáig voltam hisztis, csak 2-3 éves korom körül, utána megtanultam más módszerekkel érvényesíteni az akaratomat.
Marcika:
Egyre többet van kézben, kezd neki is kinyílni a világ és ő kíváncsi rá. Elég nehéz cipelni, de annak örülök, hogy érdeklődő. Inkább cipelem, minthogy egész nap ágyban fekvős, érdektelen baba legyen.
Gügyög ezerrel, percekig elbeszélget, hogy ha olyan kedve van és valaki figyel rá. Ő is igényli az embereket, nem szeret csak úgy élettelen tárgyakhoz beszélni.
Ha a kezéhez ér valami, akkor rögtön megfogja mindkettővel és viszi is a szájához. Meg üresen a kezét is. Rágja, cuppogja.
Ha a mi két kezünket fogja meg, akkor húzza fel magát ülő helyzetbe.
Már sikerült hasról hátra fordulni, látszott rajta az igyekezet, vitte a fejét oldalra, de amikor érezte, hogy kibillen, akkor visszakapta. Azért hosszas próbálkozás után csak eldőlt. Hátról még nem próbált hasra.
Egyébként is főleg a növekedésre koncentrál. Már 9 kg körül van és 74es ruhákat hord. Eddig havonta egy ruhaméretet nőtt ki.
A fejét már rég tartja, már a mellkaskinyomás is ment eddig is, azt hiszem ezt kell megtanulni erre a korra, bár ezt sose követtem. na mindjárt elolvasom mit kellene tudnia most. Ahogy olvasom, mindent tud Marcika, amit kell :)
Elég csiklandós, hangosan nevet, ha olyan helyen fogjuk vagy csikizzük. De ez nála kb minden lehet, még a tenyere is csikis :)))
Egyébként nagyon mosolygós, ha emberi arcot lát, rögtön vigyorog, megnevettetni is könnyű.
Először is múlt hétvégén Félegyházán voltunk. Odafele kifogtunk 3 útépítést, 1 balesetet, 2 fűnyírást, így 45 perccel tartott tovább az út, volt benne egy kb 15 perces Marci sírás.
Kimentünk a lakótelepi napokra Jutka mamával. Timikének rögtön megtetszett a pályán fütó, emelkedő, legurulós kisvonat (bár amibe Timi ült, az épp hajó volt), fel is ült rá. Gondolkodtunk, hogy neki való-e, de arra gondoltam, hogy ha fel akar ülni, akkor biztos nem fél, ő szól ha igen. Pl a pónira nem akart felülni. Nagyon tetszett neki a kisvonat, főleg a technikai része :) Mi Mamával bőszen integettünk neki, ő meg se látott, mert azt figyelte, hogy működik.
Aztán kipróbálta az ugrálóvárakat, kettőt is, ki is fáradt, a másodikban már rövid ideig volt bent. Néztük az ovisok műsorát, utána meg játszótereztünk. Az ingyenes játszótér legalább annyia tetszett Timinek, mint a fizetős cuccok :) Hiába, nem ezen múlik. Végül 2 lufival tértünk haza, vagyis 2vel indultunk, de az egyik már útközben megadta magát. Mi jobban megijjedtünk a durranástól, mint Timike :)
A héten voltunk sokfelé:
Hétfőn a messzi játszótéren meg boltban, kedden baba-mama klubban, szerda közeli játszótér és néptánc foglalkozás, csütörtök zenebölcsi és Margit mama jött. Ma sehol,mert megjött a szeles hideg ősz és különben is álmos vagyok, mert fél 3 óta piciket aludtam csak.
A keddi baba-mama klub a kedvence TImikének úgy látom, ma reggel is mondta, hogy menjünk. Most sok gyerek volt és TImike egyből feloldódott, azonnal szaladt be játszani. Ennyit jelent nála,hogy emlékeztt a múlt hétre, hogy ott voltunk és jó volt. PRóbálunk majd rendszeresen járni, ha az idő nem lesz nagyon csúnya. Hazafelé gyalogoltunk, kb 50 perc volt a hazaút. De így is kb akkor értünk, ahogy a busszal értünk volna, mert fél órát várni kellett volna rá.
Miket tud TImi?
A színekben nagyon jó már, az alapszíneket már megbízhatóan felismeri, ő mondogatja, nem is kell kérdezni. A héten a fekete-fehéret keverte, de 2 napja már nem rontja el.
Gyönyörű hibátlan mondatokat alkot egyedül, néha meglepődöm milyen hosszú mondatot milyen tisztán és hibátlanul mond. A személyes névmásokkal van még gondja, saját magát úgy mondja, mint ahogy mi, tehát egyes szám második személyben. PErsze tudja, hogy ő maga az, csak így ragozza.
A héten néha, ha mondtam neki, hogy nyuszika, cicamica, akkor azt mondta, hogy "nem nyuszita', akkor mi, kérdeztem. TIMEJA :) - javított ki ő.
TImike a nagy önérdekérvényesítő, amit kitalál, azt körömszakadtáig védi. Apa azt mondja rá, hogy makacs és tőlem örökölte :) Így is lehet mondani, de az önérdekérvényesítő jobban hangzik és jobban tükrözi, hogy ez milyen hasznos lesz felnőttkorában.
Timi hisztizni is remekül tud. Már mindkét mamának bemutatta ezt a tudását. Az ember nem is hinné, hogy ez az okos kislány így tud toporzékolni, ezt vajon honnan örökölte :))))
Jó hír, hogy én sem sokáig voltam hisztis, csak 2-3 éves korom körül, utána megtanultam más módszerekkel érvényesíteni az akaratomat.
Marcika:
Egyre többet van kézben, kezd neki is kinyílni a világ és ő kíváncsi rá. Elég nehéz cipelni, de annak örülök, hogy érdeklődő. Inkább cipelem, minthogy egész nap ágyban fekvős, érdektelen baba legyen.
Gügyög ezerrel, percekig elbeszélget, hogy ha olyan kedve van és valaki figyel rá. Ő is igényli az embereket, nem szeret csak úgy élettelen tárgyakhoz beszélni.
Ha a kezéhez ér valami, akkor rögtön megfogja mindkettővel és viszi is a szájához. Meg üresen a kezét is. Rágja, cuppogja.
Ha a mi két kezünket fogja meg, akkor húzza fel magát ülő helyzetbe.
Már sikerült hasról hátra fordulni, látszott rajta az igyekezet, vitte a fejét oldalra, de amikor érezte, hogy kibillen, akkor visszakapta. Azért hosszas próbálkozás után csak eldőlt. Hátról még nem próbált hasra.
Egyébként is főleg a növekedésre koncentrál. Már 9 kg körül van és 74es ruhákat hord. Eddig havonta egy ruhaméretet nőtt ki.
A fejét már rég tartja, már a mellkaskinyomás is ment eddig is, azt hiszem ezt kell megtanulni erre a korra, bár ezt sose követtem. na mindjárt elolvasom mit kellene tudnia most. Ahogy olvasom, mindent tud Marcika, amit kell :)
Elég csiklandós, hangosan nevet, ha olyan helyen fogjuk vagy csikizzük. De ez nála kb minden lehet, még a tenyere is csikis :)))
Egyébként nagyon mosolygós, ha emberi arcot lát, rögtön vigyorog, megnevettetni is könnyű.
2011. szeptember 27., kedd
Szept 27 Baba-mama klub
Hosszú idő után megint eljutottunk ide, rászántam magam a helyi buszozásra és találtam is megfelelő buszokat oda-vissza. (igaz a vissza nem volt tökéletes, alig bírtam feltenni ababakocsit és bejártuk az egész várost mire ideértünk.)
A sportbabakocsit vittük Timinek, Marcit meg mei taiba raktam, így láttam esélyesnek a buszozást.
Timinek nagyon tetszett a klub, volt kiscsúszda, hinta, rengeteg játék. Mi érkeztünk elsőnek, így volt ideje feloldódni is. A 2 óra is tökéletes, pont elég és még nem sok. Marci nézelődött, mutogattam neki játékokat, evet és aludt is. Timike evett sok almát, amit a védőnők hoztak, meg kevés sütit. Labdázott a gyerekekkel, nem vett el senkitől semmit és tőle sem. A többi gyerek is aranyos volt. Timi mondta is, hogy Jövünk máskor is!
Az egyik védőnővel meg a waldorf oviról, iskoláról beszélgettünk, mindhárom gyereke oda járt/jár, 2 már érettségizett is ott. Volt is összehasonlítási alapjuk, mert a 2 nagyobb állami iskolából ment át 6 és 8 év után. Nekem alapvetően szimpatikus a waldorf módszer, de még nem tudok róla eleget, utána fogok nézni és elmegyünk nyílt napra, ha lesz. Ő azt mondta, hogy a lánya úgy fogalmazott, hogy mióta oda járnak boldogabb a családjuk.
A sportbabakocsit vittük Timinek, Marcit meg mei taiba raktam, így láttam esélyesnek a buszozást.
Timinek nagyon tetszett a klub, volt kiscsúszda, hinta, rengeteg játék. Mi érkeztünk elsőnek, így volt ideje feloldódni is. A 2 óra is tökéletes, pont elég és még nem sok. Marci nézelődött, mutogattam neki játékokat, evet és aludt is. Timike evett sok almát, amit a védőnők hoztak, meg kevés sütit. Labdázott a gyerekekkel, nem vett el senkitől semmit és tőle sem. A többi gyerek is aranyos volt. Timi mondta is, hogy Jövünk máskor is!
Az egyik védőnővel meg a waldorf oviról, iskoláról beszélgettünk, mindhárom gyereke oda járt/jár, 2 már érettségizett is ott. Volt is összehasonlítási alapjuk, mert a 2 nagyobb állami iskolából ment át 6 és 8 év után. Nekem alapvetően szimpatikus a waldorf módszer, de még nem tudok róla eleget, utána fogok nézni és elmegyünk nyílt napra, ha lesz. Ő azt mondta, hogy a lánya úgy fogalmazott, hogy mióta oda járnak boldogabb a családjuk.
Szept 21-23 Vonatozás Félegyházára
Szerdán nekiindultam a 2 gyerkőccel vonatal Félegyházára. Már hajnalok hajnalán keltünk, hogy Apa még ki tudjon vinni a vonathoz munka előtt, így a fél 7-es vonaton már fent ültünk. Timike lelkes volt és friss, örült, hogy látja a mamáit. Szemben ült velem, csak így volt hely, mégis ügyesen üldögélt, nézelődött, elmondta többször, hogy nézzük meg a villamosokat. A nyugati előtt meg is néztük őket, vettünk jegyet, kimentünk a szomszéd parkba galambokat kergetni. A félegyházi vonalon is ügyes volt, játszott azokkal, amiket vittünk. Marcika is elnézelődött, néha meg álldogáltam vele, úgy ringattam. Keveset aludt, csak átszálláskor a mei taiban.
A hazafelé út volt nehezebb, Timin látszott már a 3. napja kimaradt délutáni alvás, volt kb 15 perc mélypont, mikor egyszerre voltak nyűgösek. Aztán Timi feltöltődött és Marcit is el tudtam ringatni.
A mamáknál jókat jatszott Timi, sokszor elmondta a Hull a szilvát, 3 játszóteret is kipróbáltunk és rajzoltunk az autómentes napon.
A hazafelé út volt nehezebb, Timin látszott már a 3. napja kimaradt délutáni alvás, volt kb 15 perc mélypont, mikor egyszerre voltak nyűgösek. Aztán Timi feltöltődött és Marcit is el tudtam ringatni.
A mamáknál jókat jatszott Timi, sokszor elmondta a Hull a szilvát, 3 játszóteret is kipróbáltunk és rajzoltunk az autómentes napon.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)