A baba temperamentum kutatás utolsó vizsgálata volt csütörtökön. Délelőtt kicsit aggódtam, mert Timike különösen nyűgös volt. Semmi sem volt jó, sokszor csak úgy nekikezdett sírni, minden ok nélkül. Apával arra jutottunk, hogy biztos valamelyik őrlőfoga készülődik, amiatt nyűgös néha mostanában.
Szóval a kutatásra két időpontunk is volt, hogy amelyikre jobb, arra érjünk oda. Timike elég korán elaludt, köszönhetően a korai kelésnek, így már a negyed 3as időpontra odaértünk, igaz, hogy csak fél 3kor, mert a vonat persze késett. Timike nagyon élvezte a vonatutat, nézelődött kifelé, néztük a nagy tavat, amit mutatott is, hogy ilyen nagy :D
Szépen ült a babakocsiban akkor is, mikor a Lehel térig sétáltunk, nézte a tömeget és a forgalmat.
A vizsgálat maga nem volt bonyolult, egy szobában voltunk, Timike egy polcnyi játékkal játszhatott. 3 percig együtt voltunk bent, én egy fotelban ültem. Azután bejött egy idegen lány, aki leült, majd velem beszélgetett egy percig, majd TImikével játszott. Ekkor én kimentem és 3 perc múlva jöttem csak vissza. Timike nem sírt, csak görbült lefelé a szája, s amikor meglátott akkor tört el a mécses. De gyorsan megnyugodott és újra játszott. Másodszorra már úgy kellett kimennem, hogy egyedül maradt, ekkor persze azonnal sírva fakadt, de pár másodperc múlva mehetett is be újra az idegen lány, aki próbálta megnyugtatni, ami végül egy tologatós-zenélős játékkal sikerült. Azonban a jókedve (ami az új játékok látványától támadt az elején) elmúlt. Amikor bementem, kicsit egykedvűen játszott, viszont mikor felvettem, akkor rögtön mutatta a tik-takot :D Ezután még kérdőíveket kellett kitöltenem, Timikére már nem várt új feladat, játszhatott. Ez a vizsgálat jó sokáig tartott, fél 4 után végeztünk. Apa a fél 5ös vonatnál várt bennünket, így lassan arra sétáltunk, közben még útba ejtettük a westend kinti szökőkútját, ami nagyon megtetszett Timikének. Azt legalább negyed óráig néztük.
A hazafelé vonatozás viszont már nagyon nyűgösen telt, mindent be kellett vetnünk, hogy szórakoztassuk és ne sírjon. Így persze a babakocsiba sem akart utána beszállni, cipelve gyalogoltunk hazafelé.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése