Szeparációs szorongás és hiszti

Timikére rátört a szeparációs szorongás, legalábbis gondolom, hogy ezt nevezik annak. Már egy ideje főleg velem hajlandó lenni, főleg ha nyűgösebb hangulata van. Még Apának is jönnie kell utánam, mert sír. Néha nem tehetem le, vinnem kell mindenhova, főleg hogy itt voltak mesterek. Nem félt tőlük, mosolygott rájuk és integetett, de ezt az ölemből :)))
ÉS megérkezett a hiszti is, ami a szakemberek szerint a kisgyerekkor kezdete, hisz az akaratot jelzi. Hát Timikének van akarata    elég sok. A hiszti kétféle egyelőre, elkezd sírni, de olyan színpadiasan, hogy látszik rajta, hogy ez nem igazi sírás. Sőt ha valami kizökkenti, akkor rögtön abbahagyja és nem is látszik rajta, hogy sírt.

A másik hisztifajta, amikor megfeszíti magát és hátrahajtja a fejét. Ezt akkor szokta alkalmazni, ha le akarom tenni a földre térdelve, vagy az etetőszékbe akarom tenni, de ő nem így gondolja
Egyelőre jól el lehet terelni a figyelmét és abbahagyja a hisztit, az etetőszékbe például egy kis ennivalóért már szívesen beleül