Az egész úgy történt, hogy megérkeztek autóval Félegyházáról, majd mikor szálltak ki az autóból, Mamát segítették befelé, épp a mi autónk mögött mentek, amikor megláttam, hogy jön egy autó és mikor közelebb ért és nem lassított, láttam, hogy nem ül benne senki. De akkor már késő volt és nekiment az autónknak, hátralökte, ami nekiment Mama lábának és ellökte. Persze ha hamarabb felismerjük, hogy nem fog megállni, akkor sem tudunk mit csinálni, mert Mama nem tudott volna olyan gyorsan arrébb menni. Gyorsan leültettük egy székre, néztük mi a fene volt ez, kerestük, hogy kié ez a kocsi, meg telefonáltunk a rendőrségre. Nem tűnt súlyosnak Mama állapota, egyelőre nem bírt ráállni a lábára, de ha ült, akkor nem fájt, kívülről nem is látszott semmi. A rendőr javasolta, hogy azért kihív egy mentőt, biztos, ami biztos, nekik a vizsgálathoz tudniuk kell, hogy nem tört-e el. Még szerencse, hogy a rendőr erősködött, bevitte a mentő az Uzsoki utcai kórházba, ahol megállapították, hogy eltört, ott is fogták, este megműtötték, majd szerdán szállítják haza Félegyházára. Szegénykém pedig úgy készült hozzánk, meg épp, hogy felgyógyult a törött bokájával. Ez egy hihetetlen baleset, nagyon sok mindennek kellett összejátszani, hogy pont akkor, pont ott legyünk. Abba meg jobb bele sem gondolni, hogy ha nincs ott a mi autónk, hogy felfogja a másikat, akkor mi lett volna.
Ekkor már mindenkinek rossz hangulata volt, de azért próbáltuk ünnepelni Timikét. Anyáék persze elmentek Mamával a kórházba, majd amikor előkészítették a műtétre, akkor visszajöttek és a műtét utánra mentek vissza este, hazafelé menet.
Timike nagyon örült, mi ettünk-ittunk azért. Volt torta is, hatlapos krémes, nagyon tetszett Timinek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése