Péntekre Timike kissé hevesebb tiltakozásba kezdett az ovi miatt,m ár itthon elkezdte mondogatni, hogy nem akar menni. De mikor mondtam neki, hogy utána bezárják az ovit és nem mehetünk, akkor már akart menni. Azért itthon és az úton végig tiltakozott, bár nem sírt. Ott aztán átöltözés után kezdett volna sírni, de a dadus néni gyors volt és bevitte. Ez ellen tiltakozott kézzel-lábbal, de ahogy becsukta az ajtót a dadus néni, úgy el is halkult és nem hallottam sírni.
Délután mondta is a dadus néni, hogy utánam is akart szólni, hogy már nem is sír Timi.
Délután újra jókedvűen fogadott, épp sütit eszegetett (mivel még csak sütit és gyümölcsöt fogad el az oviban) és szaladt is ki hozzánk. Akkor már azt mondta, mint az előző napokban is, hogy szeret oviba járni.
Reggel vittük a kis duplo zsiráfot, amit viszont bent hagytunk. Akkor jutott eszembe, mikor már a gyerekek a bicikliülésben ültek. Timit kivettem és visszakültem, ő be is ment és keresgette kicsit, meg főleg nézelődött, hogy a gyerekek hogy fekszenek le aludni. Végül nekem is be kellett mennem, mert Timi nem akaródzott kijönni, olyan jól elnézelődött és várta, hogy az óvó néni keresse a zsiráfot. Ez ugyan nem lett meg, de mondta Timi, hogy nem baj, majd megvárja őt.
Már kívülről meg is tanulta a kis vonatozó verset. Ezt akkor mondják, amikor mennek ki az udvarra. Meg kell fogniuk egymás vállát vonatozva és úgy vonulnak ki, közben mondják, hogy
"Megy a vonat, dübörög,
A kereke de zörög,
Állj meg, állj meg Kispajtás,
Itt van már az állomás."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése