7. napja jár Timi oviba egyedül és ma először reggel is azt mondta, hogy szeret oviba járni és menni akar :)))
Bízom benne, hogy ezzel túl is vagyunk a fő beszokáson és nem lesz nagy visszaesés már. (itt nem a halk kis nem akarok oviba menni próbálkozásokra gondolok, hanem inkább nagy sírásokra és kapaszkodásra)
Emiatt a jó reggeli indulás miatt a kísértést is el kellett hessegetnem, hogy a hidegfront hozta esőbe ne induljunk el. Így muszáj volt oviba menni.
Elővettem hát az esőkabátokat, meg Timi előkereste az esernyőjét és nekiindultunk. Timi nem ázott, a kabát és az esernyő alatt. Egy idő után Marci is hagyta, hogy feltegyem a sapkáját és a kapucniját, de szegénykémnek a menetszél a szemébe fújta a vizet. Egy percig tiltakozott, de utána csak félálomban dünnyögött. Szerencsére azért nem szakadt nagyon, de ezt már azért esőnek lehet nevezni. Nekem kabátom volt, a kapucnit is lefújta a menetszél, így talán én áztam legjobban, főleg a nadrágom. De már a fejemben benne van a biciklis esőfelszerelés terve.
Aztán az ovihoz érve több gyerek sírása hallatszott ki. Az egyik kislány, Luca (ő még csak most lesz szeptember végén 3 éves) az elején jól indult, de ezen a héten már sokat sírt. Ekkor Timike megkérdezte, hogy eyedül kell itt maradnia? Mondtam, hogy igen. De aztán annyira nem kérdezgette, el voltunk foglalva a vetkőzéssel és azzal, hogy vigyen be almát és szilvát, amit hozunk magunkkal. Puszit adtam és mondtam, hogy integessen.
Integetett is, a daduska néni öléből. Úgy látom a daduska néni nagyon megszerette Timikét (vagy minden gyerekkel ilyen kedves). Egész addig integetett, míg ki nem mentünk a kapun.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése