Kicsit féltem az új héttől, hátha Timinek nem lesz kedve menni és sokat sír.
A reggel sírással is kezdőtött, Timi őrlődik az ovi és köztem. Úgy akar menni, hogy én is menjek. Egyedül nem. Majd megbeszéltük, hogy anyukák nem mehetek, de nem muszáj oviba járni, maradhat itthon. Viszont ekkor meg azért sírt, hogy oviba akar menni. Mondtam is , hogy semmi akadálya, mehetünk is.
Ezután nem is volt sírás, készülődtünk, kiválasztotta a tigrisét, hogy az viszi, reggeliztünk, elbicikliztünk.
Már csak az ovi udvarán mondta,hogy nem akar menni. Viszont ott jöttek a kispajtások, mutattam neki, hogy ott jönnek a gyerekek, így mentünk be. Ráadtam gyorsan a szandált és épp kijött Éva néni, aki mondta,hogy már nagyon vártunk Timike. Adtam puszit, Éva néni megfogta a kezét és bementek. Közben kicsit pityergett, de bement. GOndolom gyorsan megnyugodott.
Utána Marcival gyorsan befizettük az ebédpénzt és jöttünk el.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése