Március 29. tavaszi kertészkedés

Végre egy olyan nap lett, amikor kint lehetttünk órákon keresztül az udvaron és jólesett tenni-venni. Meglepetés volt, mert még esőt jósoltak, de szép, napos idő lett. Timikével délelőtt nekikezdtünk az udvar rendbehozatalának. Gereblyéztünk levelet, metszettünk, gazoltunk. Egyre jobban néz ki az udvar. Timike sokat segített és közben felfedezte, hogy milyen jó játék a locsolás. A kis locsolókannájával mindent meg is locsolt.  A képen épp a tavalyi muskátlikat, amiket most hoztunk fel a pincéből.

Délután Apa is még kedvet kapott egy kis ásásra hátul a kiskertben, amiben Timike ugyancsak nagy lendülettel segített. Vitte a lapátját, gereblyéjét és ásott, lapátolt, gereblyézett. Most már teljesen jól lehet tőle/vele kertészkedni, főleg tavalyhoz képest. Segít, vagy legalábbis nem akadályoz.

Vicces:
Apa összerakta a kerti asztalt, közben beszélgetett Timikével:
Apa: Berakom a lábait, egy láb, két láb?
Timi: Hájom láb, mezítláb :)))

Március 28. Még egy tócsázás és Timike udvara

Vasárnap éjjel esett az eső, így Timike nagy örömére megint mehettünk tócsázni. Ez nem tartott sokáig, mert fél óra alatt sikerült vizesre tócsáznia magát még gumicsizmában is. Már akkorákat csap bele, hogy beterít mindent.
Itt vagy egy kis tócsa-videó, bár ez nem aznap készült, hanem korábban ,de jól szemlélteti :) Bár itt még óvatos volt.
 

Délután bent voltunk, Timike egy új játékot talált ki, Timike udvarát. Ő ezt Timike uvadrának mondja :) A könyvek az udvar, az állatok meg a látogatók, akik Timikéhez bekopognak és bejöhetnek. Ezt az udvart mostanában naponta megépítjük és legalább fél órát eljátszik benne.

Márc 24. hosszú csavagás

Ma verőfényes tavaszi nap volt és már tegnap elhatároztam, hogy ma elmegyünk végre dúdolóra. Már nagyon rég voltunk, a hideg, a betegségek miatt, meg amikor tudtunk volna menni, akkor meg pont védőnői látogatásunk volt. Szóval időben is keltünk és el is készültünk, fél 10kor elindultunk a délelőtti körutunkra.
Először dúdolóra, amire szerintem már Timike nem nagyon emlékezett, így lassan oldódott fel. Viszont a végén már tapsolt és a zenére táncolt. Most gitárt hozott a dúdolós néni, ez nagyon tetszett neki, a foglalkozás végén volt pár gitáros szám, azt mind megtapsolta. A mondókákból a sétálósok tetszettek neki, meg amikor le kellett fektetni a lábamra. A többi is tetszett szerintem, legalábbis ezt mondta, ha kérdeztem, csak annyira komolyan figyelte a foglalkozásvezetőt, hogy hogy énekel és mit csinál, hogy arra nem annyira tudott figyelni, amit mi csináltunk.

A dúdoló után a játszótérre mentünk, ahol ma is a csúszda volt a sláger. Most sok gyerek volt a jó idő miatt és jót el is játszottak Timike homokozókészletével, a végén úgy kellett a játszótér különböző pontjairól összeszedni. Timikét ez most nem érdekelte, csak a csúszda. Már egyedül is ügyesen felmászik rá, bár ott vagyok mellette, mert azt szereti, meg le is csúszik egyedül is, úgy hogy alul elkapom, csak a tavaszi cipőjének a talpa kicsit megfogja és lassabban csúszik le, mint a kiscsizmában.

Játszótér után a boltba indultunk egy kis joghurtért és a zöldségesbe almáért. Majd visszafelé bementünk a gyerekruhaboltba és vettünk két szép tavaszi sapkát Timikének. Sikerült most olyat venni, amin nincs semmi csillogós dísz, meg giccses varrás, csak egy aranyos virág. Az egyik fülvédős-bojtos, a másik még melegebbre való, csak sima vékony sapka.

Végül majdnem egy óra volt, mire hazaértünk, és az hazafelé út végére Timike is beleült kocsiba. Én is elfáradtam azért, ez 3 és fél óra kirándulás volt. Timike engedélyezett is legalább 2 percet, hogy lefeküdjek a kanapéra, persze közben fél kézzel sínt raktunk össze. Utána már menni kellett ebédelni.

Az ebéd utáni alvásra hangolódás helyett takarítottunk kicsit, a sok játékot raktuk helyre, kályhát hamuztunk, porszívoztunk. Biztos ezért is nem álmosodott el Timike. Meg persze azért, mert Félegyházán megedződött :) Így végül háromnegyed 3 volt mire elaludt és most hallom, hogy kezd ébredezni. Most vacsizunk, aztán meglátjuk, hogy milyen idő van kint, de azt hiszem, hogy inkább bent játszunk.

Március 22-23 Félegyháza

Timikével vonatra pattantunk hajnali fél7kor és meg sem álltunk Félegyházáig. Illetve a nyugatiban álltunk meg egy átszállás erejéig, de azt is végiggyalogoltuk. Timike tempójában egész nagy távok vannak ott, míg elérünk a vonatunktól a jegypénztárig, majd k ia körútra a villamosokig, azokat sokáig nézegettük, majd le az aluljáróba, hogy Anyának útravaló péksütit szerezzünk (Timikének is vettük, de gyanús volt neki ránézésre és meg sem kóstolta, maradt a jól bevált keksznél és nyuszis innivalónál), majd felszálltunk a vonatra. Így nem is olyan sok az az 50 perc várakozás. Timike a vonatokon is ügyes volt, a kalauz néni volt most a sláger mindkét vonaton, az egyik adott a táskájából jegyet és mindig intett a mozdonyvezetőnek, hogy induljunk tovább, azért volt sláger, a másiknak meg Timike egyedül adta oda a jegyeket, a kalauz néni írt rá, majd visszaadta. Timike nagyon büszke volt magára, hogy ő adta oda és neki rajzolt a kalauz néni.

Aztán Félegyházán nagy vigyorogva szállt le, mikor látta, hogy Mama és Tata vár rá. 
A 6 órás kelésnek meg is lett az eredménye, 11kor már ki is dőlt Margit mamáéknál és aludt délig. Előtte és utána a hűtőmágnesekkel játszott, motorozott, olvasott mamával, játszott az ottani játékokkal, cicát nézni osont, ahogy az a csontot rágta. Az ebédből is szépen evett, bár kicsit sajátos volt a menü, mert kezdte a levesből borsóval, tésztával és répával. Majd folytatta savanyú uborkával és céklával, amiről visszaváltott a leveszöldségre, amihez már mellé csempészhettem pár falat husit a második féléből.

A délután Jutka mamáéknál töltöttük, oda is nagy vidáman ment át. Az első dolga megérkezés után az állatállomány ellenőrzése. A cicák már kint várják a kapuban vagy az udvarban, majd enni kell adni a tyúknak. Arra is emlékezett, hogy múltkor találtunk egy kukacot és azt kapta a tyúk, aki utána gyorsan tojt is hálából egy tojást. Mondta is rögtön Timike, hogy ne füvet, hanem kukacot adjunk a tyúknak. Mami talált is kettőt a téglák alatt. Majd végül a nyuszit is megnézték.
Ezek után jöhet a többiek üdvözlése, Dédi, Rózsika néni, meg aki már otthon van.
A délutáni program játszóterezéssel folytatódott. A közeli játszótér most nyitva volt, elbabakocsiztunk odáig. Ez már nagyobbaknak való, így a csúszda elég magas és létrán kell felmászni hozzá, de Timike megküzdött vele. Mami segítette fel a létrán, én megfogtam a kezét fent és átvezettem a csúszdáig, közben Mami a másik oldalon lévő függőhíd alatt átbújt és kétoldalról fogva lecsúsztattuk Timikét. Timike kommentálta is a dolgokat, amint leért: MÉD (még), LÉTJÁN (létrán), MAMI ÁTBÚJIT, CSÚSSZ.
Mami átbújása nagyon tetszett neki, mikor Mami kukucskált hozzá, akkor nagyokat nevetett. A játszóterezés nagyjából ebből is állt, a többi funkció nem nagyon érdekelte, a hintában is kb 4 másodpercig volt.
Visszaérve még Mamival kint maradtak az udaron a szép időben, ahol újabb felfedezést tettek, mégpedig, hogy Timike tud rollerezni. Feláll rá, fogja a kormányt és Mami kezét, aki meg tolja és egyensúlyozza közben. Az udvaron és az utcán legalább fél óráig rollereztek.

Az este az evésről szólt, Timike annyi mindent összeevett, hogy alig bírtuk követni. Már a vacsora készítésnél is segített Maminak, közben mindent megkóstolt, majd a vacsoránál is sokat eszegetett. Éjjel kicsit nyugtalanabbul aludt, lehet, hogy sok volt a pici gyomrának.

Reggel már viszont 7kor ébredt és mikor észrevette, mamánál vagyunk, nem is aludt tovább, szólt Maminak, hogy jöjjön most már be és foglalkozzon vele. Mami próbálta kiterelni Timikét, hogy én még kicsit aludhassak, egy darabig sikeres is volt, de Timike időnként benézett, hogy elújságoljon valamit. Ők délelőtt az udvaron voltak sokat, homokoztak, kertészkedtek, albdáztak. Én meg kimenőt kaptam és a városban intéztem el dolgokat.

Délután szintén kimenős volt, akkor fodrászhoz mentem, addig Timike Margit mamával volt. Néztek cicát, játszottak, rajzoltak. Ismerkedtek a szomszéd nénikkel. Aludni persze nem aludt a sok érdekességben, így jó álmos volt már a vonaton és el is aludt, egy órát szundikált. Azért a fóti vonatra már így is álmos lett, ott volt kis nyűglődés, de az szerencsére már rövid út és már ott is voltunk Apánál. Timikét azért elfárasztotta a két nap, este 8kor már aludt is.

Márc. 21. hétfő

Hangyákat találtunk az udvaron. Ezzel nincs is semmi gond, míg az udvaron vannak, így örömmel nézegettük őket. Tavaly is már nézegettt őket Timike egy-egy pillanatra, de most már egész hosszan szemlélte. Megbeszéltük, hogy morzsát esznek, sőt hoztunk is nekik, de ezek ilyen fura udvari hangyák és nem hogy örömmel elcipelték volna, kikerülték a finomságokat. De Timikében azért megmaradt, hogy morzsát esznek, mert azóta ha szóba kerül a hangya, akkor mondja is, hogy morzsa.

Elkezdtünk kertészkedni is, metszettünk pár gallyat a sövénybokorból, de Timike kb 10 metszés után megunta, hogy a levágott gallyat neki adom és szólt, hogy inkább biciklizzünk.

A biciklizés után egy kis dió és mogyoró törés következett, Timike már szépen megeszi őket. Pár hónapja még csak rágta egy darabig, majd kiköpte, de most már le is nyeli és egész szép mennyiséget megeszik belőle.

Persze a madáretetés sem maradhatott ki az udvari programból, egyelőre a padlásfeljáró lépcsőjére szoktuk tenni, de Anti Tata madáretetőt is ígért, mikor legközelebb hazamegyünk autóval. És a maradak meg is eszik azt a pár marékot, amit Timike naponta kitesz, így érdemes etetni őket :)

Márc 19-20. hétvége

Ez egy elég rövid hétvége volt, főleg Apának, mert szombaton dolgozni kellett (márc 14 helyett). Így nekünk is hétköznapias érzésünk volt Timikével. Hogy kicsit Apát is felvidítsuk a munka után, csináltunk egy finom tortát. Vaníliás-gesztenyés torta mézes lap közé töltve. Ez egy ilyen "ezek vannak itthon, mit lehet belőle csinálni" torta volt, de nagyon jól sikerült :) Timike persze segített benne, keverte a hozzávalókat a pudinghoz, majd mellettem állva figyelte, hogy sűrűsödik és persze a megevésben is tevékenyen részt vett.

Vasárnap szokásos bevásárlást tartottunk és udvaron voltunk.
A közeli nagyáruházba mentünk, ahol az éttermek mellett vannak gyerekjátékok, persze nem mehettünk el kipróbálás nélkül :)

Márc 17. pocsolyázás

Ma megérkezett az eső. Szinte egész nap esik, hajnalban zuhogott, mikor Apa indult dolgozni, majd délelőtt hol esett, hol nem, aztán 1 óra körül egy újabb nagy zuhé jött.
Azért Timikével megpróbáltunk kimenni, kb fél órára sikerült, addigra ért ide egy újabb nagy eső. ÉS ekkor sem esőmentesen voltunk kint, csak mondjuk úgy kicsit szitált. De Timikének nagyon bejött, felvettük a gumicsizmát, meg a kapucnis kabátot és irány a pocsolya. Először csak odaállt mellé a kezemet fogva, majd mondtam neki, hogy beleléphet. Óvatosan beletoppantott. Utána már felbátorodott és egész nagyokat csobbantott benne és egy kis idő múlva már egyedül is belemerészkedett. Sétáltunk egyik tócsától a másikig, míg az eső be nem zavart. Közben TImike nagyon vigyorgott, tetszett neki a játék, alig akart bejönni. Illetve egyáltalán nem akart, úgy kellett behoznom.
A középső képen látszik a szemén, hogy nevetgél közben, de nem volt hajlandó felnézni, a tócsa lekötötte teljesen.

Reggel Timike megjegyzi a konyhaasztalon álló elhervadt jácintra: SZegény virág, beteg. :)
Már gondolkoztam, hogy milyen összefüggést találhatott a mi betegségünk és a hervadt virág között, de kiderült, hogy Apával beszélgettek erről tegnap este, arra emlékezett.

Reggel és délután

A 4 napos szabadság alatt Timike megszokta, hogy Apa reggel itthon van, nem megy dolgozni. Tegnap is, ahogy reggel felébredtünk, szóltunk neki, hogy jöjjön be.  Ma reggel Timike felébred, felül, odahajol hozzám, hogy SZIIIIJA. Majd szépen átmászik rajtam keresztül, hogy közelebb kerüljön az ajtóhoz és elkezd kiabálni, hogy GYEJE BE APA, GYEJE BE! 
Mondtam neki, hogy Apa dolgozik, délután jön. Nem vette nagyon zokon, megértette, hogy kénytelen velem beérni :) Akkor jött a FELTEL, FELTEL (felkel) sürgetés :)

Timike jó nagyot aludt délután, elmúlt fél 4, mire felébredt. Apa is hazaért korán, mert reggel is korá ment. Elkezdtem gondolkodni, hogy a sok husiból, amit elővettem a fagyasztóból, mi is legyen holnap ebédre és mi a többi napra. Hétvégén vettünk ilyen gyros fűszerkeveréket, ami egy adag ételhez jó, gondoltam a husik egy részéből az lesz. (A másik adag husit reggelihez grilleztem meg, ezzel váltjuk ki a bizonytalan összetételű felvágottakat, a harmadikat meg bepácoltam a pénteki ebédhez, azt is majd grillezem). Viszont a gyroshoz kellett volna natúr joghurt, ami meg nem volt itthon. Timikével elindultunk hát a kisboltba, még volt idő zárásig.
Már összegyűlt egy adag műanyag palack és üres üveg is, ezt is felpakoltuk a babakocsira és megbeszéltük, hogy visszük a szuperkukákhoz. Ez a név onnan ered, hogy az Alma együttesnek (ez egy mai népszerű gyerekdalokat játszó együttes) van egy ilyen című dala, amiben a szelektív kukákról szól és mostanában Timike egyik kedvence. Szóval elindultunk a szuperkukákhoz és a boltos nénihez. Timike végig ezt mondogatta az úton, hogy megyünk a szuperkukákhoz. Ez nála úgy hangzik, hogy MEDJÜNT SZUPERTUTÁTHOZ.
PErsze ilyenkor segít is beledobálni, én felemelem, odateszem a palackot a kuka szájához, Timiek meg beledobja. Utána elintéztük a boltot, majd hazafelé még azért felmászott Timike a mászókára, ha már a játszótéren keresztül kell menni.

Márc 16. nagy séta

Ma lemértem hogy mennyi is volt a séta amit megtettünk, mert eddig úgy tippeltem, hogy a posta olyan 1,2 km-re van, de nem, 1,6 km. A visszafelé úton meg kanyarogtunk kicsit, megnéztük az új zölségest és  jobb járdák felé séátltunk vissza, az az út meg 2 km, így összesen azért megtattünk 3,6 km-t. Amire hazaértünk, éreztem is, hogy épp elég volt. Timike nagyjából 1,5 km-t sétálhatott ebből, el is fáradt ő is, az utolsó szakaszon vissza is szállt a kocsiba. Hazafele még a játszótéren is megálltunk egy körre, most a mászókázás jött be a tegnapi létrázás folytatásaként.

Március 15. itthon

Apa azt kérte, hogy a 4 napból legalább 1et itthon töltsünk, így kedden már itthon voltunk. A beígért esőből nem lett semmi, így kihasználtuk még a jó időt. Kimentünk játszóterezni, ahol nagy sikert arattunk a lapáttal és vödörrel, mert persze a többi szülő még nem hozott ki. Remélem később már hozni fognak, ne mindig Timikéjét vegyék el. Timike viszont meglepően jól tűrte, hogy a gyerekek ráugrottak a játékaira, nem sírt, nem akarta visszavenni, azzal játszott, ami épp maradt. Aztán csúszdáztunk jó sokat, már egyedül akart lecsúszni Timike, mondta, hogy kapjam el a végén.
Reggel elég korán kelt baba, így szóltam Apának, hogy játszanak, én meg lustálkodtam még egyet. Nagyon jól esett ez a plusz kis alvás. 
A korai kelés, a játszótér és amiatt, hogy utána az udvaron is játszottunk még, jó nagy délutáni  alvást eredményezett.  Addig én nekiestem a konyhát takarítani, mint a tavaszi nagytakarítás egy kis szeletét. Le is mostam az ablakokat, a szekrényeket kimostam, a padlót elkezdtem felsúrolni. Az alvásidőben való nagytakarítás elég is volt, éreztem a végére, hogy most jól fog esni leülni. Azt hiszem továbbra is ilyen apránként fogok haladni.

Délután Apa szerelt, meg fúrt. A villanyóraszekrényből kellett elhozni az áramot egy külön vezetéken a konyhai vízmelegítőhöz, mert a konyhai áramkör nem bírja  nagy terhelést. Így fúrt-faragott, a létrát is kivitte. Timikével is kimentünk, akinek persze a létráról egyből eszébe juttott, hogy felmászik rá, így aztán legalább 20x fel és lemászott rá. Akkor is azért hagyta abba, mert nekem már nehéz volt fogni, hisz azért többnyire én fogom még, a kis lába alig éri fel a létrafokokat. Nagyon tetszett neki, hogy Timike nagy lett, mondogatta is, ahogy felért.

Úgy tűnik Timike kezdi megérteni a múlt időt. A számítógép bekapcsolásakor pár másodpercre megjelenik egy csillag a képen. Timike nézte, majd mikor már eltűnt, akkor mondta : CSJJAG OTT VOLT.
Máskor meg a kartont mutatta, amiben vettük a joghurtokat a boltban: Joghurt ott volt.

Tegnap este is mondott egy szép kerek mondatot, egyre több ilyen van: TIMINET VAN VIZE.  Minden ragozás szép és helyes volt benne :)